2/24/2012 07:22:00 de.
függő
A gyerekkori barátságoknál csak egy valami erősebb. A szerelem. A tökéletesen kiképzett titkos ügynökök kötelességtudatát csak egy valami írhatja felül: a barátság. Vagy a szerelem… Két régi jó cimbora (Tom Hardy és Chris Pine) megzavarhatatlannak tűnő kapcsolatát alaposan összezavarja, hogy mindketten fülig beleesnek egy csajba (Reese Witherspoon). Máskor a versengés ritkán fajul tovább néhány pofonnál: ám ebben a speciális esetben fel kell készülnünk valami egyébre: a vetélkedő szerelmesek ugyanis nemcsak igen jól ismerik egymást, de a világ legveszélyesebb, legtitkosabb szervezetének jól kiképzett, nagyon titkos ügynökei is. A szerelmi torzsalkodást így aztán fegyverdörgés kíséri, a nőt akarják mindenáron. A küldetés nem lehetetlen. Csak romokban hever utána New York.
McG nem rossz rendező, de a Charlie angyalai-filmek óta nem találja a helyét, és nem tanult semmit legutóbbi filmje, a Terminátor - Megváltás (Terminator Salvation) óta sem. Nem rossz, nem rossz, de valami hiányzott az összetevőkből, hogy egy kimondottan jó akció romkom születhessen. Induljunk ki abból, hogy nem utáltam a Kémes hármast, csak amikor se nem akcióztak, se nem ökörködtek, olyankor unalomra hajtottam fejem. A romantikus szálat inkább hagyjuk, mert csupa kliséhalmaz, csak épp szépen átkötötték ezzel a kémes szalaggal, ami azért valamennyire új, meg hát tele a film high-tech cuccokkal, ami meg jó. Legalábbis én állatira bírom az ilyen kütyüket. Viszont, eszeveszett módon beletoltak a három főszereplő kezébe egy-egy iPhone-t, mert hát Amerika, helló, ott ez a divat. Kicsit termékbemutatónak éreztem ezeket a jeleneteket, és akkor még a számítógépeket hagyom - nem, nem a Dell laptopokra gondolok, hanem a Mac-ekre.
Visszatérve a romantikus részekre, az kőkeményen tocsogott a nyáltól, bár akadtak élvezetesebb pillanatai is, csak az meg már a vígjátékos részhez sorolható. A forgatókönyvnek ezt a részét leszámítva mondhatni, hogy nem uralkodott el a káosz. Az akciójelenetek jók, pörgősek, látványra gyúrnak, és szórakoztatnak, magyarul teszik a dolgukat. Más nem is szükséges ide, hiszen csak a popcorn mozizás lehetett a célja. A viccesebb jelenetek is olajozottan működtek, és néhány új poén is felcsendül, ami megint csak pozitívumnak számít. De amivel igazán telibe találtak, az a főszereplő hármas. Enter.
Reese Witherspoontól féltem, mert mai napig Doktor Szösziként élt bennem, most már talán sikerült lemosnia magáról ezt a sarat, és még szexi is tudott lenni amellett, hogy jól esett ránézni. Vagyis az eyecandyfaktorra is fordítottak figyelmet. A magyar hangja nálam nem feküdt, méghozzá azért, mert Jennifer Aniston hangján szólalt meg, bár idővel megszokható, de hát ez nem az övé. Chris Pine haja mondjon le, komolyan nem értem, hogy kerülhetett forgalomba ilyen hajjal, amivel a csúcsfejeket hívja párbajra. Főleg a poszteren látszik, a filmben egy fokkal jobb, mégis idegesítő. Mint színész, korrektül tolta Tom Hardyval együtt, bár ez utóbbi tehetsége sem ebben a filmben körvonalazódik, de egy lazább szerepnek simán elfért pihenésképpen. Kimondottan jól szórakoztam azokon a részeken, mikor kínos helyzetekbe keveredett a három főszereplő, de inkább Pine és Witherspoon kettese feküdt jobban. Amikor Hardy volt célkeresztben, olyankor nem éreztem valami stabilnak az egészet. Hiányzott egy összetevő. A tűz. Til Schweigert szánták fő rosszfiúnak, aki mikor mutatkozott, csak keményen, mert hát ez a cool, de szerettem őt, akármennyire halványan engedték szerepelni. Mondjuk, igazából itt nem rá helyezték a fő hangsúlyt, szóval arra simán jó volt, amire kellett. Egyébként meg ő az a színész, aki Hugo Stiglitzet idézi bennem, bárhol is bukkanjon fel.
Az abszolút kedvenc jelenetem a festményes, ott amilyen dumát elengednek, és az a kamurengeteg, szó szerint odaver, és szakadtam a röhögéstől. Ettől már csak a paintballos jelenet tette oda magát jobban, amikor kő kövön nem maradhatott - ennek a végén Witherspoon megmondja a tutit. Végtére is jól éreztem magam, persze sokat nem kell tőle várni, de én azt mondom, hogy ha ilyesfajta szórakozásra vágyik az ember, akkor érdemes rá jegyet váltani. Részemről 7/10. Indulhat a háború.
