12/31/2013 08:24:00 du.
függő
Eleanor és Clara, a két rejtélyes fiatal nő egy erőszakos bűncselekmény helyszínéről egy angol tengerparti kisvárosba érkezik. A lepusztult parti hotelek egyikében próbálnak szállást szerezni. A gyakorlatias Clara a testét árulja, hogy pénzt keressen. Hamarosan megismerkedik a félénk és magányos Noellel, aki befogadja őket a valaha jobb napokat látott motelbe, a Byzantiumba, melyből Clara hamarosan bordélyt csinál. Az ártatlan iskolás lány, Eleanor pedig találkozik a rokonlélek Frankkel, akinek akaratlanul feltárja az igazságot életükről: ő Clara lánya, 1804-ben született, és mindketten vámpírok. A csendes kisvárosban hullani kezdenek az emberek. Ám a múlt, mely elől a két nő olyan régóta menekül, hamarosan utoléri őket - megdöbbentő következményekkel.
Ezzel a színdarab adaptációval még engem is rendesen megleptek, ugyanis nagyon különös alkotásról van szó, amelyben semmit sem átlagos módon közelítenek meg. Egyszerre életszerű és nyers, közben pedig a fantázia különféle elemei jelentős mértékben vannak jelen. Ez nyilván nem baj, hiszen manapság ha valami különc, az csak jó, de úgy gondolom, lehetett volna ebből jóval gördülékenyebb film is. A rendezői székben Neil Jordan foglalt helyet, és kicsit érződik a munkáján, hogy még ő maga is csak kóstolgatta ezt az új stílust, aminek átadásába csak a film vége felé jött bele.
A készítők részéről az angol-ír vonal világosan érződik, ehhez pedig némi igénytelenség is párosul. Látszik, hogy a jelenetek nem megszokott módon való felvételével próbálkoztak, sokkal élénkebbek a mozgások, ami kicsit szokatlan, de nem rossz. Már sokadik alkalommal akartam leírni a különös szót, de annyi mindenre ráhúzható ebben a filmben, hogy én magam is meg vagyok lepődve. Helyenként hihetetlenül finom, és egyben művészi is, és annyira sajnálom, hogy csak a végére talált igazán magára.
Ami a vámpírpárosunkat illeti, főleg Clara nem igazán tököl, viszont Eleanor nagyjából pont az ellentétje, aki próbál emberi lenni, gondolkodni. Egy-egy alkalommal szépen kirúgtak a hámból, de összességében ne számítsatok annyi akcióra, mint amennyi az előzetesben látható. Van benne, de csak módjával, és inkább a művészfilmek közé sorolnám, semmint bárhová máshová. A vámpír téma több dolgot magába foglal, de ilyen vámpírokkal még nem találkoztam, akik a körmeikkel érik el azt, amit az átlagvámpírok a fogaikkal. Legalább nem átlagos.
Gemma Arterton egyik legkorrektebb alakítása, és a bájai is nagy hangsúlyt kapnak, ami érthető is a karakterét tekintve. Ettől persze többről kell beszélnünk, hiszen Arterton nem egy elveszett színésznőcske, hanem egy olyasvalaki, akinek van mit a tejbe aprítania. Saoirse Ronan is megfelelően próbálkozott, és még ha nem is ért fel Arterton szintjére, de legalább elboldogult ebben a nem mindennapi világban. A többiek túlságosan nem hatottak meg, inkább két főszereplőre épül ez, hiszen az emberek múló dolgok egy ilyen életben.
Nem is mennék bele mélyebben ebbe az éjszakába, de akadt pár dolog, ami kimondottan tetszett, és ha kicsit precízebben összeillesztik a kirakós darabkáit, vihette volna többre is. Elgondolkodtam a hetesen, de 6/10-nél többet nem bírok rá adni.
