14-14 jelölést kapott a Dán Filmakadémiától A vadászat és a Nyomtalanul!

A dán kritikusok mellett a Dán Filmakadémia is rajong A vadászatért és a Nyomtalanul (Kvinden i buret) című thrillerért. Az év legjobb dán filmjeinek járó Robert-díjak jelöltlistáján mindkét alkotás 14 jelöléssel szerepel, s érdekelt többek között a legfontosabb kategóriákban (legjobb film, rendező, forgatókönyvíró, férfi főszereplő).

Mellettük Nicolas Winding Refn Csak Isten bocsáthat meg című filmje hat kategóriában (többek között a rendező, színésznő, operatőr díjra) jelölt.

A Dán Filmakadémia a legjobb külföldi filmnek is oszt díjat, itt jelölték Abdellatif Kechiche Adéle élete 1-2. fejezet című drámát. A Robert-díjak átadóját január 26-án a koppenhágai Tivoli Hotel & Kongresszusi Központban tartják.

A vadászat és A nimfomániás dominál a dán kritikusoknál

A nimfomániás (Nymphomaniac) és A vadászat kapta a legtöbb, egyaránt hat jelölést a Dán Kritikusok Szövetségének Bodil-díjaira. A Nyomtalanul (Kvinden i buret) három, a Csak Isten bocsáthat meg egy jelölést kapott. A dán kritikusok elsősorban a 2013-as évben bemutatott hazai alkotásokat zsűrizik.

A nimfomániás a legjobb film kategória mellett két jelölést is kapott a legjobb színésznő kategóriában (Charlotte Gainsbourgot és Stacy Martint is nominálták), Stellan Skarsgård érintett a legjobb színész, Uma Thurman a legjobb női mellékszereplő, Jamie Bell pedig a legjobb férfi mellékszereplő kategóriákban.

A vadászat a legjobb film, a legjobb színész (Mads Mikkelsen) kategória mellett két-két jelölést is kapott a legjobb női (Anne-Louise Hassing és Susse Wold), és legjobb férfi mellékszereplő (Lars Ranthe és Thomas Bo Larsen) kategóriákban.

A Nyomtalanul a legjobb film, legjobb női mellékszereplő (Sonja Richter) és legjobb férfi mellékszereplő (Fares Fares) díjakra esélyes. A Csak Isten bocsáthat meg Kristin Scott Thomas révén érintett (legjobb női mellékszereplő) a Bodil-díjak átadásán.

A legjobb nem amerikai filmeknek is osztanak díjat a dán kritikusok, itt Abdellatif Kechiche Adéle élete 1-2. fejezet című alkotását is jelölték. A koppenhágai Bremen Theatre-ben február 1-én tartják a Bodil-díjak átadóját.

A nimfomániás első része holnaptól látható a hazai mozikban, a második részének magyar premierje pedig február 6-án lesz. A Nyomtalanul márciusban érkezik a magyar mozikba.

Az év botránya alakul az Adéle élete körül?

Abdellatif Kechiche pert indított Lea Seydouxszal szemben, amiért kritizálta a filmet és magát a rendezőt is. Tovább forrongnak az indulatok az Adéle élete körül. Abdellatif Kechiche rendező ezúttal nyílt levélben fejtette ki véleményét egy weboldalon.

Levelében erősen kritizálja a Le Monde magazint, Aureliano Tanot újságírót és Lea Seydouxot is, aki szerint rágalmazó dolgokat mondott róla, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmet, miután megnyerte az Arany Pálma-díjat.

A Le Monde-ot azzal támadja, hogy negatív hangvételű cikkeket írtak a forgatásról, de elsősorban Seydoux ellen szólal fel, akit "arrogáns, elkényeztetett gyereknek" nevez a levelében. Sőt, perrel is fenyegeti a színésznőt, amiért több interjúban is bírálta rendezői munkáját és azt mondta, soha többé nem dolgozna együtt vele.

"Seydoux kisasszony többször is megköszönte nekem a lehetőséget, mind nyilvánosan, mind pedig négyszemközt, és miután Cannes-ban a karjaimban sírt a boldogságról, amit ennek a szerepnek köszönhet… Úgy vélem, minden valószínűség ellenére elég rendesen megváltozott a velem szemben tanúsított hozzáállása." - [bólogat] (a szerk.)

