2/19/2013 07:16:00 de.
függő
Igazi New York-i zsaru: kopott, fáradt, de a humora és a bátorsága a legváratlanabb helyzetekben sem hagyja cserben. John McClane hadnagy (Bruce Willis) megtudja, hogy a fia, Jack (Jai Courtney) bajba került Moszkvában, és bár régóta nem beszélnek egymással, habozás nélkül a segítségére siet - és természetesen a küzdelem legközepében találja magát. McClane többnyire véletlenül keveredik a terroristák útjába, a fia viszont mindig tudja, mit csinál: és ő sem ijed meg könnyen. Két generáció együtt száll szembe a lehetetlennel: New Yorktól Moszkváig és tovább, egészen Csernobilig…
McClane, te agyafúrt vén barom! A fenébe is, Bruce Willis akkora coolfaktorral ruházta fel John Moore nagyravágyó, soha el nem fáradó akciófilmjét, hogy csak na! Az ír származású Moore nevét honnan is ismerjük? Hát, ő rendezte az Ellenséges területet (Behind Enemy Lines) is többek közt, utoljára pedig 2008-ban a Max Payne - Egyszemélyes háborút (Max Payne). A rendezés nem rossz, azonban ez itt nem Die Hard, inkább egy monumentális akcióorgia szüntelen tűzerő fitogtatással. Nincs szó másról, mint agyatlan akciózásról, de egyértelműen nagy mákja a filmnek, hogy ezek a jelenetek úgy voltak eltúlozva, hogy szódával, de azért még lecsúsztak. A Pólus mozi hangrendszere nagyban rátett az előbbi élményre, hiszen a folyton repdeső golyók, vagy a különféle robbanások akkora istenkirályul szóltak, hogy legalább ennyit ki lehet emelni pozitívumként.
Szerintem a hazai marketingkampányt kissé elnagyolták, hiszen jobban be lehetett volna harangozni a budapesti forgatási helyszíneket, és nem lövöm le a poént, de magyar jelenlétre is számíthattok McClane ötödik kiruccanása során. Engem legjobban az első nagyobb akciójelenet során az zavart, hogy váltogatták a Budapest-Moszkva képeket. Értsétek ezt úgy, hogy nem vagyok rutinos a fővárosunkban, mégis feltűnt, hogy a jelenet egyik részét Bp-n vették fel, míg a másikat nem. Baromi idegesítő módon volt néhol összevágva, szóval képzelem, mit élhetett át egy helyi néző. A fegyverek, de főleg a hatalmas helikopter ver oda igazán, és meg kell hagyni, még ha hajmeresztő mutatványokat is láthattuk a film során, nekem kimondottan jól esett nézni ezt a fajta zúzást, ahol semmi sem szent. Aprították az autókat, az épületeket, és valahol úgy érzem, hogy pengeélen táncoltak ugyan, de megtalálták az egyensúlyt, hogy ne legyen túlontúl sok. Viszont nem sok kellett volna, és a pengeél sem épp a pozitívumok sorát erősíti.
Odakint R-es korhatár besorolással ment, míg itthon 16-os karikával, de a kinti besorolást nem értem, hiszen annyira sok káromkodással nem tűzdelték tele. Mondjuk, a végére ellazultak kellőképpen, és röpködtek a jobbnál jobb poénok, de ennyi. Többet vártam, nagyjából az elejétől a végéig ugyanezt. A rövid játékidőn akadtatok fenn páran, ami érthető is, hiszen minden eddigi Die Hard film bő kétórás játékidőben kapott esélyt kibontakozni. Végig pörög a film, alig állunk, de ezzel a forgatókönyvvel több szöszmötölést nem bírt volna el. Úgyhogy nincs ezzel gond, de ez is inkább csak elveszi tőle a Die Hard-jelvényt. A történet nem nagy durranás, és a vakációs szálat sem tudták már eladni, valamint nem mellékes, hogy nem egy rutinjelenetet, vagy rutin cselekményfolyamatot láthatunk megvalósulni, amelyek amolyan szokásos Hollywoodi praktikák, melyeket azok a nézők, akik nem két filmet láttak életükben, simán kiszúrnak/megjósolják, hová halad.
Bruce Willis valami eszement játékot tolt le, kábé ő vitte az egész filmet a hátán, és miatta nem vérzett el. Állatira bírtam, ahogyan a fiával csipkelődnek, és kölke egyértelműen nem talált rajta fogást, akit mindig a porig tudott alázni egy-egy találékony és vicces beszólással. Mai szavakkal kifejezve, leoltotta a fenébe. Ezeken a poénokon kimondottan jól szórakoztam - talán a "…hazamész, és belebújsz a CIA-s papucsodba" volt a legföldbedöngölőbb. Sokszor szidom a szinkront, ám jelen esetben pont hogy ezzel fokozták a hangulatot, hogy még jobban átjöjjenek a beszólások. Jai Courtney pozitív csalódást okozott, hiszen nemrég a Jack Reacherben még ki nem állhattam a képét, és fogtam is a fejem, hogy mi lesz velem a Die Hardnál. Teljesen ideális erre a szerepre, és lényegében nem is merült fel bennem az utálatérzet. Egyrészt ugye pont olyan zűrös első ránézésre a kisugárzása, hogy nem ébreszt kételyt, másrészt pedig a történethez is meglehetősen illik. Szépen bevezették Courtneyt McClane fiaként, de mégsem jutottunk sehová, hiszen képtelenség, hogy valamelyik jövőbeli Die Hard filmjével úgy tudjon szórakoztatni, mint apuci. Bruce grimaszai… és az a lelazulás, ütött mint az ipari áram. Sebastian Koch remek kaméleonszerepet kapott, és a vége felé bizonyít is, amikor mintha egy kapcsolót átkapcsolva, egyik percben még az áldozatot adta, másikban meg már… nem spoilerezek (jobban)! Yuliya Snigir ugyancsak illett a történetbe, bár az első percekben bemutatott motoros öltözködése abszolút funkciómentes volt, és Amaury Nolasco cameo-ja is korrektül sült el.
2013-at írunk, ma ilyen a Die Hard, ezt vagy elfogadja a néző, vagy húzza a száját. Nem mondom, hogy olyan sokáig, de egy részt még simán elbír a franchise, viszont tovább nem biztos, hogy erőltetném, mert Courtneyra nem lehet felépíteni egyik részt sem. Feszesre vágott akciófilm, ami nem hagyja unatkozni nézőjét, de mégsem vagyok lenyűgözve, inkább csak amolyan láttam nem rossz akciómozit érzet, avagy a 7/10-et tudta, de ennyi. A folytatásra nagyobb és/vagy fifikásabb, de mindenképpen jobb ötletre lesz szükségük.
