Értékelés: Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik (Ocean's Thirteen)

Ismét Danny Ocean osztja a lapokat, szóval keménykedésnek helye nincs. Senkinek sem eshet baja, kivéve Willy Banket (Al Pacino), a simulékony vegasi kaszinótulajt, aki csúnyát átverte Ocean egyik emberét. Cserébe a banda ott vág vissza, ahol a legjobban fáj: a pénztárcájánál. Bank puccos kaszinótornyának nyitóestéjén óriási pénzek cserélhetnek gazdát - ha hagyják. Ocean és csapata azonban mindent megtesz azért, hogy a ház egy petákot se nyerjen, mi több Bank elessen a hőn áhított Öt Gyémánt díjtól is, amit már jó előre borítékolt magának. Ocean bankot robbant, nem vitás, tegyék csak meg tétjeiket!

Még nagyobb tét, több izgalom, összetettebb akció hatalmas kockázattal. Ezt adja a legújabb Steven Soderbergh film, és azon kevés közé sorolható mindhárom Ocean's film, amely egy remek trilógiát alkot, és ez manapság ritka Hollywoodban, és nagyon remélem, hogy ebből már nem akarnak többet kisajtolni. Lényegében hasonló alapokra épül, mint a korábbi részek, csak most még ha lehet, stílusosabban megy a szélhámoskodás, még nagyobb a tét, ami természetesen nagyobb kockázattal jár, és ezzel ugye egyenesen arányos a több izgalom is. Azonban mégsem éreztem annyira erősnek, mint az előző részt, vagy mondjuk az elsőt, de ettől függetlenül egy méltó trilógiazáró, és emiatt nyomható rá a "remek" bélyeg a trilógiára is.

A zenék ennél a résznél is nagy jelentőséggel bírnak, sokszor fokozzák a hangulatot, és emiatt egyszerűen profizmust áraszt minden pórusából a film. Mondjuk, nem mintha eleve nem ezt sugallná a történet fonala, meg a kütyük, meg a szakemberek, meg a sorolhatnám még. Habár azon elgondolkodtam, hogy megéri-e azt a beruházást egy ilyen meló, amit például ebbe is beleöltek, de biztos van benne fantázia, csak mondjuk itt a magnetron kicsit erősnek tűnt. Viszont az is tény, hogy Danny Ocean csapata nem csak tehetséges tagokat toboroz, de kapcsolatokkal is rendelkeznek, melyek nélkül ugye hamar kudarcba fulladna egy-egy akció.

Minden főbb szereplő visszatért, Julia Roberts-et leszámítva, de helyette behozták Ellen Barkint női frontra, aki korához képest hűha! No de színészileg nézve is nagyszerű a szerepében, és alakítása során olyan döbbenetes arckifejezésekkel állt elő, hogy simán elszórakoztatott jelenléte. A csapat főbb tagjait nem taglalnám végig, mindenki nagyszerű, egytől egyig, nincs kivétel! Bernie Mac pedig nyugodjon békében! Elég nagy veszteség, hogy eltávozott az élők sorából, mert jelenléte nélkül nem lett volna ennyire kerek ez a történet sem. Már csak azért is reménykedem, hogy nem folytatják, mert tisztelik őt ennyire. Al Pacino kiváló húzás volt a készítők részéről, habár Andy Gacia karakterét nem szárnyalja túl, de azért simán hihető tőle az általa alakított 'kaszinó és gyémántmániás, bőre alatt is pénz van' figura.

Végül pedig nézzük a pontozást: hiába lett profibb az egész, az újdonság ereje már nincs jelen, és mint tudjuk, ez nagydolog, de azért egy marhaerős 8/10-et is így ki bírok rá osztani.

Értékelés: Ocean's Twelve - Eggyel nő a tét (Ocean's Twelve)

Visszatértek mind. Sőt. Eggyel bővül a keret és eggyel nő a tét a folytatásban, amely Danny Ocean és csapatának emlékezetes 160 milliós triplázását követi. De már 160 millió dollár sem a régi. Mióta huszonkét kézzel szórják a pénzt. Mióta Terry Benedict, a Vegasi nagykutya vadászik a tőle ellopott dohányra. És mióta egy rejtélyes figura jár Dannyék nyomában. Elérkezett az idő egy - vagy több - újabb lélegzetelállító balhé kivitelezésére. A helyszín ezúttal Amsterdam, Párizs és Róma. A rendező továbbra is Steven Soderbergh, miközben az első rész csapatához többek között Catherine Zeta-Jones csatlakozik - és a szerencseszámod immár a tizenkettes.

Steven Soderberghet mindig is a filmgyártás egyik nagykutyájának tartottam. Legtöbbször ugyan nem kasszasikereket hoz össze, de mégis olyan filmeket gyárt, melyek egyediek maradnak még így nyolc évvel a premiert követően is. Nos, eleve ott van az a rizikófaktor, hogy folytatásfilm, ami már önmagában nagy kockázatot jelent, viszont még a megfelelő sztori sem garancia egy jó második részre. A forgatókönyv a tehetséges George Nolfi tollából ugrott ki, ami kellően keményen indít, és ismételten végigmegyünk a főbb szereplőkön, kapnak egy-egy kis bemutatót, hogy az első rész óta hol tartanak épp. Logikusan belegondolva, hogy ha ezt hallom, akkor lényegében nem sok reményt fűznék ehhez a kezdőkoncepcióhoz, valami miatt mégis baromi jól működött. Soderbergh egy remek rendező, aki előállt egy még remekebb folytatással, és a remek első rész szereplőgárdájának minden egyes remek tagja visszatért, akik mellé sikerült még néhány remek színészt toborozni. Annyira finomra hangolt ez a film, teljes mértékben óramű pontossággal működik, és basszus, a hab a tortán, hogy durva módon nem vét hibát.

