4/19/2012 07:23:00 de.
függő
Peter Berg (Hancock) a producere és rendezője ennek a látványos akció-kalandfilmnek, mely vízen, levegőben és a szárazföldön bontakozik ki, ahogy a bolygónk a túlélésért küzd egy felsőbbrendű erő ellen. A Hasbro klasszikus tengeri csatás játéka a Torpedó alapján készült film főszereplői Taylor Kitsch, mint Hopper, a John Paul Jones hadihajón szolgáló tengerésztiszt; Brooklyn Decker, mint Sam, Hopper menyasszonya; Alexander Skarsgard, mint Hopper bátyja, Stone, a Samson hadihajó parancsnoka; Rihanna, mint Raikes hadnagy, Hopper bajtársa, és a John Paul Jones hadihajó fegyverspecialistája, és Liam Neeson, Sam apja és Hopper és Stone felettese, Shane admirális.
Mire lefordították a feljebbi hivatalos sztorit, egy fél délelőtt biztos elment rá. Nos, most nem is ez itt a lényeg, hanem, hogy én már az első előzetesnél megírtam, hogy szerintem baromi nagy katyvasz és Transformers nyúlás az egész, de azt is mondtam, hogy érdekelni érdekel. Tegnap este premier előtt sikerült megnézni, és az a helyzet, hogy Peter Berg várszerűséget épített abból a bizonyos menthetetlenből. Mint rendező, tényleg le a kalappal előtte, mert rengeteg karaktert kellett mozgatnia a film során, és ez hellyel-közzel sikerült is, nem beszélve a rombolásról, amit végrehajtott, de erről később. A dolog másik oldala a forgatókönyv, melyet Erich Hoeber és Jon Hoeber jegyeznek, és elhiszem, hogy ők ugyancsak beleadtak anyait-apait, hiszen egy táblajáték került adaptálásra, ami már önmagában nonszenszül hangzik, de elkövettek egy csomó baromi nagy hibát. Annyira komolytalan végig, hogy ezáltal hiába indít valamivel magabiztosabb hatást keltő módon, mint a Transformers, egyszerűen annyira nincs mögötte háttér, hogy szörnyű. Mint egy gerinctelen állat, ami próbál életképes lenni.
A játékidővel komolyan mondom, mintha megerőszakoltak volna. Most komolyan, a készítők közül hitt benne valaki, hogy ez két órában végig el fogja szórakoztatni a népet? Indult a popcornszezon, avagy agyat kikapcsolni, terembe beülni - ahol mellesleg rohadt meleg volt, és nem volt teltház -, vedelni a kólát és a pattogatott kukoricát, és élvezni a látottakat. Lényegében amikor a sztorinak nevezett valamit érintette a film, ott elbukott az egész, de legalább a látvány kihúzta valamennyire a csávából. Hát, az a helyzet, hogy elég komoly szakemberek dolgoztak a vizuális részén, és ezt örömmel láttam, mint ahogyan azt is, hogy ha romba kell dönteni egy fél várost, akkor meg is teszik. Szinte egyetlen számottevő erényének a látvány hozható fel, viszont itt is befigyel, amit az előbb írtam, hogy néha, amikor a hajók elkezdenek mozogni a vízen, olyan súlytalannak éreztem az egészet, mert tudtam, hogy happy end lesz a vége. Egyszer még a gondolat is megfordult a fejemben, hogy ide bizony Bruce Willisre lenne szükség, ha a Földet akarjátok megmenteni. Apropó, a NASA és a többi szakavatott góré szintén nem vehető komolyan, és a legszebb az egészben, hogy rossz volt látni, ahogy próbálják önmagukat szignifikánsan venni.
2012 minden bizonnyal Taylor Kitsch éve, bár a John Carter a kasszáknál megbukott, reméljük a Csatahajó nem fog, mert Kitsch jó benne, egyre jobban kedvelem a srácot. Hasonló karaktert tolt, mint az előbb említett Marsos kalandban, és ez teljesen jól áll neki. Pár poént szállított, és legalább ilyenkor üdültem jobban, ekkor nem idegesítettek azok a tényezők, amelyeket feljebb taglalgattam. Liam Neeson nem sokat van jelen, de nagyszerű szerepében, milyen más is lehetne. Brooklyn Decker és Rihanna női fronton erősítettek, bár előbbi a szárazföldről asszisztált, utóbbi pedig első filmszerepében tündöklött. Hogy hogyan alakított? Nehéz lenne megmondani, de tette a dolgát, mint a többiek. Alexander Skarsgårddal kicsit hamar elbánnak, bár ezt mintha írták volna akkor is, mikor aláírta szerződését. Hagyom is békén a szereplőket, mert a gárda megtette, amit megtehetett, és igazán jó dolog, hogy ilyet írhatok.
Még az idegenekről ejtenék néhány szót. Például ott van a hajójuk, vagy mindegy, hogyan nevezzük, ami lényegében letagadhatatlanul a Hasbro világából érkezett, és tökre úgy működik, mint a Transformers gépei, csak épp nem beszélnek. A helyükben valamennyire hozzápiszkáltam volna, hogy legalább a hangjuk ne hasonló legyen, ha már belefogtak. Egyébként kicsit jobban ráültek a titokzatossá tételükre, mint kellett volna - úgy értem, majdnem kipukkadt az a bizonyos lufi. Maguk az idegenek jók, de sokat nem szabad tőlük várni, Tony Stark körberöhögné a ruhájukat.
Akadtak még olyan baromságok, mikor páran nekiugrottak egy majd 500 kilót nyomó lövegnek, hogy átvigyék a hajó egyik végéből a másikba, meg hasonlók, de ezekkel nem szabad foglalkozni, mert csak rosszabb az egész. Javaslom, hogy akkor érdemes rá beülni, ha tényleg ki tudod kapcsolni az agyad, és nem bánod, ha néha ledobja az ékszíjat. Mivel azt a középső hullámvölgyet nem tudom neki megbocsájtani, olyan 7/10-et írok le ide, de szólok, hogy megint vajszívű voltam vele egy kicsit, mert láttam, hogy mennyi munkát öltek bele, hogy ez a végeredmény összeállhasson filmmé.
