11/25/2011 07:07:00 de.
függő
A megtörtént eseményeken alapuló akciódús thriller középpontjában a már visszavonult brit különleges ügynök, Danny Bryce (Jason Statham) áll. Akarata ellenére azonban vissza kell térnie hivatásához, hogy megmentse egykori mentorát, Huntert (Robert De Niro). Ahhoz, hogy kiszabadítsa Huntert egy szinte lehetetlen küldetést kell teljesítenie: meg kell ölnie három profi orvgyilkost, mindezt Spike (Clive Owen), egy aljas ügynök vezényletével.
Ez tűnt a hét legizgalmasabb-legpörgősebb filmjének, viszont hátast egyáltalán nem dobtam tőle. Az a helyzet, hogy tényleg rengeteg helyszínen zajlanak az események – köztük Ausztrália, Párizs, London és Közel-Kelet –, ennek ellenére nekem mégis olyan erőltetettnek tűnt a fő cselekményszál. Ráadásul köztudott, hogy az arabvilágot is érintő filmekért nem rajongok, mert terhelnek, és soha nem bírok velük együtt érezni, vagy megérteni őket – pontosabban a dinamikájukat. A történet nem nagy kunszt, az első bekezdésben már olvashattátok, és sajnos, ami abból lejön első olvasásra, a film is alig nyújt többet.
Gary McKendry rendezett, akinek ez volt az első rendezése, ráadásul mindössze egy rövidfilmet készített előtte. Ez bizony meglátszott, viszont a remény nem halott, ugyanis az utolsó 20-30 percre már kőkeményen dübörög a film, és ekkor villant fel nálam az a tábla, hogy 'erről van itt szó, kérem'. Viszont az addig eltelt idő alatt olyan egysíkú az egész, az rendben van, hogy néha kapunk egy kis akciót, de összességében kiszámítható a cselekménye. Nem sok minden maradt meg a fejemben, de mondjuk elég ötletes módon tették el láb alól a harmadik csókát, és az utolsó 20 perc is itt van azért.
Jason Statham mostanság nem vesz meg szerepeivel. Olyan tucat mindegyik, amivel azért nincs baj, mert a korábbi filmjeiben is mindig a 'tökös, mindenki száját szétverem legényt' alakította, és én nagyon bírtam, de valahogy jobban szórakoztatott akkoriban. Jelen esetben szintén a végén hozza azt az adrenalinnal telített színvonalas karaktert, akit mindvégig kellett volna, hogy toljon. Néha azért nevettem, mikor bekérdezett valamelyik profi egy-egy akkora baromságot, ami egy gyakorlott gyilkos száját soha az életben nem hagyta volna el, és emellett megvannak a tipikus hollywoodi képtelenségek, magyarul hiába az igaz történet, nem mindig maradnak meg a valóság talaján. Clive Owen jól tolta a folyamatosan loholó ügynököt, mint ahogyan Dominic Purcellnek is kijárt már egy rendesebb film, bár mindkettejüknek furán állt az arcszőrzet, de hát '80-as évek, helló. Egyetlen női szereplőnk Yvonne Strahovski, aki nem sokat szerepel, és a karaktere is elég érdektelen, és még inkább tipikus. A végére hagytam Robert De Niro-t, aki filmbéli fejszerkezetével és hozzáállásával egyszerűen megvett magának, és itt mondom azt, hogy igazán kár, hogy kisebb szerepe van, mint amilyen a plakáton. Egy olyan profi csókát mutatott nekünk a végső jelenetekben, hogy az állam leesett rajta, és erősen bólogattam, hogy ez már döfi.
Sajnálatos, hogy csak a vége felé fogtak szagot, és nem tudták végig prezentálni a korábban taglalt elvárásaimat színvonalban, így ezek fényében a 6/10 elfér rá, de ha kimaradt volna, sem veszítek vele sokat. Persze a kíváncsiságom hajtott, de miért nem tudtak időben elindulni a profizmus felé, és végig ezzel az evezővel hajtani, hogy ne kelljen itt fanyalognom rajta?
- IMDb
- Magyar bemutató:
