Az Oszama bin Láden utáni hajtóvadászat két amerikai elnöki ciklus és az egész világ figyelmét lekötötte több mint egy évtizeden át. Végül azonban egy apró, ám briliáns CIA-ügynökökből álló csoportnak sikerült őt előkerítenie. Küldetésüket természetesen teljes titokban kellett véghezvinniük. S noha az akció számos részlete azóta nyilvánosságra került, a hírszerzési műveletek legfontosabb mozzanatainak többsége - beleértve az említett CIA-csoport központi szerepét - most kerül először a nagyvászonra az Oscar-díjas páros, Kathryn Bigelow és Mark Boal legújabb lebilincselő filmjében.
Kathryn Bigelow ismét egy kemény, rendezőnőkre kevés esetben jellemző nehéz alkotással tért vissza, és ugyan A bombák földjén-t anno kinyomtam félóra után, mégis bíztam benne, hogy a Zero Dark Thirtyt jobban fogom szeretni. Bigelow ezúttal is a Mark Boal által írt forgatókönyvből rendezett, amelyben szinte semmi zsenialitást, de még csak különlegességet sem látok, viszont a rendezés ehhez képest stabil és erős. Az egyik legnagyobb bajom az amcsi zászló egekbe emelésén felül, hogy a játékidőt fölöslegesen nyújtották két és félórásra, amelynek hála többször unatkoztam. Részletekbe ásunk, nyugodtan tárják elénk az eseményeket, ami látszólag pozitívum, de olyannyira nem siettünk sehová, hogy túlnyújtottság érzetem támadt, és végül kőkeményen a kárára is vált ez a hossz.
Bigelow munkásságát elismerem, hiába van nőből, filmjén pont hogy a férfiasság, a kegyetlen határozottság, és magabiztosság érezhető, ám ez mégsem minden, és már régen rossz, hogy a kedvenc színésznőmmel a főszerepben is sokszor ásítoztam, és csak úgy kapaszkodtam a már megüresedett popcornos dobozba.
Fura egyébként, de az elején egészen jól fogyasztottam a filmet, aztán valahogy középtájra elegem lett a tényfeltárásból, és a kínzások nézéséből, amelyeket sokszor percről percre mutatnak be - szinte valós időben. Tehát maradjunk annyiban, hogy továbbra sem lettem Bigelow-rajongó, pedig isten bizony, pozitívan indultam neki, és még kedvem is volt hozzá.
Ami pedig a poszteren álló "A történelem legnagyobb embervadászata" feliratot illeti, az a véleményem, hogy jó nagy amerikai marhaság az egész! Tipikusan az történt, hogy az amcsik felfújták az egész ügyet, de hogy ekkora feneket keríteni egy ilyen 'átlagos' elkapásnak… Már amennyiben a való életben is pontosan így történt a nyakon csípés, ahogyan a filmben, akkor gáz van. Egyrészt hiteltelen számomra, hogy ennyit hibázva sikerült elkapniuk egy olyan vezetőt, mint Bin Laden, másrészt pedig megfordult a fejemben, hogy vagy évekkel ezelőtt halt meg a csóka, vagy még mindig életben van. Kétlem, hogy ennyire könnyű dolguk lett volna. Értem én, hogy a búvóhelyére volt nehéz rátalálni, de a nulla ellenállás, és egy ekkora embert így elkapni, aztán mindezt a történelem egyik legnagyobb hajtóvadászatának nevezni… nevetséges.
Megértem az amcsikat, hogy zabosak a 9/11 miatt, valóban szörnyű tragédia, és ha ez vigasz számukra, legyen hát… Szerintem, ha valaki meg akarja támadni őket, meg is fogja, nem ezen az egy emberen múlnak az ilyen események. A film nagyon jól rávilágít az amcsik jóhiszeműségére, és naivitásukra - ott van például az a jelenet, amikor az informátort beengedik a bázisra ellenőrzőpontok érintése nélkül. Előre tudtam, mi fog történni. Aztán meg ugye a végére valami viszonylagosan nagyot vártam, és lényegében csak a csalódás maradt. Nagyszerű reklám ez Obamának, a rendezőnőnek pedig hatalmas lehetőség, hogy ott lehessen az Oscaron.
Jessica Chastain mondhatni csúcsformában van, akinek fáradtságán keresztül ragyog a vágy, a kitartás, és ha megfigyeljük, a film végéhez közeledve egyre szebb lett a haja és a sminkje is. Abszolút kedvenc, hatalmas tehetség lakozik benne, és újabb példa arra, hogy bármilyen terepen bizonyul, arról már nem is beszélve, hogy női főszereplőre építették fel ezt a filmet. Hálátlan szerep az övé, ez tény, ám néha sikerült felkavarnia az állóvizet. Maximum még Jason Clarke mondható főszereplőnek, a többiek inkább a háttérben asszisztálnak egy-egy mellék-összekötőszál erejéig. Clarke játéka szintén elismerésre méltó, és testhezálló neki ez a karakter, amelyet a kócos haj és a szakáll tesz még hihetőbbé - nem mellesleg illett ebbe a durva közegbe. Reda Kateb pedig a legnehezebb szereppel kegyetlenül jól, minél életszerűbb játékra törekedve bírt el. Mark Strong, Scott Adkins, Joel Edgerton vagy Kyle Chandler a háttérbe szorult, de mindegyikük szépen teljesített, és nézőpontjaikat is érdemes vizsgálat alá vetni.
Fontos, hogy egyáltalán nem ismertem a történet részleteit, és amikor a kommunikációs szál kerül előtérbe, az ott soknak, de leginkább unalmasnak érződött. Előny, hogy a szereplőgárda ennyire üt, mert ha ez sem lenne meg, nem is tudom, mihez kezdenék a pontjaival - ezek fényében legyen egy jóindulatú 7/10, nem több. Végül pedig a film egyik legfontosabb üzenete, hogy nem mindig az erőszak a legmegfelelőbb eszköz a célhoz vezető rögös úton.
5/09/2013 06:38:00 du.
függő