Miután az Arany Pálma-díja után ünnepelt, sztárrá vált és a figyelem középpontjába került, folyton csak mocskolódott és túlzásokba esett. Véleménye szerint ez egy marketingfogás volt a színésznőtől, hogy megőrizze a róla kialakult lázadó képet és továbbra is a magazinok címlapján maradhasson.

A rendező "perverz csalásnak és manipulációnak" nevezte, amit művel, és hozzátette, hogy "tisztában volt azzal, hogy szavai rágalmazóak." "Én pedig visszaírtam neki, hogy ezt majd magyarázza a bíróságon."

Kechiche rendezői módszereit sok kritika érte Seydoux és nevük elhallgatását kérő stábtagok részéről is. Kechiche akkor kapta fel igazán a vizet, amikor Tonet egyik cikkében megjelentek ezek a névtelen vádaskodások, és ettől kezdve az újságíró egészen Cannes-ig folyton csak lehúzóan beszélt a filmről. A Tonet cikkében azt állították, hogy a forgatási napok embertelenül sokáig tartottak, ráadásul nagyon nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. Kechiche szerint ez a cikk az egész karrierjét tönkretette volna, ha a film nem kapja meg az Arany Pálmát.

Az évelején megjelent interjúkban Seydoux egyetértett azokkal az állításokkal, amelyek szerint "szörnyű" volt a forgatás, és azt mondta, soha többé nem akar együtt dolgozni a rendezővel, ugyanis Kechiche rengetegszer újravetetett velük bizonyos jeleneteket, és igen dühösen adott hangot nemtetszésének, ha valamivel nem volt elégedett.

Az ügy még ugyan nem zárult le, de aligha fog közbeszólni a film bevételeibe, ugyanis hazájában, Franciaországban 261,000 jegyet értékesítettek már az első héten, és mindezt 285 vásznon produkálta az Adéle élete. Már közel járnak a 600,000-hez, és azt se feledjük, hogy a majd háromórás játékidő sem könnyíti meg a film dolgát. Az amerikai közönség holnaptól láthatja a filmet egyes mozikban, akiknél NC-17-es, vagyis a legdurvább korhatár besorolást kapta a film.

Végezetül annyit tennék hozzá személyes véleményként, hogy ez így nagyon csúnya húzás Seydoux kisasszonytól, ugyanis tényleg ott a Cannes-i boldogság, a siker, aztán meg ilyeneket állít. Ha valami nem tetszett volna neki igazán, véleményem szerint léphetett volna a projektből, és kerestek volna helyére valaki mást. Oké, hogy aláírta szerződését, de ebből a filmből pont lehetett volna dobbantani, mert ha tényleg ennyire "szörnyű" volt a forgatás, itt aztán lett volna mivel magyarázni döntését. De mondok ettől jobbat, Lars von Trierrel dolgozzon majd egyszer együtt, utána visszasírja Kechiche-t. A másik pedig, az újságíró lehúzó kritikái, aztán mikor siker lett, részéről is csend lett. Fura ez, és kissé képmutató is egyben, de ez csak a saját véleményem az egészről. Apropó, a másik főszereplő lánynak, Adèle Exarchopoulosnak nem volt szörnyű a forgatás? Érdekes, hogy ő nem jött ilyenekkel, pedig a történet szerint is őt érte nagyobb bántalom, szenvedés.

CineFest 2013 - Értékelés: Adèle élete - 1-2. fejezet (La vie d'Adèle / Blue Is the Warmest Color)

A tunéziai származású francia direktor, Abdellatif Kechiche mozija - fikció lévén - úgy is működne, ha egy hetero kapcsolatról lenne benne szó, a szerelem megszületését, szárnyalását, majd fájó hiányát is olyan természetességgel ábrázolja, hogy igen nagy szavakra biztatja e sorok íróját: nem tudjuk elképzelni, hogy erről a témáról tökéletesebb mozgókép készülhetne. A cannes-i Arany Pálma abszolút jogos.

Megtörve a hagyományokat, az Adèle életéről jómagam és a párom is írunk külön-külön. A célunk az vele, hogy az egyik egy férfi szemszögéből jellemzi a filmet, míg a másik egy nő látásmódja szerint írja körül.

