5/12/2012 07:24:00 de.
függő
A legtöbb pingvin szebben dalol bármelyik csalogánynál, ám akadt köztük egy fura madár. Ha Topi énekel, megfagy körülötte a levegő, ám ő már rég nem is erőlteti az ilyesmit: hiszen fantasztikus sztepptáncos lett belőle. Csakhogy a fiókák ritkán totyognak atyáik útján, az övé meg egyenesen koreofóbiás, vagyis semmiképpen sem hajlandó ritmusra lépkedni, és mindenféle táncot utál. Viszont neki is van egy nagy, mindent betöltő vágya: szeretne megtanulni repülni. Erik mégis rájön, hogy van miért felnézni az apjára. Amikor váratlan és ijesztő események rengetik meg az otthonos jégtáblákat, Topi az, aki egyetlen seregbe szervez minden pingvint, és a környék összes lakóját – a hatalmas elefántfókától az egészen kicsi rákocskákig - a szövetségesükké teszi, sőt, végül az élére is áll a bátor és dalos kedvű társaságnak.
Nos, imádtam az első részt rész, amely megérintett, meghatott és magával ragadott, viszont ez már közel sem mondható el a folytatásról, pedig George Miller visszatért rendezőként. Talán nem is az ő munkájában keresendő a hiba, hanem a forgatókönyvben, melyet egy raklap ember kapart össze, és ennek meg is lett az eredménye. Szép, meg minden, csak már közel sem annyira természetes, mint elődje, persze ettől függetlenül még mindig akadnak értékek, csak inkább egyenesen DVD-re érkezhetett volna. Kevésé összeszedettebb, sokkal nagyobb a fejetlenség és ez szenvedést generált. Mondjuk, ha jobban belegondolok, a Verdák 2-től jobb egy kicsivel, mert annak tényleg kizárólag DVD-re kellett volna érkeznie.
Az elején több jelenet láttán ráncoltam a homlokom, amit az váltott ki, hogy kicsit sötétebb hangvitelt adtak neki néhol, és a legcsúnyább az egészben, hogy abszolút szükségtelenül. A gyerekek számára több dolog lehet esetlegesen ijesztő, és épp az tetszett az első részben, hogy ott ezt nem tűzték ki célul. Értem én, hogy kicsit felnőttesebbre akarták fogni a figurát, de ezáltal elvesztette aranyosságát, és hát valljuk be, a Pixar ellen fejjel menni fejetlenség.
Topi nagyban már kevésbé aranyos, sőt, olyan műnek tűnt nekem a többi császárpingvin között, pedig nincs gondom azzal, hogy ezt a sztorit pingvineken keresztül mutatták be. Erik, vagyis a fiuk szinte teljes mása apja fiatalkori énjének, de már a topogás sem tűnt annyira cukinak, mint anno. Akkor szörnyülködtem el egy kicsit, amikor Eriknek énekel az anyja, ami alapjában véve csodálatos dal lenne, a fényjátékok is meglehetősen illenek hozzá, de a magyar szinkronban olyan kevésnek tűnik nekem az énekesnő hangja. A másik szinkronos téma, ha már itt járok, hogy az milyen már, hogy néhány dalt leszinkronizáltak, néhányat pedig nem. Most vagy mindet, vagy egyiket sem… De egyébként a dalok összességében is gyengébbek sajnálatos módon. Az egyik felcsengő dal nagy káromra beleégett az agyamba, és egyben megmozdult bennem egy érzés. Negatív természetesen. Ez akkor történt, amikor felhangzott a Dragostea Numa Numa c. száma, és ekkor bátran csúsztattam lejjebb pontjait eggyel. Egyszerűen ez nem ide való, és teljesen abszurd, hogy bepróbálkoztak egy ilyennel, mint ahogyan az is, amikor Luklász elkezd denszelni a basszusgitáros csóka dallamaira. Sok.
Ramón ugyanaz a nagy pofa sok-sok beszólással, mint az első részben is, és részben ő szállított egy csomó nagyszerű poént. A másik nevetésokozók a krill rákok voltak, akik akkora poénokkal jöttek, hogy bejött, pedig favicceket eresztettek szabadjára, és mégis. Akad ennek egy másik oldala is, amikor olyanok próbálkoznak hasonló beszólásokkal, akiknek nem áll jól, ők viszont fárasztottak. Eléggé vártam, de valamennyire örülök, hogy nem moziban néztem, részemről 6/10-et tudok rá idebiggyeszteni, és erősen kétlem, hogy a 3D bármennyit is adott volna hozzá pluszba. Hogy kell-e polcra az első rész mellé? 990.-ért maximum.
