Julian az igazságszolgáltatás elől menekülő bűnöző, aki egy boksziskolát működtet Bangkokban, ezzel leplezve drogügyleteit. Amikor testvérét a helyi maffia meggyilkolja, az egy bűnszervezet keresztanyjaként tisztelt édesanyja bosszúra szólítja fel. A férfi kezdetben hezitál, mivel testvére is egy bosszú áldozata lett - megerőszakolt és meggyilkolt egy prostituáltat -, ám enged az anyai akaratnak és véres bosszúhadjáratba kezd. A harcművészetben is jártas Juliannek szembe kell néznie egy titokzatos ex-zsaruval, és a korrupt és kegyetlen bangkoki alvilággal.
Még mindig nehéz szóhoz jutnom, pedig tegnap este óta eltelt már néhány óra, mégsem egyszerű a helyzet. Hogy miért? Mert egy mélyre hatoló, ízig-vérig fesztiválos, ugyanakkor meglehetősen elvont drámáról van szó, amely egyik oldalát tekintve hibátlan, a másikat nézve pedig rengeteg kérdést vet fel. Nicolas Winding Refn mindig is különc filmeket gyártott, amellyel nagyon sokan képtelenek voltak azonosulni, pedig van bennük valami. Olyan, mintha túlságosan bízna abban, hogy filmjének nézője van annyira fifikás, hogy rájön a mondandójára. Ez pedig nem mindig egyértelmű.
Cannes-ból hazatérve hazánk 'ítészei' szépen lerántották a mélybe a Csak isten bocsáthat meg-et, holott véleményem szerint inkább arról van szó, hogy sokan az új Drive-ot várták, ami komoly hibának számít. Még akkor is, ha azt nézzük, hogy ugyanaz a rendező, a főszereplő, de még a zeneszerző is. Ez egy új történet, nem csak a helyszín más, hanem minden más, de igazándiból a rendező korábbi filmjét is csak azért említettem, mert így tudom világosan leírni a gondolataimat, nem pedig azért, hogy összehasonlítsam a két filmet.
Kitérnék inkább arra, hogy a képi világa engem mennyire megvett, elkápráztatott, és még be is rántott, de maga a film közel sem hibátlan. Az, hogy ennyire ráfagytam a vászonra, annak köszönhető, hogy emberfeletti vizuális élményt nyújtanak a thaiföldi képsorok, pedig sokszor annak szennye, mocska és bűze kerül elénk, mégis a csodálatos szót kell ideírnom jelzőként. Gyakran azon kaptam magam, hogy elvesztem a képben, úgymond "frissíteni" kellett az agyamban, mert olyan hatást váltott ki, mintha végtelen lett volna a vászon.
Nem tudom pontosan, hogy Larry Smith operatőr, vagy a rendező lelkén száradnak az előbb taglalt fantasztikus képek, de az egyértelmű, hogy a film értékei ebben mutatkoznak meg. Fontos, hogy az elvontsága mellett kegyetlen, viszont valósnak vélhető világot tárnak a néző szeme elé, méghozzá a létező legnaturalistább módon, mindenféle fölösleges körítés nélkül. Ezek a képek alaposan megkomponáltak, és tökéletes összhangban vannak a csenddel, az eseménytelenséggel, és a történetnek otthont adó helyszínekkel.
Túl sok dialógust ne várjatok tőle, a főszereplők száját alig hagyja el szó, de azok általában nagy jelentőséggel bírnak, és fontos információt hordoznak. Letaglózott és elbűvölt egy bizonyos szinten, de némileg még én is több történést vártam, esetleg azt, hogy eljön az az idő, amikor felpörögnek az események, de ez nem következik be. Sokszor bicskanyitogató, amit már megszokhattunk a művészfilmektől, és tipikusan annak a példája érvényesül, hogy vagy szereted, vagy nem. Egyszerűen nem igazán van középút.
Ryan Gosling napjaink egyik nagy reménysége, aki már sokra vitte, és még sokra is fogja vinni. Jelen esetben a karaktere precíz, kimért, de nem halhatatlan, ami miatt csak felnézni lehet rá. Megvannak a maga kis hülyeségei, és tökéletesen meg van róla győződve, hogy tudja, mit csinál. Remek választás ide, főleg az előzmények miatt. Kristin Scott Thomas számomra hatalmas meglepetést okozott, és kőkeményen lerántottak róla egy 10-15 évet, de vele sem fogtak mellé. A szemében nagyszerűen tükröződik Thaiföld világa, beállítottsága, pedig nem is idevalósi. Női fronton Yayaying Rhatha Phongam bontakozhatott még ki, akinek a történet szerint szintén nem egyszerű az élete, és ezt elég jól visszaadja az általa nyújtott játék. Vithaya Pansringarm nevét tudnám még ideírni, akinek leginkább a kegyetlensége maradt meg az emlékezetemben, és ezzel nincs is gond, hiszen csak tette, amit elvállalt. Piszkosul agresszív és harcias, ugyanakkor sportszerű csókát alakít.
Megfogott, mert nem keveset agyaltam azóta is, hogy ez az írás megszületett, és a 8/10 elfér rá, de különösen kiemelném, hogy kéretik vigyázni vele!
1/15/2014 06:45:00 du.
függő