EGY FÉRFI SZEMSZÖGÉBŐL: A fesztivál egyik legjobban várt darabján vagyunk túl, ami rengeteg érzést megmozgatott bennem, és kis időre pihenőre is vonultam vele, ugyanis a látszat ellenére egyáltalán nem könnyű alkotás. Abdellatif Kechiche filmjeitől már megszokhattuk ezt, de ezúttal ő is valami sokkal merészebbet alkotott nekünk. Viccelődtem korábban a "blockbuster művészfilm" kategóriával, de igenis kezd kialakulni egy ilyen, és az Adéle élete beletartozik ebbe. Szombat este zsinórban néztünk három filmet, és ez volt az utolsó, amelynek vetítését kilenckor kezdték. Egy fárasztó munkanap után nem tápláltam sok reményt az iránt, hogy nem fogok belefáradni a 179 perces játékidőbe, de annyira egyedi drámáról beszélünk, hogy egyetlen pillanatra sem hagyott unatkozni.

Száraz tényeket közöl, és mindezt annyira életszerűen láthatjuk elejétől egészen a végéig, hogy szinte semmibe sem lehet belekötni. Elég jelentős szereppel bír a két lány szexuális közösülése, és azok különféle fantáziadús ábrázolása. Manapság amerikai filmekben sokszor mutogatnak férfi felsőtesteket, vagy különféle női bájokat, csakhogy ezekkel csupán annyi probléma akad, hogy az esetek 99%-ában funkciómentes. Jelen filmnél az a helyzet, hogy a néző ezáltal kerül közelebb a két főszereplő lányhoz, részben ezt a szerepet töltik be a szeretkezős jelenetek.

És hogy mi szükség volt a háromórás játékidőre? Nem egyszerű végigülni egy ilyen filmet, de viszonylag szépen lepereg ez az idő, és ahogyan egyre jobban megismerjük a két leányzót, de főleg Adèlet, közelebb is kerülünk hozzájuk. A végére már olyannyira együtt lehet érezni a címszereplővel, hogy az nem emberi. Persze az élet kegyetlenségei megkeserítik az elénk vetített képsorokat, azonban ez a két lány annyira színes, hogy majd ki csattannak értékeiktől.

Adèle szerepében Adèle Exarchopoulos tündököl, akit az égiek szemet kápráztató szépséggel áldottak meg. A közeli kameraállások sajátosságai a filmnek, így sokszor láthatjuk mindkettejüket extrém közelségből. Mintha ott lennénk az arcától néhány centiméterre, és sehol egy hiba. Amikor őt követi a kamera, akkor semmi más nem létezik a vásznon, csak ő van, és az áradó szépsége. Ha jobban megfigyelitek, a haja sem mindennapi, ugyanis álljon az bárhogyan, zseniálisan néz ki. Akár fel van túrva, akár az ágyból kelt ki, akár a folyton szemébe lógó tincsről beszélünk. Annyira érzéki és közeli, ahogyan bemutatják őt, hogy ez az igazi érték, és ezeket az amerikai filmesek mindig is csak nyomokban fogják tudni ábrázolni, de még a megértését sem zárnám ki.

A kicsit idősebb lányt, a címszereplő szerelmét Léa Seydoux alakítja, aki szintén természetes szépség, és hihetetlenül összeillik Adèle-lel. Amikor kettejük életszakaszába nyerünk bepillantást, legyen az egy egyszerű séta, egy merész csókolózás a bárban – esetleg több attól -, vagy a lepedőakrobatikázásuk, lehengerlő, hogy milyen hatást ér el a nézőnél. De talán a legfontosabb, hogy jelen esetben erre épül a film, és annyira érzéki módon került megvalósításra, hogy az igazi érték az benne, hogy egyik szeretkezős jelenet sem fölösleges. Mindegyik együttlét szerves része és mozgatórugója a két lány történetének. A többiek közül senkit nem emelnék ki, kétszereplősre íródott ez a remekmű, és halál pontossággal életveszélyesen működik.

