9/02/2011 07:07:00 de.
függő
A bősz kimériai harcos személyes bosszújaként induló küldetés hamarosan epikus küzdelembe csap át, amelynek során a címszereplő behemót ellenségekkel, rettenetes szörnyetegekkel és reménytelen kilátásokkal találja szemben magát, miközben világossá válik számára, hogy egyedül ő képes megmenteni Hyboria dicső nemzeteit a természetfeletti erők megállíthatatlannak tűnő terjeszkedésétől.
Összességében nem váltja meg a világot, viszont kategóriájában ellenfele sem igazán akad mostanság. Marcus Nispel rendezett, akiben bíztam, hogy elbír a feladattal, és az előző munkáihoz képest nagyon korrektül fejlődik. Még pár film, és rá lehet bízni komolyabb alkotásokat is. Bár meg kell hagyni, itt is adtak a kezébe $90 milliót, hogy modernizálja Conan kalandjait. Odakint nem aratott nagy sikereket, aminek az lehet az oka, hogy valamennyire azért a rétegfilmek közé sorolnám, mert elég sokan húzzák a szájukat, hogy ők erre nem kíváncsiak, legalábbis moziban biztosan nem.
Szerencsére nem vitték túlzásba, és jól használták a digitális trükköket. Most így hirtelen a homokemberes harcjelenet jut eszembe, ami baromi látványos és izgalmakkal teli lett. A fényképezés és a tájak nemes egyszerűséggel szépek, még éjszaka is. A 3D-re pedig megint csak annyit tudok mondani, hogy rá voltunk kényszerítve, de csak egy újabb üres próbálkozás, mert egyáltalán nem jut eszembe olyan rész, amire azt tudom mondani, hogy ez jól mutatott ezzel a technológiával. Hanyagolni kellett volna, és akkor a büdzséből is lejjebb faraghattak volna. Bár ennek vonzata, hogy a bevétel is kevesebb. Fene se tudja.
Jason Momoa abszolút illik a szerephez, ehhez kétség nem fér, viszont valószínűleg a külső dominált a kiválasztásánál. Egyébként annyira buta a szerep, mint maga a barbár szó, és maga a film is olyan, hogy mindenki főszerepet szeretne magának, feltünősködik, pózol, és ennek hála totálisan vicces légkör alakult ki esetenként. Momoa bepróbálkozott a lazasággal, de nem igazán jött neki össze, nem egy Tony Stark, na! Lehet, kicsit erős példa volt. Épp arra akartam kitérni, hogy az első fele olyan ingoványos lett, ugyanakkor vannak benne jó dolgok is, amikkel tartják az egyensúlyt. Gondolok itt a fiatal Conanre, akit Leo Howard alakított kiváló hitelességgel, néha még Momoa-t is megközelítette a maga módján. Ron Perlman jelenléte sem elhanyagolandó, bár sajnos előre lehetett tudni, hogy nem lesz túlzottan sok szerepe. Az Avatar rosszfiúja, Stephen Lang ezúttal is a gonoszt testesítette meg. Két külön világ, de vele sem volt gond, legalábbis színészileg nem, jellemileg már hagy némi kívánnivalót maga után, és most a tipikusságra célozgatok finoman. Rose McGowan sem lett volna rossz, de folyton az apja árnyékában legyeskedett, és nagyon magamutogatóra írták meg a karakterét, amivel nem épp a plusz pontok felé terelte a nyájat. A szépségért ezúttal Rachel Nichols felelt, akit hihetetlen bájjal áldott meg az élet, és bizony keményen sikerült megfognia ezzel a tulajdonságával.
Még jó hogy a kategóriáknál besorolták a sci-fik közé, amivel olykor él is rendesen, és itt van még az R-es korhatár besorolás, ami rengeteg vért jelent. Ez nem feltétlenül hátrány egy ilyen filmnél, sőt! Ugyanakkor rombolták az eddig felépített élményt olyan ésszerűtlen valótlanságokkal, mint amikor a fejét úgy veri szét, mintha egy tojás törne ketté. Ja, igen, a tojásos rész az elején, az vicces, majd meglátjátok. Nekem nem igazán sikerült hová tenni.
Nem is húzom tovább a sorokat, újranézés pár évig szóba se jöhet, nem rossz, és akcióból sem volt hiány, viszont nálam a 6/10-től nem adott többet. Ezt tényleg az váltotta ki, hogy sokat akartak mutatni, túl sokat.
- IMDb
- Magyar bemutató:
