2/11/2011 08:54:00 du.
függő
A tizenkét éves Owent (Kodi Smit-McPhee) gonoszul terrorizálják osztálytársai, és elvált szülei elhanyagolják. A teljesen magányos Owen azzal tölti napjait, hogy bosszút forral osztálytársai ellen, és esténként kémkedik a többi lakó után az apartman komplexumukból. Egyetlen barátja az új szomszédlány, a hátborzongatóan magabiztos Abby (Chloe Moretz), aki a szomszédban lakik néma apjával (Richard Jenkins). Abby maga is olyan törékeny és problémás, mint a vele egykorú Owen, és csak éjszaka jön ki az elfüggönyözött lakásból. És szemmel láthatóan immunis a hidegre, mikor mezítláb szaladgál a hóban…
Matt Reeves a Cloverfield után vajon mit kezdett egy majdcsak két órát nyomó amcsiknak szánt feldolgozással? Természetesen megint hozott valami újat, valami egyedit. Nyomasztó drámai hangulat, de közben pszichésen hat belülről, és ha tehetitek, úgy üljetek neki, hogy semmit nem tudtok a sztoriról. Én mondom, izgalmas lesz! Először csak ültem előtte, bámultam ki a fejemből, hogy lesz még ebből valaha film szerűség? És lett, csak épp kicsit lassan indult be, de valahogy egyszer nem fordult meg a fejembe, hogy kikapcsoljam. Sőt, ezt igazából olyan marha nagy negatívumként sem tudom felfogni, bár lesz akit ezzel a lassú történéssel el fognak üldözni, de legalább szépen kibontakoztatták az eseményszálakat és hagy elmélázni közben. Nekem a svéd eredeti kimaradt, bár én teljesen elégedett vagyok ezzel a változattal. Volt kollégám itt írt róla, ha esetleg valakit érdekel a véleménye.
A két fiatal főszereplő szenzációsan alakított, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Kodi 14 éves, míg Chloe mindössze 13. Kodi Smit-McPhee Az útban már bizonyította tehetségét, és most egy súlyosan zakkant-flepnis karaktert kapott, akivel lazán elbírt, bár ez nem volt kérdéses részemről. Chloe Moretz-et pedig szintén nem kell bemutatnom, aki a Kick-Ass-szel hívta fel magára a figyelmet, most pedig kamatoztatta tudását, és eszement alakítást láthattunk tőle. Komolyan néha eszembe jutott, hogy ezek a fiatal színészek hogy élnek meg egy-egy ilyen szerepet? Az apját játszó Richard Jenkins nem 100-as, a két fiatal sem, ebben a filmben senki nem az, mint ahogyan az egész film totál elvont, olykor már-már beteges. Kap még egy mondatot Dylan Minnette, vagyis a kicsikkel emberkedő, igazán megfejelendő karakter, aki igazából egy lúzer a haverjai nélkül, de most neki ez volt a dolga.
Meg kell hagyni, a mai feldolgozásokkal, folytatásokkal teli világban meglehetősen különös módon közelítették meg a vámpíros témát. Egy olyan oldaláról, ahonnan tudtak érdekességet mutatni, ami reményt ad, hogy nem bukott el a mai filmipar. Bár feldolgozásról beszélünk, szóval az eredetiségnek itt lőttek.
Mindenesetre nem kimondottan az ijesztő horrorok közé sorolnám, inkább belülről hat, és egy újabb példa arra, hogy nem kell telecsúfítani egy filmet vizuális effektekkel, hogy sikeres legyen a nézők körében, elég ha csak néhol elszórnak néhány magot, és máris megvan a termés. Gondolok itt Chloe szemének megvalósítására, és az egyáltalán nem túl sok CGI-ra. Piros pont, illetve tényleg az húzza le a filmet 10/8-ra, hogy az eleje lassacskán indult be. Segáz, ennyi baj legyen!
- IMDb
- Trailer:
