Értékelés: Vasember 3 (Iron Man 3)

A pimasz, ámbár zseniális milliomos szuperhős Tony Stark, vagyis Vasember harmadik filmjében olyan ellenséggel találja magát szemközt, aki nem ismeri a lehetetlent. Stark szerencsére úgy dönt, felveszi a kesztyűt és titokzatos ellensége nyomába ered, a küzdelem azonban minden tekintetben próbára teszi. Vasembernek nincs más választása, meg kell óvnia a számára legfontosabbakat, és a túlélés (valamint a világ épsége) felszerelésén, találékonyságán és ösztönein múlik. A küzdelem során talán végre megtalálja a választ is az őt oly régóta kísértő kérdésre: vajon a páncél teszi az embert, vagy az ember teszi a páncélt?!

Tele voltam fenntartásokkal Shane Black rendező miatt, ami egy elég kockázatos lépés volt a Marvel részéről, hiszen Jon Favreau kiváló munkát végzett az előző két résszel. Sejtettem, hogy nem lesz különösebb gond vele, mivel Robert Downey Jr.-nak is volt némi beleszólása a dolgokba, így azért némileg megnyugodtam, de a végleg ez csak a moziteremből kijőve következhetett be. Hogy mit tud a Vasember 3? Azért az nem rossz, hogy egy pillanatig sem unatkoztam, és egyúttal itt a remek példa arra, hogy lehet úgy is szórakoztató képregényfilmet csinálni, hogy nem folyton a különféle akciójeleneteket tolják a néző arcába.

Shane Blacknek ez utóbbi sikerült többek közt, továbbá neki köszönhetően kapott egyfajta coolfaktort a film, ami tökéletes összhangban van Tony Stark egyéniségével és stílusos humorával. Mindezt pedig úgy tálalták, hogy ne legyen giccses, ne lőjön túl a célon, hanem egyenesen telibe trafáljon, így nem volt nehéz dolguk a nézőknek, hogy kedveljék, amit látnak, hiszen aki egy ilyen filmre vált jegyet, fogja zabálni az ilyesfajta poénokat.

Jókora kampányt kapott a film, amelyet most a forgatókönyvvel hoznék kapcsolatba, hiszen ezek ketten itt keményen 'összecimbiztek'. Hogy spoilermentes maradjak, inkább csak nagyvonalakban említeném meg Mandarint, és a körülötte lengő hatalmas rejtélyt. Nem semmi, ugyanakkor kicsit csalódás is a figura, másrészt pedig zseniális, hogy nem volt szivárgás, ezeknek hála pedig folyton akadt újdonság. Örültem amiatt is, hogy nem síkegyszerű történetet írtak az elvileg befejező darabnak, mert valljuk be, ez manapság szintén nem divat. Mindezt majd természetesen a végső pontozásnál is figyelembe veszem.

Úgy hozta az élet, hogy a feliratos kétdés változat alkalmasabb időpontban ment, mint a szinkronos verzió, így arra váltottunk jegyet, és örültünk, mint majom annak a bizonyosnak, hogy vidéken előfordul ilyesmi is. Részemről ez volt az első Vasember-film, amelyet nem szinkronnal láttam, és néhány perc kellett hozzá, amíg megszoktam, de végül nem bántam meg. Vagyis részben de, mert a felirat minősége botrányos volt mind fordítási, mind pedig formai szempontból. Valahogy nem ezt várná az ember fia egy ekkora kasszasiker filmnél, ráadásul, ami igazán bosszant, hogy a vélhetőleg főváros környékéről származó illetőnek ezért fizettek. Ettől komolyan még az is jobb lett volna, ha a szinkront átkonvertálják felirattá… A 3D nem hiányozott, és igazándiból egyszer sem jutott eszembe, hogy ezt, vagy azt a jelenetet ilyennek szánták. A vérbeli filmrajongók véleményem szerint még mindig a sima verziót részesítik előnyben, de ebbe inkább nem mennék bele jobban, sokadjára.

Robert Downey Jr. a Vasember, ő Tony Stark, a milliárdos, a zseni és a playboy, aki abszolúte fantasztikusan áll neki, és voltaképpen annyira eggyé vált már a karakterrel, hogy mást elképzelni sem tudnék a szerepében. Apró malőr, vagy nevezhetjük manapság divatnak is, hogy az ő karakterét is lerántották a mélybe, hogy aztán felemelkedhessen. Gondolom, ezt a mondatot nem szükséges befejeznem, tudjátok jól, hogy mire gondolok. Gwyneth Paltrowt még az első részben nem kedveltem, de azóta megbarátkoztam vele, és ugyanannyira szerves részese a franchise-nak, mint RDJ. Don Cheadle-ról ugyanez mondható el, Guy Pearce pedig mostanság csodásan magára talált, és jobbnál jobb szerepekben láthatjuk. Rebecca Hall szintén üdítő társaság, és kellemes társaság az általa játszott Maya Hansen. Jon Favreau színészileg nagyszerű, mint ahogyan Ben Kingsleyről is fölösleges lenne negatív gondolatokat írni, bár azért egy kis Borat-érzet befigyelt sajnos, ami nem épp építette a filmről kialakult képet, de annyira nem tudott rongálni, hogy kárt tegyen. Ty Simpkins szuper kis újoncfióka, akinek találkozása Tony Starkkal egyedülálló pillanatokat kölcsönzött, és amit álmomban sem gondoltam volna, hogy kicsit Dokis lett a hangulat kettejük miatt.

A páncélok okoztak némi meglepetést, és ezekben a pillanatokban olyat éreztem, amit a mai filmeknél egyre kevesebbszer. Azt, hogy valami újat kapok, valami újat látok, nem pedig a már megszokott popcorndarabkák röpködnek velem szembe. A történet gonoszainak megformálóit kihagynám az értékelésemből, viszont ezen a fronton is megpróbáltak újat alkotni, de annyira belém égett már az elmúlt szűk két évtized során a Terminátor 2 minden egyes képkockája, hogy nem volt egyszerű dolguk. Apró csorba, de ennyi kell, semmi sem tökéletes.

Ja, a vizuális effekteket majdnem kihagytam, de arról sem sok mindent lehet írni, hiszen minden gyönyörű, egybeforrt, és tökély, egy olajozott szerkezetként is lehetne jellemezni.

Egy szó, mint száz, valljuk be őszintén, hogy hiányzott már egy igazán átütő film, amiből mostanság nem igazán jutott nekünk. A második részre anno haragudtam kicsit, mert első nézésre csalódást okozott, de azóta már többször láttam, és nem olyan vészes, mint akkor tűnt. Mindentől elvonatkoztatva tetszett, hogy erre a részre kaptunk egy kis eredettörténetet, és bejött a stílus, amiben lepergett ez a 130 perc. Részemről küldök rá egy 9/10-et, és csak azért nem tízes, mert a T2 feelingtől egyszerűen képtelen voltam megszabadulni. A végére szokás szerint kapunk egy vége főcím utáni zárójelenetet, amit még a moziba járó közönség mindig nem tanult meg, hogy érdemes megvárni.

Értékelés: Vasember 2 (Iron Man 2)

A világnak már tudomása van róla, hogy a milliárdos feltaláló Tony Stark maga a páncélruhás szuperhős, a Vasember. A kormány, a sajtó és a nyilvánosság egy emberként szorongatja őt, hogy ossza meg szupertechnológiáját a hadsereggel, de Tony nem akarja közkincsé tenni a Vasember páncél titkait, mert attól tart, hogy az információ rossz kezekbe kerül. Pepper Pottsszal és James „Rhodney” Rhodesszal az oldalán Tony új szövetségeket köt, és új, hatalmas erőkkel száll szembe.

Kisebb hiányérzet tört rám a vászon elől felállva. Szó sincs arról, hogy Jon Favreau rendező rossz munkát végzett volna, de valami mégsem úgy smakkolt, ahogy vártam. Hallottam pletykákat, miszerint a The Dark Knight-hoz hasonlították, hogy legalább akkora pukk lesz, de meg sem közelítette. Mint rendezés, teljesen szórakoztató, végignézhető, és magával ragadó, de ha az első részhez hasonlítanám, valahogy az üdítő érzés hiánya tör rám. Lehet, hogy túl sok volt benne az akció? Jó-jó, értem én, hogy beindult a blockbuster időszak, meg tényleg tolták neki, ahogy kellett, viszont a film első fele, picit nehézkesen indult, aztán a második felében tudott javítani. A zenék nagyon illettek hozzá, én kimondottam az AC/DC-t nem csípem annyira, viszont így nem akadt vele bajom.

A szereplők, Downey még mindig tökéletes a nagyarcú, önimádó Tony Stark megtestesítésére, és tetszett a szál, amiből kiderül, hogy a pénz nem gyógyír semmire, és ugyanúgy halandó, mint bárki más, ha nincs meg a megfelelő megoldás. De ebbe nem megyek bele, mert spoileres voltam így is. Paltrow ugyanazt a színvonalat nyújtotta, mint az első részben, bár nem szabtak rá túl nagy szerepet. Talán a következő részben. Sam Rockwell és Mickey Rourke személyében Vasember kőkemény ellenségére talált. Tetszett, amit, és ahogyan műveltek, és Rourke karaktere hatalmasat szólt, és jó felépítették, de a szinkronja csak rontja a film színvonalát. Még egy picit visszatérve a karakterére, mint írtam, tényleg nem kis ellenség, de a végét picit elsiették, ott még picit el kellett volna időzniük, hogy még izgalmasabb végkifejlet alakuljon ki. Nem hagyhatom ki a szereplők közül Don Cheadle-t, aki ugye Terrence Howardot helyettesítette, - mivel utóbbi túl magas gázsit kért – de ez így megint egy pici negatívum, ugyanis csak hiányzott az első rész másodhegedűse. Hiába na, volt egy hangulata, amit Cheadle nem tudott visszaadni. Scarlett Johansson-nal kapcsolatban pedig az van, hogy nem adtak neki túl nagy teret, de azon pici dolgokat, amiket megvalósított, hibátlanul művelte, de tényleg kicsit törődhettek volna vele jobban. Legalábbis reklámok alapján többet szerettem volna őt látni.

