12/29/2012 06:21:00 du.
függő
Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) hű társai egymásnak, ám az egymás mellett töltött évtizedek alatt kapcsolatuk kissé kihűlt, így Kay, aki a régi meghittségre vágyik férjével, szeretné feldobni a házasságukat. Amikor tudomást szerez a Great Hope Springs nevű kisvárosban praktizáló híres párterapeutáról (Steve Carell), megpróbálja meggyőzni a szkeptikus, szokásaihoz mereven ragaszkodó Arnoldot, hogy utazzanak el egy egyhetes házasságterápiára. Már az utazásra sem könnyű rávenni makacs férjét, az igazi feladat azonban mindkettejük számára az, hogy képesek legyenek megszabadulni gátlásaiktól a hálószobában, és felszítsák a régi tüzet, ami miatt annak idején egymásba szerettek.
A vígjáték, amitől nem vártam semmit, és lehozta a csillagokat? Ja, abszolúte ez a kategória, hiszen annyira életszerű, és tanácsokkal ellátó kis film ez, hogy le a kalappal előtte. A vígjáték és a drámai stílusjegyeit dobálják egymás után felváltva, fel és le, fel és le, és egészen végig ezt a tendenciát követik az alkotók. Egyik pillanatban vinnyogtam a röhögéstől, másik pillanatban pedig arcomra fagyasztották a mosolyt. David Frankel (Az ördög Pradát visel) rendezéséről van szó, aki tett már le egy-két, kategóriájában ütős darabot Hollywood nagy körasztalára, és mivel eredeti ötlet ihlette a filmet, így valami újat mutathatott fel. Első hallásra látszólag nem így van, amelyet sajnos még a bugyuta magyar cím is megkoronáz.
Félre az aggályokkal és a kételkedő gondolatokkal, ugyanis a főszereplőpárosunk, a nem épp húszas éveiben járó párt alkotó Meryl Streep és Tommy Lee Jones is így tettek, és nézzük csak meg mi kerekedett ki belőle. Nyilván felfedezhető benne néhány klisés végkifejlet, és természetesen a történet vége is nyílt titok, viszont úgy körítik a főszereplők sztoriját, hogy közben ezek elhalványodnak, jelentéktelenné válnak. Hogy mi miatt? Valójában a kérdés az, hogy ki vagy kik miatt? Rendben hát, nem kerülgetem tovább a forró kását: mind Meryl Streep, mind pedig Tommy Lee Jones vászonrengető alakítást nyújt. Öröm őket nézi, a zseniális játékukkal szembesülni egy ilyen remek filmben, és a helyszínek is annyira rendben vannak. Nem túl puccos, mégsem túl átlagos, ellenben pont olyan, mint a házasságuk. Összhangban van a két dolog, legyen szó lejtőről, vagy emelkedőről. Lényegében hiába kapott szerepet Steve Carell, nem sokra megy vele, egy kis szürke pont nem csak kimondottan a történet szempontjából, hanem az előbb említett párossal szemben. És még mielőtt félreértésbe torkollna az előbbi kijelentésem, nem a színészi játékát szóltam le, mivel egy elismert, és több fronton remekül boldoguló színészként van számon tartva nálam. A további szereplőket csakugyan nem bírom felidézni, olyannyira két főszereplős ez a film.
Elidőzve még pár mondat erejéig a Streep-Lee Jones duón, érdemes megfigyelni, amikor közelről követi őket a kamera, mennyire rendben vannak kinézetileg, ami ugye normális dolog, viszont az arcjátékuk, és hogy mennyire beleadtak mindent ebbe a két karakterbe, közel sem hétköznapi, én mondom. Tisztán látszik, hogy élvezték a filmben kialakuló szituációkat, egymás társaságát, még olyan helyzetekben is, amikor nem épp vidám a hangulat.
Mint írtam korábban, a helyszínek fantasztikusak, és ha belegondolok, hogy az amcsik pont ezt kapják, amikor kiruccannak néhány nap pihenőre… Végtére is, kimondottan jól szórakoztam, és mindenféle elvárások nélkül harcolta ki magának a 9/10-et, amit a film vége előtt tíz perccel még nyolcasnak szántam, de… meghatottak, na.