Tegnap viccelődtem, hogy mi lenne, ha az amcsik feldolgoznák az Adèle életét, és páromnak nagyon is igaza volt azzal a mondatával, hogy "Mégis hogyan? Valószínűleg nem is értik meg igazán, hogy mik a valódi értékek ebben a drámában." - és azt kell, mondjam, baromira egyet bírok vele érteni. És nem, nem arról van szó, hogy lenézzük őket, egyszerűen ők ilyenek - persze kivétel mindig akad, és ők majd megmutatják, hogy vannak kivételes emberek közöttük is.

Mindenhol jelen van a kék szín, de egyetlen egyszer sem látjuk ugyanazt az árnyalatot. Művészi megközelítést kapott minden, beszéljünk akár a hétköznapok bemutatásáról, egészen azon keresztül, ahogyan Adèle a munkáját végzi, és ahogyan megpróbálja legyűrni az elé gördülő nehézségeket. Utánozhatatlan, és azért sem írtam korábban erről a filmről, mert ennek idő kell. Jócskán mélyre megyünk, és nincs szégyenlősködés, csak a száraz tények, a valóság, ellenben emellett jelen vannak azok erények, amelyektől annyira színes ez a dráma.

Lassan zárom is soraimat, ugyanis hamarosan érkezik a másik szemszögből írt értékelés is, amelyet majd a második bekezdés elejére kattintva érhettek el. A 10/10 jár érte, és tényleg érdemes néhány napra spejzolni, állni hagyni, hogy kialakulhasson a valódi kép. Természetesen azok messzire kerüljék el, akik nem szeretik a művészfilmeket, vagy nem csúszik le a torkukon a két lány közötti románc.

17 vadonatúj kép az Adéle élete 1-2. fejezetből

A mai nap beszállítója az indiewire, akik 17 vadonatúj hivatalos képet tettek közzé az Adéle élete 1-2. fejezetből (La vie d'Adèle / Blue Is the Warmest Color), ami egy erősen erotikus töltetű dráma Abdellatif Kechiche-től.

Odakint NC-17-es, azaz a legdurvább besorolást kapta, amit meg is értek, és mint twitteren azt már jeleztem, erről a filmről két írás is készül: egyik női szemszögből nézve, párom tollából, a másik pedig az én értékelésem lesz, így mindkét nem hangot kap.

CineFest 2013: Abdellatif Kechiche retrospektív

A tunéziai születésű francia rendező-író-színész szakított a hagyományos filmkészítési szabályokkal: művei régi és új, a klasszicizmus és a szexualitás, Európa és Afrika, dokumentarizmus és költőiség izgalmas szintézisét adják.

A Jameson CineFest retrospektívvel tiszteleg az Arany Pálma-díjas művész előtt. A programban a Voltaire hibája, a Fekete Vénusz, A kitérés és a Velencében díjazott A kuszkusz titka szerepel. A Francia Intézet támogatásával.

És hogy honnan ismerjük Abdellatif Kechiche-t? Hát onnan, hogy ő rendezte meg az Adéle élete - 1-2. fejezetet (La vie d'Adèle / Blue Is the Warmest Color), ami világszerte hatalmas sikereket aratott, és a fesztivál Kitekintő kategóriájában megtekinthető lesz.

Az Adéle élete az év filmje a kritikusoknál!

A Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége, a FIPRESCI tagjai minden évben megszavazzák az év legjobb filmjét. A nemzetközi filmkritikusok 245 szavazata alapján idén Abdellatif Kechiche Adéle élete - 1-2. fejezet (La vie d'Adèle/Blue Is the Warmest Color) című filmjét választották meg a legjobbnak, így ez az alkotás kapja a FIPRESCI Grand Prix díjat. Az elismerést hagyományosan az 'A' kategóriás San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon adják át a nyertesnek, erre idén a szeptember 20-i nyitógálán kerül sor. A rendező, Abdellatif Kechiche és a producer, Brahim Chioua személyesen veszik át az elismerést, az Adéle élete - 1-2. fejezetet pedig a díjátadást követően le is vetítik a 61. San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon.

A FIPRESCI Grand Prixet korábban olyan neves alkotók nyerték el, mint Pedro Almodóvar, Paul Thomas Anderson, Jafar Panahi, Kim Ki-duk, Aki Kaurismäki, Nuri Bulge Ceylan, Jean-Luc Godard, Michael Haneke, Cristian Mungiu, Roman Polanski és Terrence Malick.

