2/26/2011 07:55:00 de.
függő
A film középpontjában „Irish” Micky Ward (Mark Wahlberg) és féltestvére, egyben edzője, Dicky Eklund (Christian Bale Golden Globe-díjjal jutalmazott alakításában) története áll, akiknek először ellenségekké kellett válniuk ahhoz, hogy erősítsék az egymás iránti tiszteletet és kötödést, valamint a számos konfliktus ellenére is stabilizálják a családi kötelékeket. Az egész család és Micky édesanyja, Alice (Melissa Leo Golden Globe-díjjal jutalmazott alakítása) mindvégig segítették az elszánt fiatalembert, aki számára a sport történetének talán legmeglepőbb győzelemsorozata hozta el a megváltást és a felemelkedés lehetőségét. Micky a semmiből érkezve vált bajnokká, az egyik legkitartóbb, leghűségesebb harcossá, aki a fantasztikus, ringben elért eredményein túl, élete szereleméért, Charlene-ért (Amy Adams) is megküzdött és a sok-sok, különböző hullámvölgy ellenére, végül soha, semmilyen körülmények között nem adta fel.
David O. Russell mondhatni jó munkát végzett rendezés terén, de a legjobb rendezők közé tuti nem raktam volna be az idei Oscaron. Bár mentségére szól, hogy igaz történet alapján zajlottak az események, szóval sok mindent nem tudott volna tenni a néhol ellaposodott cselekményszállal. Úgy látszik, a bokszolós témájú filmek valahogy mindig megérintik az Amerikai Filmakadémia tagjait, gondoljunk csak annak idején a Rockyra, vagy a két évvel ezelőtti A pankrátorra (The Wrestler), - ami mellesleg számomra jóval izgalmasabbnak bizonyult. Nekem kicsit hiányzott belőle, hogy több bokszmérkőzés legyen, bár itt megint bejön a képbe az igaz történet, ezáltal inkább a dráma kapja a főszerepet, és csak kis mértékben van jelen, mint sportfilm. Lehet, hogy A pankrátorban sem volt több bokszolós jelenet, mégis kellemesebb emlékeim fűződnek hozzá, és ott sem kíméltek minket drámaügyileg.
Apropó, ha már itt járok, a mérkőzések megvalósításával valami újat hoztak, és ez O. Russell számlájára írható, mert baromi jó megoldásokat használtak, ami miatt végig olyan érzést keltenek a nézőbe, mintha egy igazi bokszmeccset nézne. Ez egyben a film egyedülálló motívumaként is felfogható.
Christian Bale egy felülmúlhatatlan alakváltó, akitől példátlan alakítást láthattunk, és zseniális módon hozta az őrült és agyament hajdani bokszolót. Néha olyan grimaszokkal jött, hogy netovább. Új mérföldkő ez számára dráma kategóriában. Mark Wahlberg szépre edzette magát, és végre kapott egy normális szerepet, amivel lazán elbirkózott, mellesleg jól állt neki. Tetszett, hogy a történet szerint féltestvérek, és ezt teljesen így jött le külső szemlélőként is. Amy Adams sokat köszönhet később ennek a szerepnek, mert megismerhetjük őt egy vadonatúj oldaláról, és valóban megdolgozott az Oscar-jelölésért. Szimpatizáltam karakterével, aki olykor aranyos és kedves, ugyanakkor drámai és megható is egyben. Megjegyzést érdemel még Melissa Leo (Conviction) és Jack McGee (Rescue Me) jelenléte, mert mindketten szerepükhöz méltóan alakították a főhős aggódó és gyakran viszálykodó szüleit.
A hányatott sorsú emberek bemutatása ebben a lezüllött közegben jól sikerült, viszont emiatt nagyon nehezen emészthető filmről van szó, és úgy gondolom, a kinti kritikusok kicsit túlértékelték a filmet, nálam 10ből8 pontot tudott csak szerezni a végső KO-val.
- IMDb
- Magyar bemutató:
