10/26/2013 07:35:00 de.
függő
Két ember bujkál a Fehér Házban. Árnyékként osonnak végig a folyosókon, liftaknában húzzák meg magukat, a medence körül lapulnak. Az elnök az (Jamie Foxx), akit egy magányos zsaru (Channing Tatum) véd. A világ legjobban védett középületét elfoglalta egy terroristacsapat, ám jól kidolgozott tervük befejezéséhez az elnökre is szükségük van. Az épület fegyveresekkel van tele - egy paramilitáris egység mindenre elszánt tagjaival. Az elnöki testőrségbe vágyú zsaru azonban mindenre kész, hogy végrehajtsa azt a feladatot, amire felesküdött: meg akarja védeni az elnök életét és meg akarja menteni foglyul ejtett lányát.
Ha azzal a céllal ülünk le Roland Emmerich akciófilmje elé, hogy szórakozzunk, akkor nem lesz gond. Viszont, ha komolyan vesszük, akkor már közel sem ennyire vidám a helyzet. Tény, hogy az első húsz perc alatt kockára untam magam, ami annak köszönhető, hogy annyira tipikus, szájbarágós képsorok követik egymást, hogy az eszemet majd eldobtam. Ilyen téren buta a forgatókönyv, és a nézőről is ezt feltételezik, viszont amikor beindulnak az események, és az akció kerül középpontba, onnantól kezdve rutinmenet Emmeirch-módra.
A rendező mindig is értett ahhoz, hogyan álljon elő ütős akcióval, bár egy-egy alkalommal előfordulnak hülyeségek, ami hiteltelen az adott szituációban, de nem, egyáltalán nem éreztem azt, hogy fölösleges volt az idei év második Fehér Házas akciófilmjét elkészíteni. Emmerichnek mindene a rombolás, és a legjobb jóindulattal írom, hogy egy igazi állat. Semmi nem marad épp, ami az amerikai kormányhoz fűződik. Célkeresztbe kerül az Air Force One, a delta force-osok kopterei, a Fehér Ház alapjait is több alkalommal megrengeti, és még sorolhatnám. Nem mondom, hogy nem élveztem, mert akkor hazudnék. Mint feljebb írtam, szórakoztató, de nem szabad komolyan venni.
Az Amerikára törő zsoldosok tagjai egytől egyig profin néznek ki, ezzel nincs is bajom, viszont a munkásságukat és a múltjukat erősen kétségbe vonom némelyiküknek. Olykor keményen odavernek, máskor pedig olyan amatőr hibákat vétenek, hogy rossz nézni, hogy valami mindig balul sül el. Olyan ez, mintha túl nagy falat kenyérbe haraptak volna, de azért még rágódnak rajta, hátha sikerül teljesíteni a küldetést. Ezek ellenére sem tudok rá haragudni, mert mint akciófilm, ebben a formában működőképes, ráadásul a gyengébbek így esélyt kapnak a túlélésre.
Channing Tatumot rég nem láttam normálisan akciózni, de itt most mindent törleszt. Féltem, hogy picit sok lesz a karaktere, de erről szó sincs. Kapott egy kattant családot, és végül is senki nem volt körülötte normális. Picit fájt az amcsik részéről az az oktondiság, amikor a híradóban azt ecsetelgetik, hogy egy xy nevű kislány közzétett egy videót a neten, aki még a Fehér Házban tartózkodik. Mégis mi a büdös francot képzeltek ezek? Meg akarják öletni azt a szegény gyereket? Idióta amcsik. Az ilyen dolgok viszont erősen belerondítanak az egyébként egyáltalán nem rossz összképbe.
Jamie Foxx sem vette magát elég komolyan, és a filmben úgy váltogatják az elnököket, mint egy kétéves a pelenkáját. Nem tudom, erre mi a pontos protokolljuk, de ez így egyelőre büdös nekem, viszont legalább az összeesküvés elméletük ütött, jól volt kitalálva. Nyilván, az elején jómagam is ráböktem az egyik karakterre, hogy hiába kormánytag, ő rosszfiú lesz, de a végével megleptek. A részleteket mellőzném, hátha sikerül másokat is meglepni. Visszatérve Foxxra, jó párost alkottak Tatummal, és a cipőjét is csippantottam. Hogy most mennyire viselkedett elnökként, az már más kérdés egy ilyen szituációban, de hazafinak mindenképpen hazai maradt.
Jason Clarke mostanság szeret a rossz oldalon állni, és jól is végezte a munkáját - már ami a színészi alakítását illeti. Richard Jenkins és James Woods is remek vén rókák ide, de előbbit kimondottan imádom, mindig a legjobb formáját hozza, és ez most sem történt másként. Jimmi Simpson egy kattant hacker szerepében teljesedhetett ki, és neki is köszönhetünk néhány feelgood pillanatot. Lance Reddick (Fringe) is nagy kedvenc, viszont a szinkronja borzalmasan viccessé és hiteltelenné tette a karakterét. Maggie Gyllenhaal és Joey King női fronton erősít, akikkel szintén nem nyúltak mellé, és főleg utóbbi rendesen el is ereszti magát színészileg.
Az akciójelenetek tényleg profik, és emiatt senki nem mondhatja rá, hogy ez egy rossz akciófilm lenne, csupán arról van szó, hogy a jó szórakozás érdekében szemet kell hunyni néhány amcsi felfogású dolog fölött. Ha már akció, akkor például mennyire nagyszerű már az a jelenet, amikor a deltások megközelítik a három kopterrel a célpontot, és a limós, kertben szambázós jelenet is szórakoztató. Részemről a 7/10 simán elfér rá, és a végére még meg is hatódtam minden elkövetett butaság ellenére.
