A másodvonalbeli ketrecharcos, volt rendőr, Luke Wright (Jason Statham) élete bénító egyhangúságban zajlik: az összecsapásokon rutinból, félszívvel használja vegyes harcművészeti ismereteit, és próbál megélni a kevés pénzből, amit keres. Egy napon aztán tévedésből elveszít egy megbundázott mérkőzést, ezért az orosz maffia bosszúból kiirtja a családját. Luke a gyásztól és bűntudattól összetörten bolyong New York utcáin, és tudja: a jövőjétől is megfosztották, hiszen ezentúl minden lépését figyelni fogják, és bárkivel ismerkedik meg, azt is megölik. Amikor azonban a véletlen összehozza egy Mei nevű tizenkét éves kínai kislánnyal, akit ugyanazok a gengszterek üldöznek, akik a feleségét is megölték, Luke akcióba lendül, és óriási tétre menő háborúskodás kellős közepén találja magát. Meiről ugyanis kiderül, hogy nem egy átlagos árva kislány, hanem matekzseni, akit a triádok arra kényszerítenek, hogy nekik dolgozzon. A lány egy felbecsülhetetlen értékű kódszámot őriz az emlékezetében, amelyért a triádok, az orosz maffia és a New York-i rendőrség korrupt tagjai akár gyilkolni is képesek. Amikor Luke ráébred, hogy ő az egyetlen, akire Mei számíthat, hadjáratot indít a város alvilága ellen, hogy megmentse az ártatlan lány életét… és talán visszakapja a magáét.
Nekem ugyan annyira nem, de tudom, hogy sokatok kedvence az Emlékezz a titánokra, melynek rendezője Boaz Yakin újra munkába lendült, csak épp felmerül a kérdés, hogy mennyire volt értelme? Lehet, hogy egyedül leszek ezzel, de elég sokat puffogtam, pedig valahol reméltem, hogy egy ilyen 'régebbi' filmet elővéve, hátha sikerül szórakozni, ha már a múlt heti felhozatal nem keltette fel eléggé az érdeklődésem. Szóval, ha az operatőrnek azt adták ki, hogy halálba idegeljen, akkor jelentem, hogy sikerült úgy rángatnia a kamerát, hogy ez összejött, pedig egy Cloverfielden semmi bajom nem volt.
Többször kijelentettem, hogy szerintem Jason Statham jó ideje nem vállal normális filmekben szerepet, és féltem, hogy ezzel is rá fogok faragni. Hát tessék, be is igazolódott a gyanúm. Félre ne értsetek, nem mint színésszel van bajom, mert jelen szerepében még ezt is elég jól villantgatja, remekül adja vissza a sérült, egykori családapát. Csak az van, hogy ezzel a filmmel sem erősíti karrierjét, és egyre inkább olyan kép fog róla kirajzolódni - vagy már meg is történt -, hogy a neve nem garancia a jó szórakozáshoz.
A verekedések nagyon érdekesek, de hát keveredik itt minden, szóval ezen nincs mit csodálkozni, és akadt benne egy-egy nagyszerűen kidolgozott bunyós jelenet. Nem is nagyon húznám tovább a sorokat, nekem röviden összefoglalva olyan összeszedetlennek, mocskosnak, sötétnek, kibogozhatatlannak és összefüggéstelennek tűnt, hogy vártam a The End feliratot. Mint film a szememben olyan 4/10-et tudott, avagy azt tudom róla mondani, hogy ha esetleg kimarad, akkor sem veszít vele semmit az ember gyermeke.