A szereplőgárda most is adott volt, és nem elemezném ki a korábban szereplő színészeket, viszont róluk röviden annyit írnék, hogy mintha mindenki jobban érezte volna magát a karaktere bőrében, mintha jobban eggyé váltak volna. És határozottan élvezték, amit csináltak, bár nem ez lenne az első Soderbergh-film, aminél kiderülne a készítőktől, hogy ez valóban így van. Főleg Matt Damonon lehetett látni, hogy mintha többet beleadna a karakterébe. Catherine Zeta-Jones nem sok filmben szerepelt akkoriban sem, viszont kiváló színésznő, aki villogtatja is tehetségét, na meg bájait is, hogy forróbb-kiélezettebb legyen a hangulat. Csini szerepet kapott, pont hozzá illőt, ami megint csak fontos tényező. Jared Harris jelenléte is hozzátesz egy kicsit a hangulathoz, de ez minden újonc szereplőről elmondható.

Kétségkívül a legjobb átverős, megtévesztős filmek közé tartozik az Ocean's trilógia minden egyes darabja, viszont ez a rész nekem kicsit kevésbé nyerte el a tetszésemet, mint az Ocean's 11, de még így is tud pontokban egy 9/10-et. Szarvashibája szerencsére nincs, és mint feljebb írtam, nagyon gondosan kiagyalt minden egyes képkockája, viszont az első rész tökéletességéhez valami hiányzott, de lehet, hogy annál csak az újdonság ereje hatott.

Értékelés: Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi (Ocean's Eleven)

George Clooney alakítja Danny Oceant, aki a börtönből szabadulva máris a tökéletes bűntényen töri a fejét: kirabolni a három legnagyobb Las Vegas-i kaszinót, amelyek tulajdonosa (Andy Garcia) mellesleg Danny exfeleségével (Julia Roberts) randevúzgat. Egy hamiskártyás (Brad Pitt), egy zsebtolvaj (Matt Damon), egy osztó (Bernie Mac), egy robbantós (Carl Reiner) és hat másik szakember már a bandában van. Te beszállsz?

1960-ban épp akkorát durranhatott A dicső tizenegy (Ocean's Eleven), mint 51 évvel később Steven Soderbergh szóban forgó rendezése. Egész egyszerűen zseniális. Van benne indulat, izgalom, adrenalin, és talán a legfontosabb az impozáns szereplőgárda. Újranézés volt, és nem másodjára láttam, mégis lekötött, és még mindig önfeledten tudtam rajta szórakozni. Az Ocean's eleven első képkockájától az utolsóig Soderbergh sajátos stílusjegyeivel átitatott, le sem tagadhatná rendezőjét. Ez viszont ad neki egy különös hangulatot, ami által nem válik tömegfilmmé, és emlékezetes tud maradni évekkel később is. Meglehetősen szeretem még a rendező munkásságában, hogy sohasem hétköznapi témákból készít filmet, és itt ugyan egy feldolgozásról van szó, mégis úgy gondolom, hogy ennyi idő után volt értelme újra hozzányúlni. Szóval visszakanyarodva még kicsit az előző mondat elejére, mindig is díjaztam Soderberghnél, hogy az egyedi témaválasztás mellett filmjei nem agyatlan Hollywoodi popcornmozik, hanem nem kevéssé intelligens.

Nyilván az előbb említett sikerességhez szükséges összetevő volt a Ted Griffin keze alól származó forgatókönyv is, ami lenyűgöző munka. Önmagában mind a szkript, mind pedig Soderbergh tudása kevés lenne, de a kettő egyvelegéből remek végeredmény született. Ennek a filmnek a rendezőjét mindig is istenítettem, még tíz évvel ezelőtt is, amikor még számomra kevésbé volt ismert. Az ok elég egyszerű: nem elég, hogy ennyi karaktert nagyszerűen mozgat előre, de még izgalmas helyzetekbe is kerülnek, és hiába mindegyikük csak pár perces bemutatkozást kap, mégsem érződik tőle a film részekre szakadtnak, vagy nem kerek egésznek.

A főszerepelők között több erősebb jellemvonású karakter is sorakozik, ilyennek mondható George Clooney, Brad Pitt és Andy Garcia figurája is. Nem tudom, kinek jutott eszébe ennyi Hollywoodi hírességet összetoborozni egy filmbe, ráadásul egy ilyen nagyszerűbe, de most leborulok előtte. Ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, nem is tudom, hogy van-e film, amiben ennyi híresség szerepel, és ennyire jó is. George Clooneynak, Julia Robertsnek, Brad Pittnek és Bernie Macnek sem okozott gondot a szerep. Úgy vettem észre, hogy élvezik, akiket játszanak. Matt Damon tizenegy évvel ezelőtt még kicsit tejfölösszájú volt, mostanra pedig nem csak testre szedett fel, hanem tehetségesebb is lett, bár azokban az időkben sem kellett félteni. A többieket nem sorolnám fel, de mindenkit imádtam, mintha egyenesen rájuk öntötték volna a szerepet.

Hosszabban nem mennék bele, bizonyára láttátok már a filmet, én meg kiírtam magamból, amit ki kellett. Kevés film mondhatja el magáról, ami ennyi újranézést elbír, és még ilyenkor is képes felhőtlenül szórakoztatni nézőjét, úgyhogy nem is kertelnék tovább, dobom rá a 10/10-et.