Az Adéle élete - 1-2. fejezet májusban elnyerte a világ vezető filmes eseménye, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, valamint a FIPRESCI-díjat. Magyarországon először a szeptember 12-22-e között megrendezésre kerülő Jameson CineFest 10. Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon látható a film, és a CineFesten emellett egy retrospektív összeállításban láthatók lesznek Kechiche korábbi alkotásai (Fekete Vénusz, A kuszkusz titka, A kitérés, Voltaire hibája) is.

A történet két lány szerelméről szól, pikáns, explicit testiséggel fűszerezve. A Cannes-ban nagy visszhangot kiváltó alkotást sokan máris Oscar-esélyesként tartják számon a legjobb külföldi film kategóriában.

Az alkotás magyar forgalmazója a Vertigo Média. Az Adéle élete - 1-2. fejezet a francia premierrel egy időben, október 10-től látható országszerte a magyar mozikban.

CineFest 2013: Nemzetközi versenyprogram, Kitekintő kategória

Már meg is hoztam nektek az idei CineFest Kitekintő kategóriájának filmjeit, amelyből szinte mindegyik, egytől egyig nézősnek tűnik. Most pedig várjuk a programot, aztán meglátjuk, mi fér majd bele…

A múlt (Le Passé / The Past)

Rendező: Asghar Farhadi, (Franciaország, Irán), 130 perc

Főszereplők: Bérénice Bejo, Tahar Rahim, Ali Mosaffa

Sztori: A mű atmoszférájában, problémafelvetésében számos ponton kapcsolódik Farhadi korábbi filmjéhez, a Nader és Simin - Egy elválás történetéhez. Tulajdonképpen klasszikus háromszög-dramaturgiával dolgozik a rendező, elképesztő drámai mélységgel. Tragikus események sorát okozó élethazugságokkal olyan feszültséget teremt, hogy azt még egy thriller is megirigyelhetné. A sztori három emberre fókuszál. Ahmed négy év különélés után tér vissza Párizsba, hogy elváljon francia feleségétől, Marie-tól, aki időközben már egy másik férfival él. Később kiderül, hogy ez az ember házas, és a felesége kómában fekszik, mivel öngyilkosságot követett el.

Iron Sky: Rendezői változat (Iron Sky: Director's Cut)

Rendező: Timo Vourensola, (Finnország, Németország, Ausztrália), 119 perc

Főszereplők: Julia Dietze, Christopher Kirby, Götz Otto, Udo Kier

Sztori: Az Iron Sky 2018-ban játszódik. Már a felütés is remek: egy amerikai űrhajó leszáll a Holdon, s a személyzet legnagyobb meglepetésére egy náci várost talál a sötét oldalon, ahol Udo Kier a Führer. Az invázióra készülő „holdiak”, akik az 1945-ben odamenekült nácik leszármazottjai, rádöbbennek: itt az idő, hogy elfoglalják a Földet. Nos, ez nem vicc: tényleg ez volt a tavalyi Berlinale egyik nagy durranásának kiindulópontja.

Adéle élete - 1-2. fejezet (La vie d'Adèle / Blue Is the Warmest Color)

Rendező: Abdellatif Kechiche, (Franciaország), 179 perc

Főszereplők: Léa Seydoux, Adèle Exarchopoulos, Salim Kechiouche

Sztori: A tunéziai származású francia direktor, Abdellatif Kechiche mozija – fikció lévén – úgy is működne, ha egy hetero kapcsolatról lenne benne szó, a szerelem megszületését, szárnyalását, majd fájó hiányát is olyan természetességgel ábrázolja, hogy igen nagy szavakra biztatja e sorok íróját: nem tudjuk elképzelni, hogy erről a témáról tökéletesebb mozgókép készülhetne.

Fiatal és gyönyörű (Jeune & Jolie / Young and Beautiful)

Rendező: François Ozon, (Franciaország), 95 perc

Főszereplők: Marine Vacth, Géraldine Pailhas, Frédéric Pierrot

Sztori: Francois Ozon felfedezte az új Brigitte Bardotot. A Fiatal és gyönyörű főszerepét alakító, egyébként modell Marine Vacth valóban elragadó jelenség: a műben Isabelle-t alakítja, aki tizenhét évesen modern, XXI. századi prostituáltként fedezi fel a szexualitását és a felnőtté válás egyszerűnek semmiképpen sem nevezhető folyamatát. Pozitív kicsengésű mese önmagunk felfedezéséről.

