1/11/2011 06:58:00 de.
függő
Megamind a világ a legbriliánsabb gonosztevője. És a legsikertelenebb is. Az évek során minden elképzelhető eszközzel megpróbálta meghódítani Metro Cityt, ám minden kísérlet kolosszális kudarcba fulladt a Metro Man néven ismert szuperhős miatt. Metro Man legyőzhetetlen volt, egészen addig, amíg Megamind meg nem ölte az egyik elfuserált gonosz terve keretében. Így viszont Megamind hirtelen életcél nélkül maradt - szupergonosztevő szuperhős nélkül. Ráébred, hogy életcéljának elérése a legrosszabb, ami eddig történt vele. Ezért úgy határoz, hogy csak egyféleképpen kerülhet ki ebből a csávából: ha új hős ellenfelet teremt Titán néven, aki a tervek szerint sokkal nagyobb, jobb és erősebb lesz, mint Metro Man valaha is volt. Ám Titán igen hamar úgy dönt, hogy gonosznak lenni sokkal nagyobb buli, mint jófiúnak - de ő nem uralni akarja a világot, hanem elpusztítani. Most hát az a kérdés, hogy vajon Megamind el tudja-e pusztítani saját ördögi teremtményét. Vajon a világ legokosabb embere ez egyszer képes okosan dönteni? Vajon a gonosz zseni lehet-e a saját történetének pozitív hőse?
Tom McGrath rendező a Madagaszkár 1-2-vel már megmutatta tudását, és most újra sikerült neki valami újjal előrukkolnia. Felül ugyan nem múlta, de laza szórakozást nyújt, és fordulatokkal teli történetet kapott alapnak. Poén az egészben, hogy nekem nem volt meg fejben a fő sztori, szóval még azon is meglepődtem, hogy Metro Mant megöli Megamind, de ez a legkevesebb. A Megaagyat legbelül nem a megszokott cselekménymotor hajtotta, és valószínűleg ennek köszönheti, hogy félóra után beindult és jobban lekötött, mint addig.
Több helyen, megvalósításon éreztem, hogy tök olyan mintha a régi Superman és Batman rajzfilmek előtt akartak volna tisztelegni. Ugye az egész váza némileg hasonlít Supermanre, míg Metro City utcái este erősen úgy festettek, mint Gotham City, és ez az ami aztán totálisan beleillik egy szuperhősökről szóló animációs filmbe.
A karakterek nagyrészt tetszettek, nekem egyedül az ez önfényezős Metro Man figura nem jött be, bár őt nem kellett sokáig hallgatnom. Megamind tényleg zseni, aki ugyan gonosz szuperhős, mégis emberi problémákkal küzd, ráadásul legbelül talán nem is annyira rossz szándékú, hiszen szerelmes. Méltó ellenfelet kreált magának Titán személyében, akivel jócskán meggyűlt a baja. Felül a történet írja, hogy Metro Man hogy járt, de a nagy veszteségbe azért némi happy endet sikerült csempészni, végül is meséről van szó. Ahogyan már megszokhattuk, ismét kapunk kis mellékszereplő figurát, aki a jókedvfelelős, bár ez kicsit snassz, de örüljünk a jó részének.
Kisebb negatívum, hogy a bemutatóval „tönkretettek” néhány jelenetet, de legalább ezt ellensúlyozzák a kiváló szinkronnal és a jó dumákkal. Az olykor klisés párbeszédekre fordíthattak volna nagyobb figyelmet, mert csupa megszokott mondatok hagyják el hőseink és nem hőseink száját.
Ezeket leszámítva jól szórakoztam, és az örök rock and roll zenék kapják a háttérben a főszerepet, amik igazán ideillőek, szóval nekem 10/7-ig kékült el az agyam.
- IMDb
- Magyar bemutató:
