Évszázadok óta dúl a háború emberek és vámpírok között. A végső Vámpír Háború veteránja, a legendás katonapap (Paul Bettany) visszavonultan, békében él az egyik utolsó emberi városban, a magas falakkal körülvett, szomorú erődítményben, amelyet kemény kézzel irányít az egyház. Ám egy vámpírhorda elrabolja az unokahúgát (Lily Collins), ő pedig – dacolva az egyházi tiltással – megszegi szent esküjét, és a nyomukba veti magát. A falon kívülre, a végtelen sivatagba vezető hadjáratán elkíséri őt a lány vőlegénye, a senkiföldje egyik nyughatatlan seriffje (Cam Gigandet) és egy katonapapnő (Maggie Q), aki – ha közelharcra kerül a sor – nem evilági tudását is fegyvernek használja. Szükségük is lesz rá a félelmetes világokba vezető útjuk során. Hiszen az ellenfeleik sem evilági lények.
Néhány héttel ezelőtt baromi dühös voltam, amikor elnapolták a hazai premiert, viszont most erősen csalódott vagyok. Múltkor az IMDb-n böngészve belefutottam a játékidejébe, ami kemény 87 perc stáblistástól. Gondoltam nem baj ez, ha hasznosan töltik ki az időt, de ez sem sikerült, ugyanis ehhez képest túl sok idő ment el puszta mászkálással és meséléssel, ráadásul mindent a végső harcra hegyeztek ki. Visszakanyarodva kicsit a meséléshez, rengeteg olyan indokolatlan hülyeség került a filmbe, amire nem kapunk magyarázatot. Nekem kicsit hiányzott, hogy alig tudhattunk meg valamit is a különböző féle lények kialakulásáról, eredetéről.
Scott Charles Stewartnak még mindig nem erőssége a rendezés, ráadásul annyira fölöslegesnek tartom, hogy a tavalyi Légió után újra ehhez a témához nyúlt, ami hasonlóan egy semmitmondó film volt, de ez talán jobb attól egy hajszálnyival. Bár magamat sem értem, hogy akkor arra miért adtam hatost, de abban az időben még vastagabban fogott a ceruza.
Itt az a legnagyobb baj az egésszel, hogy csak a bő felétől kap lángra valamennyire, de legalább onnantól odapirít az akció része, amit olykor néha eltúloztak, de ezt nem hozom fel, mert csak egy sci-firől van szó. Ugyan nem mutogatták túl sokat, de tetszett ez a sivatagos jellegű poszt-apokaliptikus világmegvalósítás, amivel tény, hogy egy az egyben berántottak.
Egyedül Paul Bettany miatt láttam fantáziát a filmben, aki még egy kis akcióhőshöz méltó átélést is tanúsított. Cam Gigandettel pedig annyi a bajom, hogy lassan már minden ötödik filmben felbukkan, és kicsit kezd sok lenni. Mondjuk, lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, szóljatok nyugodtan. Stephen Moyer szerepe mekkora már, hogy most épp a vámpírok ellen harcol, pont ő, a nagy Bill Compton. Maggie Q is elszambázott, de róla valamiért azonnal beugrott, hogy nem oda tartozik, ahová vallja magát. Karl Urban pocsék ellenség, valahogy többet vártam tőle, bár az tény, hogy nem volt idejük rendesen kibontani a szálakat, mégis a vége felé már erősen imádkoztam, hogy haladjunk már, jöjjön az a vég.
A 3D-je is konvertált volt, ráadásul tudjátok jól, hogy nem rajongok a szemüveges filmekért, szóval a Priest egy olyan film, amiből Bettany játékán kívül nem sok minden marad meg, így pontjait sem tudtam 10/5-től feljebb keresztelni. Ha mindez nem lenne elég, még a végződése is rátesz egy lapáttal. Fölösleges.
- IMDb
- Magyar bemutató:
6/11/2011 06:46:00 de.
függő