Egy dominikai spíler (Sugar)

Rendező: Anna Boden és Ryan Fleck (USA, Dominikai Köztársaság), 114 perc

Főszereplők: Jose Rijo, Walki Cuevas, Algenis Perez Soto

Sztori: Évtizedekkel ezelőtt fehér hollónak számított egy-egy latin-amerikai játékos az amerikai profi baseball-ligában, de 2008-ban a játékosok több mint huszonöt százaléka már latin-amerikai származású volt. Közéjük tartozik a tizenkilenc éves dobó, Miguel "Sugar" Santos is, aki a Dominikai Köztársaságból érkezik az egyik csapathoz. Egy iowai farmercsaládnál helyezik el. Itt kezdődnek az igazi nehézségek: az anyjától és a barátnőjétől távol, idegen környezetben, kultúrában kell élnie. Szembesül a rasszizmussal, sérülés hátráltatja, tiltott szerekkel próbálkozik. Vajon megtalálja-e a helyét Santos ebben a világban, sikerül-e bekerülnie a ligába?

Frances Ha

Rendező: Noah Baumbach, (USA), 86 perc

Főszereplők: Greta Gerwig, Mickey Sumner, Michael Esper

Sztori: Gerwig alakítja a címszereplőt, aki egy kedves bolond. Gyakornokként dolgozik egy tánctársulatnál, totálisan csóró, még lakása sincs, albérletről albérletre ugrál. Sophie nevű barátnőjével ugyan bensőséges a kapcsolata, ám az egyensúly felbomlik, mikor az összeköltözik a barátjával. Ettől fogva minden kudarccal végződik, amihez Frances hozzáfog, legyen szó karrierről vagy magánéletről, s közben még az ártalmatlannak tűnő szituációkban is csak úgy záporoznak a hihetetlen életigazságok.

A világvége (The World's End)

Rendező: Edgar Wright, (Anglia), 109 perc

Főszereplők: Rosamund Pike, Simon Pegg, Martin Freeman

Sztori: A történet 1990. június 22-én kezdődik Newton Havenben, ahol öt tini srác kocsmatúrával akarja megünnepelni az iskola végét. Hiába azonban a lelkesedés, a lista végén álló kocsmába - a Világ Végébe - már nem jutnak el. Húszegynéhány évvel később az „öt muskétás” visszatér, hogy egy újabb pohármaraton keretében befejezzék, amit egykor elkezdtek. Árnyak és arcok bukkannak fel a múltjukból, míg végül rájönnek, hogy a jövő a tét. Nem csak az övék, hanem az egész emberiségé.

Nebraska

Rendező: Alexander Payne, (USA), 110 perc

Főszereplők: Bruce Dern, Will Forte, June Squibb

Sztori: Bruce Dern alakítja azt az idős férfit, aki kap egy hazánkban sem ismeretlen marketinglevelet, amely szerint nyerhet egymillió dollárt, ha előfizet egy magazinra - meg persze, ha kihúzzák a számát. Az erősen alkoholizáló férfi rákattan a dologra, és személyesen akarja felvenni a nyereményét, a fia pedig vele tart. Persze mindenki tudja, hogy nincs szó semmiféle pénzről, de hát nem is erről szól a nagy utazás, hanem a szeretetről, az önfeláldozásról és a grandiózus életigenlésről.

Az Arany Pálma-díjas Adele a miskolci CineFesten!

A Jameson CineFesten lesz a magyar premierje az Arany Pálma-díjas Adele életének (La Vie d'Adele) - hogy stáblistával vagy anélkül, kiderül szeptemberben. Az biztos, hogy a háromórás film senkit sem fog hidegen hagyni: szerelmet mozgóképen úgy még senki sem ábrázolt, mint Abdellatif Kechiche. A legelszántabbak megismerkedhetnek a rendező egész életművével: a programban szerepelnek korábbi alkotásai, a Voltaire hibája (La Faute a Voltaire), a Fekete Vénusz (Vénus noire), A kitérés (L'esquive) és a Velencében díjazott A kuszkusz titka (La graine et le mulet) is.