Ha a popcorn-mozik közé kéne sorolnom, azt mondom, oké, de mint Vasember folytatásfilm azért egy ponttal kevesebbet ért el nálam, így alakul ki a 10/7-es osztályozás. Viszont azért tényleg respect, hogy nem hagyják a nézőjét unatkozni, szóval én is szívesen leülök még elé jó párszor.

• Vasember
• IMDb
• Magyar előzetes:

Értékelés: Vasember (Iron Man)

Ellenséges területen rajtaütnek Tony Stark fegyvergyároson és fogságba ejtik. A zseniális feltaláló egy ismeretlen mérnökkel egy barlangba zárva különleges védőruhát épít magának, megszökik, és eredeti arzenálját high-tech védő-támadó öltözékké felturbózva nekiáll megtisztítani a világot a söpredéktől. Az Iron Man olyan hős, aki nem annak született, hanem annak gyártották, és ezt maga Tony Stark tette.

Gyúrásképpen előmelegítettem az első résszel a nem egész két hét múlva érkező folytatásfilmre. Nem, nem most láttam először, hanem még alig két éve moziban, és azóta most sikerült újranéznem, pedig már egy ideje itt figyel a képen is látható gyönyörű szép fémdoboz. Akkor most a filmről írnék pár sort, hogy másodjára, mennyire tudott feljönni a tízes skálámon. Az már most biztos, hogy sem a rendező, Jon Favreau, sem a forgatókönyv nem viccel, így, a képregényt alig ismerve nekem tökéletes szórakozást nyújtott, és pillanatok alatt eltelt az a két óra játékidő, mint ahogyan először is.

Robert Downey Jr., a címszereplő karakterét megformálva, ahogy telik az idő, egyre jobban bebizonyosodik, hogy tökéletes választás volt a szerepre, és jelenleg elképzelni sem tudnék mást. Itt vannak nekünk a kis grimaszai, a lehengerlő színészi játéka, na és jelen esetben a dollár milliárdjai, amiből bizony jól elszórakoztat minket. Gwyneth Paltrow, mint személyi titkára kicsit olyan buta, és nem túl nagy a színészi játéka, ugyanakkor aranyos, bájos, tehát amilyen karaktert kapott, azt szállítja. Jeff Bridges, aki pótapából fő gonosszá lesz, abszolút korrekt módon játssza szerepét, és látszik, mekkora hatalmas színész, bár ez a mostani Oscar-gálán be is bizonyosodott. Terrence Howard nem igazán tartozott soha a kedvenceim közé, de jelen esetben szórakoztam rajta párszor, és mint tudjátok, a második részben ő már nem tér vissza.

A menetdinamikájával az a helyzet, hogy sose volt vele baj, teljesen végig szórakoztat, még sokadjára is, ráadásul mialatt el vagyunk merülve a varázslatos kütyükben, és a prototípus újjáépítésében, közben végig érződik a profizmus, mely átjárja az egész film hangulatát. Megállja helyét, mint felvezető, de mint akció-mozi is. Olyan téren tipikus a története, hogy most is a gonosz hatalomra kerülése a cél, és ezt természetesen lesz, aki nem fogja hagyni, viszont ezt mégse lehet akkora hibának tekinteni, hiszen alapjait ismerve ennek így kell lennie.

A fentebb leírtak miatt, és mert nem okozott másodjára sem csalódást, lazán mehet rá egy 10/8 pont részemről, és az is biztos, hogy nem utójára láttam. Ráadásul még egy kis pozitívum, a szinkron, amit általában nem mindig szoktam dicsérni, de jelen esetben hibátlanul választottak hangot mindenkinek.

Extrák: aki siet, a Média Markt-okban még beszerezheti a fémdobozos, vagy a slipcase-es verziót, nevetséges, 1.490.-es áron. Tehát extráit tekintve van itt nekünk mindenféle finomság: kimaradt és bővített jelenetek, a készítés rejtelmeibe való betekintés, stb. és mindezt magyar felirat kíséretében élvezhetjük többnyire a második lemezen.

• IMDb
• Trailer: