2/20/2012 07:16:00 de.
függő
Röviden az alábbi mondattal lehetne jellemezni a filmet, amely benne is elhangzik: "Megmosolyogtat, de ez nem vicces." A Kezdőknek sikerült az, amivel az Utódok baja meggyűlt. Mike Mills író/rendező saját édesapja történetét vitte filmre, amely egy elbűvölő romantikus történetnek mondható jókora adag drámával és egy kis mosollyal. Egy vérbeli filmes szakember biztosan meg tudja mondani, hogy az egyik mitől működött, a másik pedig mitől nem. Annyi viszont tény, hogy hangulatával ragadja magával nézőjét, amihez konkrétan az járul hozzá, hogy a szép képsorokat raknak elénk, melyeket nagyszerű zenével festenek alá.
Vannak egyedi momentumai is, például amikor képsorokkal jönnek a múltból, és hasonlítják össze a jelen képeivel. Ezek annyira sokatmondónak, és helyénvalónak bizonyultak, hogy felüdülés volt ezeket nézni. Hiába felsorolásról van szó, mégsem traktál, hanem könnyít a hangulaton, ezáltal pedig nem húz le a mocsár mélyére, és tart ott percekig levegő nélkül. Leszögezném, hogy inkább komoly témájú drámáról van szó, amely nyomokban tartalmaz egy csipetnyi vidámságot.
Christopher Plummer Oscar-jelölését viszont nem értem. Már csak azért sem, mert nagyon azt gondolom, hogy ő az a színész, akinek kijárna már az Oscar-díj, de még nincs neki, és ezért van itt. Mellesleg, ha már itt tartunk, akkor szerintem mondjuk A tetovált lányban picit mintha jobban átjött volna színészi képessége. Ewan McGregor és Mélanie Laurent pedig bámulatosan szép párt alkottak, akik nagyon összeillettek erre a 100 percre. Mindkettejük kedvenc valamilyen szinten, bár Laurent valamivel jobban, de az is tény, hogy már őket se kell tehetséggondozásba venni. Laurent karaktere olykor megkívánta, hogy beszéd nélkül fejezze ki magát, és annyira jók a mutogatós képességei, hogy szívesen Activityznék vele egy csapatban. Egy közös jelenetük kimondottan megmaradt, még pedig amikor sétálnak a napsugarak közepette - ezt a jelenetet olyan gyönyörűen fényképezték, hogy manapság muszáj kiemelni ilyeneket is. Végül pedig álljon itt a dráma negyedik főszereplője, aki simán tudott olyat 'alakítani', mint a három főbb szereplő. Ő nem más, mint Cosmo, aki Arthur néven eleveníti meg a film zabálnivaló kutyáját, és simán ott lenne a helye az Arany-nyakörvön.
Sokkal őszintébb, és hétköznapibb hatást kelt, mint az Utódok, szóval pontokban minimum jár neki a 8/10, viszont egyébként sem tudna többet, de a lényeg, hogy én személy szerint végül kellemesen csalódtam benne, pedig mennyire vonakodtam tőle a részbeni meleg-téma miatt.