François Ozon Fiatal és gyönyörűje (Jeune et jolie) a fesztivál Kitekintő blokkjában szerepel, természetesen szintén magyar premier és az Adele életéhez hasonlóan szintén Cannes-ban volt a világpremierje. A gyönyörű Marine Vacth által játszott tini alakja, aki unalmában prostituáltnak áll, nem véletlenül emlékeztet A nap szépe főhősére. A rendező nem titkolja a Bunuel- és a Catherine Deneuve-párhuzamot, de a nagy elődök filmjét Ozon csak inspiráló forrásnak tekinti, története nagyon is mai.

Nagyon mai történet a tavaly Oscar-díjjal kitüntetett Asghar Farhadi filmje, A múlt (Le passé) is, melynek főszereplője, a The Artist - A némafilmesben megismert Berenice Bejo Cannes-ban a legjobb női alakítás díját nyerte. A középpontban itt is egy válás áll - a tökéletes színészi játék, a dokumentaristákat megszégyenítő őszinte gesztusok, a kultúrákon átívelő kapcsolatok története éppolyan megrázó és elgondolkodtató, mint az Oscar-díjas Nader és Simin - Egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin).

A szeptember 12. és 22. között zajló 10. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Kitekintő blokkjában, mint már korábban beszámoltunk róla, szerepel továbbá a kultrendező, Noah Baumbach Frances Ha című filmje (a címszerepben Greta Gerwig), a Robert Redford főszereplésével készült All is Lost, Alexander Payne (Utódok) Cannes-ban díjazott Nebraskája, a Mindenáron (At Any Price) című Velencében bemutatott dráma Dennis Quaid és Zac Efron főszereplésével, látható lesz továbbá a legendás Cornetto-trilógia záródarabja: a Világvége (The World's End), Ryan Fleck (Fél Nelson) filmje, a Sugar és az Iron Sky című sci-fi komédia is - mégpedig a kétórás rendezői változat.

Mindez ingyen: hiszen a fesztivál minden programja ingyenes.

Adéle élete és a Fiatal és gyönyörű a CineFesten?

Tegnap este némi várakozásra voltam 'ítélve', ez idő alatt pedig bújtam az okost. Bejelentették a Fiatal és gyönyörű (Jeune et jolie / Young & Beautiful), valamint az Adéle élete - 1-2. fejezet (La vie d'Adele / Blue Is the Warmest Color) premierdátumát is, ez pedig megnyitotta a kapukat egy esetleges CineFestre vezető úton.

Ezek egyelőre csak saját spekulációk, de a Fiatal és gyönyörű október 3-án érkezik a hazai mozikba, míg az Adéle élete - 1-2. fejezet október 10-én. Ebből kiindulva szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy mindkét film érkezik a 10. Jameson CineFest - Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválra.

Hogy miért érdemes odafigyelniük a fesztiválos filmek rajongóinak erre a két alkotásra? Azért, mert a Fiatal és gyönyörűt François Ozon rendezte, és nem mellesleg Arany Pálma jelölést is kapott idén Cannes-ban. A másik filmmel pedig az a helyzet, hogy szintén Cannes-ban debütált, ahol bezsebelte az Arany Pálma, és a FIPRESCI-díjakat is.

Toronto 2013: Különlegességek kategória

Tegnap késő délután olvashattátok a Torontói Nemzetközi Film Fesztivál programjának első 'darabkáját', és ígéretemhez híven meghoztam a folytatást, amelyben a különlegességek kategória versenyfilmjei sorakoznak fel.

12 Years a Slave

Rendező: Steve McQueen

Szereplők: Chiwetel Ejiofor, Michael Fassbender, Benedict Cumberbatch, Paul Dano, Garret Dillahunt, Paul Giamatti, Scoot McNairy

Sztori: 1841-et írunk, Solomon Northrup New Yorki lakost elrabolják Washington államban, akiből rabszolga lesz. Végül 12 évvel később, 1853-ban menekült meg egy louisianai gyapotültetvényről.

A Vertigo Média forgalmazza az idei Cannes-i Arany Pálma-díjas filmet!

"Kechiche filmje három órás, de az egyetlen probléma ezzel a játékidővel mindössze az, hogy boldogan néztem volna még további hét órán keresztül. Rendkívüli!" - The Daily Telegraph

A Vertigo Média kft. nagy örömmel jelenti be, hogy a 66. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Arany Pálma-díjas filmje, Abdellatif Kechiche Adéle élete (La vie d'Adèle / Blue Is the Warmest Color) című alkotása, a lezárult tárgyalásokat követően, Magyarországon a Vertigo Média forgalmazásában jelenik meg.

A francia romantikus dráma a világ egyik legnagyobb presztízsű, 'A' kategóriás filmes seregszemléjének fődíjasaként, valamint a nemzetközi filmkritikusok szervezetének FIPRESCI-díjazottjaként bizonyította magas művészi és szakmai színvonalát. A két tinédzser lány szerelméről szóló filmről a cannes-i zsűri elnök, Steven Spielberg úgy fogalmazott, "boldog vagyok, hogy valakinek volt bátorsága elmesélni ezt a történetet. A Blue Is the Warmest Color egy nagyon fantasztikus és nagyon csodálatos love story." A kritikusok és a szakma is egyaránt dicsérte a két főszereplőt, a filmben kiemelkedő színészi teljesítményt nyújtó Léa Seydoux-t, és Adèle Exarchopoulos-t. Seydoux az elmúlt évek egyik legjelentősebb francia színésznőjévé vált, aki olyan mozikban szerepelt, mint Quentin Tarantino Becstelen Brigantyk, Woody Allen Éjfélkor Párizsban című alkotása, vagy a Tom Cruise főszereplésével készült Mission: Impossible - Fantom protokoll. A színésznő a nagyszabású sikerfilmek mellett továbbra is folyamatosan szerepel szerzői és függetlenfilmes darabokban is, amelyre kiváló példa az Arany Pálma-nyertes film.

A Vertigo Média továbbra is elkötelezett híve az európai, kiemelkedő értéket képviselő, díjnyertes moziknak, és art filmeknek. Az elmúlt hónapokban bemutatott Vertigo-filmek között megtalálható volt többek között a tavalyi berlini díjazott, és Oscar-jelölt dán Egy veszedelmes viszony (En kongelig affaere / A Royal Affair); a tavalyi Cannes-i díjazott brit Szesztolvajok (The Angels' Share); Thomas Vinterberg tavalyi háromszoros Cannes-i kitüntetett, A vadászat (The Hunt) című alkotása; a francia Francois Ozon A házban (Dans la maison) című, San Sebastiani és Torontói kitüntetett thrillerje, valamint Olivier Assayas Május után (Apres mai / Something in the air) című, Velencei díjazott francia drámája is.

Az év során továbbá a Vertigo Média forgalmazásában kerül bemutatásra a Taviani-testvérek tavalyi berlini Arany Medve-díjas Cézárnak meg kell halnia (Cesare deve morire) című olasz drámája, valamint a bosnyák Danis Tanovic idei Berlinalén három díjjal (Legjobb színész, A zsűri nagydíja, az Ökumenikus zsűri díja) jutalmazott An Episode in the Life of an Iron Picker (Epizoda u zivotu beraca zeljeza) című mozija.

A Blue is the Warmest Color várhatóan ősszel kerül a magyar mozikba.

Cannes 2013: Hivatalos versenyfilmek kategória

A The Hollywood Reporter összeszedte nekünk a ma startoló 66. Cannes-i Film Fesztivál főbb alkotásait, és ha már idén sem jutottam el e nemes eseményre, nézzünk 20 filmet, amelyek után lehet csorgatni a nyálat. Persze nem árt, ha van némi rajongásod a fesztiválos filmek irányába.

Michael Kohlhaas

Francia-német dráma Arnaud des Pallieres rendezőtől, amely a német író, Heinrich von Kleist tollából származó 1811-es, azonos című novella adaptációja. Mads Mikkelsen idén is jelen van Cannes-ban, ugyanis ő alakítja a film főszereplőjét, egy lókereskedőt, aki egy igazságtalanság után sereget toboroz, hogy helyrehozza a dolgokat.