3/24/2012 09:16:00 du.
függő
Amióta az MI7 csúcskémje eltűnt a balfenéken, sajátos képességeit Ázsia egy távoli zugában kamatoztatja. Ám amikor felettesei tudomást szereznek egy kínai vezető ellen tervezett merényletről, elő kell keríteniük a totálisan különc ügynököt. Most, hogy a világnak ismét szüksége van rá, Johnny English megint akcióba lendül. A legújabb szuperkütyüket veti latba, hogy leleplezze az összeesküvést, melynek szálai elérik a KGB-t, a CIA-t, sőt, még az MI7-t is. Már csak pár nap van hátra az államfők konferenciájáig, és van egy ember, aki minden trükköt bevet, hogy megóvjon mindannyiunkat. Mert Johnny Englishnél még a katasztrófa is számba jöhet, de a kudarc semmiképpen.
A folytatás, aminek soha nem kellett volna elkészülnie. Anno a trailer alapján láttam benne némi fantáziát, de moziba végül nem jutottam el rá, amiért most hálát adok a többi filmnek, akik kiszorították ősszel. Annak idején az első részt szórakoztatónak találtam, de közel sem kiválónak, viszont legalább nézhető volt. A második részről már ez kevésbé mondható el. Ahogy látom, sem a rendező, sem a tollnokok nem tértek vissza, ami lehet az egyik problémaforrás. Oliver Parker rendező nem sok érdekességet tett le korábban az asztalra, de azért egy ilyen feladattal jobban is boldogulhatott. Nem fejlődőképes ezek szerint, mert már nem először csücsült a rendezői székben.
A forgatókönyvírókba vajon mi ütött, mikor úgy gondolták, hogy ilyen nevetséges – nem vígjátéki szinten – elemekkel tarkítva fogják megnevettetni a nézőt? Nem mondom, akadtak benne poénok, de néha annyira elszálltak, hogy már-már a szánalmasság határát súrolták. Vegyük például a ferdeszemű nagyit, akit egy ideig még szódával el lehetett tűrni, de mikor elővette az ágyút, ott lett too much a karaktere, de várjátok ki, ez még közel nem minden. Legalább a helyszínek, meg úgymond a sztori is elviselhető volt valamennyire, bár hét szatyor hangya simán felfogja, és egy ilyen jellegű vígjáték nem is kíván meg többet. A kémes stílusú zene tisztára James Bondot idézi, persze annak parodizált változataként is felfogható, csak épp fájdalmas már. A Mozambikos szálat is épp, hogy sikerült nem túlságosan túlzóra faragni, nem sok kellett volna, hogy megcsússzanak azon a banánhéjon is. A kütyük helyükön voltak, bár a mozgó autó kicsit sok megint csak.
Rowan Atkinson keményen megöregedett, de ettől még mindig baromi tehetséges színész, és komikus. Ugyanolyan jól hozza a fő figurát, viszont ennyi évvel az első rész után már kevésbé bejövős az általa tálalt humor, és sokkal inkább fárasztott, mint szórakoztatott. Ez pedig komoly baj. A karakterére kitérve a főbb bajom, hogy néha fájdalmasan bamba, máskor pedig túl 'profi', már ha English nevezhető annak. Rosamund Pike és Gillian Anderson is feltűnt egy-egy mellékszerep erejéig, velük is smakkolt minden színészileg, előbbi pedig felfogható a film eyecandyjeként is.
Nem lett ez annyira rossz, csak feljebb picit kiborult a bili. Egyszer simán nézhető, de újra nem szívesen futnék vele össze. Minden jó indulatomat beleadva 5/10, és az első viszont - már amennyire jól emlékszem - egy hetest tudott, csak hogy adjak némi támpontot.
