Charlie Brewster életében (Anton Yelchin) végre minden sínen van: a gimi krémjéhez tartozik, a legmenőbb csajjal jár. Annyira kúl arc, hogy még a legjobb barátját is szívatja. A bajok akkor kezdődnek, amikor Jerry (Colin Farrell) beköltözik a szomszédba. Jófej srácnak tűnik, de valami nem stimmel vele: senki, beleértve Charlie anyukáját (Toni Collette), sem vesz észre semmi különöset vele kapcsolatban. Néhány nagyon furcsa eset után, Charlie kétségtelen konklúzióra jut: Jerry egy vámpír, aki a szomszédok vérére áhítozik. Azonban a fiú sajnos senkit sem tud erről meggyőzni, így egyedül kell kitalálnia, hogyan szabaduljon meg a szörnyetegtől.
Craig Gillespie rendezett, akinek eddigi munkáival mindig összeakadt a bajszom, viszont a Frászkarika lenne az első kivétel. Sajnos moziban kimaradt, amit a 3D miatt annyira nem is bánok, és így legalább lehetett belőle egy feelinges szombat esti horror. A véres jeleneteknél biztos adott némi pluszt a fröcsögés a 3D, de egyébként fölöslegesnek tartom, mert teljesen jól szuperált a film hagyományos változatban is. Feldolgozás. Mivel az eredetit nem láttam, kérdezem én, megérte feldolgozni? Az első percek elteltével nem bíztam, hogy ebből bármi jó sülhet ki, de megtörtént a csoda. Először még jöttek a sulis tipikus tinis hülyeségekkel, de aztán azon kaptam magam, hogy eltűntek a klisék, és hé, helló, egy horrorfilm előtt ülök. Méghozzá abból is a fogyaszthatóbb, élvezhetőbb előtt. Nagyszerű azért, hogy manapság ilyet írhatok, mert általában ha valami rosszul kezdődik, esélytelen, hogy feljavul.
Megfogtak vele, hogy a vért sem sajnálták, tehát kellő helyen elegendő mennyiséget adagoltak belőle, és még a határt is ismerték. Apropó, ha már határok, akkor jöjjön pár sor a digitális effektekről. Ezzel sem került gondba, és tényleg olyan módon elevenítették meg a vámpírokat, hogy abszolút hihető volt számomra, egyedül annyi zavart minimálisan, hogy mutánssá tették a vámpírokat. Vagy az eredetiben is hasonló a szitu? Mondjuk, ez meg azért jó, mert nem tucat. Fene se tudja.
Anton Yelchinnek jól állt a szerep, és végre nem egy olyan fiatal színész, akinek évente jön egy rakat filmje. Megkajáltam tőle mindent, mondjuk előzetesen Colin Farrell miatt aggódtam, hogy mit kezd ezzel a szereppel, de állati jól hozta a szemétláda vámpírt. Igazi badass a csávó, amilyenek sokan csak szeretnének lenni vámpírként, de valahogy soha nem sikerül, viszont ő oda is pirít, amikor kell – ez különösen megfogott a karakterével kapcsolatban. David Tennant ugyancsak meglehetősen jól villantott, bár gondolom, hogy főként a Doctor Who rajongóknak adott még egy plusz faktort a jelenléte – így nekem is. Toni Collette már nem először szerepel Gillespie-filmben, és ő is egy olyan színésznő, aki elég sokféle talajon megállt már, szóval ezzel a figurával meg simán elboldogult.
Szóval az elején fürdetnek minket a klisékben, a vége felé pedig már a vérben. Horrorfilm, szóval ez nagyon rendben van, főleg hogy abszolút jó hangulatfaktort járt meg. Kicsit hezitáltam, hogy hét vagy nyolc legyen, de maradjunk inkább a 7/10-nél, de mindössze egy hajszál hiányzott a magasabb pontszámhoz. Az elmúlt évek egyik legjobb horror- és vámpíros filmje is egyben, mert nem féltek belecsapni a lecsóba. A stáblista pedig külön megéri ezt a mondatot, bár a Twilight-os utalásokra is érdemes figyelni.
2/16/2012 04:48:00 du.
függő








