2/26/2013 08:10:00 du.
függő
A 'Ceremónia':
Eredetileg nem terveztem, de végül csak nem hagy nyugodni, hogy mennyire nagyra tartják az Oscar-díjátadót, közben meg a ceremónia színvonala már évek óta nem talál önmagára. Jómagam is szoktam várni az eseményt, sőt, kiemelten foglalkoztam minden erről szóló hírrel, de végül hatalmas csalódással bújtam ágyba.
Kezdve a dolgokat Seth MacFarlane-nel, aki egy viccelni próbáló bohóc, nem több ettől, ráadásul olyan rossz poénokkal jött, hogy sokszor befigyelt a facepalm. A néző szórakoztatása nem innen indul, nem igazi showman, de még csak növendéknek is kevés. El sem tudom képzelni, hogy mondjuk egy Bödőcs Tibor vagy Kovács András Péter mit művelt volna. Nyilván ezt félig értendő komolyan, de hogy parádésabb, és feldobottabb három és fél óránk lett volna, az egyszer biztos! MacFarlane kapcsán többször bevillant az a mondás, hogy 'van, amikor az okos hülyéskedik, és amikor a hülye okoskodik'. Ráadásul funkciómentesen oltotta az éppen témára kapott emberkéket.
Mindezen még túl is tettem magam, és felfogtam járulékos veszteségként, de hogy még a reklámok is előrébb voltak, mint a szoborral jutalmazott stáb beszéde, itt már kezdett kinyílni a bicska. A Pi élete kapta a Legjobb vizuális effektért járó kitüntetést, amelynek köszönőbeszéde során konkrétan a reklám fontosabb volt, minthogy meghallgassuk a négy szakember - Bill Westenhofer, Guillaume Rocheron, Erik-Jan de Boer és Donald R. Elliott - egyikének mondandóját. Erre az esetre alig találok szavakat. Igazából nincsenek is, önmagáért beszél. A VFX szakma krémje épp tüntetett az Oscar-díjátadó alatt, és a beszédet tartó illető csupán annyit jegyzett meg, hogy milyen nehéz dolga van a szakmának, ugyanis cégük a film bemutatóját követően nem sokkal később becsődölt. Érdekesség, hogy A leleményes Hugo szintén Oscart nyert VFX-stúdiójának angol irodája ment pénteken csődbe.
Ha mindez nem lett volna elég, akkor jövök még az idegesítően sok reklámblokkal, amiktől a falra másztam. Nagyjából egy egész negyedórát kaptunk a gálából, aztán reklám, és a vége felé nem figyeltem, de lehet, hogy sűrűsödött is reklámokra szánt idő. Az eddig taglaltak miatt elment a kedvem az egésztől, és eleve nehezen bírtam ki a három és félórát, erre ők még reklámoznak. Gondolom mondanom is fölösleges, hogy még ezek is ismétlések voltak, így nem sok színt sikerült vinniük az egészbe.
Bond 50 éves évfordulójának kiemelt helyen való kezelése? Na ne már, ez így az volt? Tényleg? Úristen! Helyette tolták agyba-főbe a musical fellépőket, akiktől a hajam égnek állt, mert egyszerűen nem illettek bele ebbe a közegbe. Szerettem a dalokat, melyeket előadtak, de itt idegenként hatottak. Twitteren sikerült végigpuffognom az éjszakát, de posztként is muszáj szavakba öntenem a véleményem.
A díjazásokról:
El szoktam fogadni az Akadémia döntését, és attól, hogy nem értek velük egyet, még nem rossz az a film, amelyiknek szurkoltam. Nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy a Legjobb filmnek járó díjra tuti volt Az Argo-akció. Szeretem Ben Afflecket és a filmjeit is, ezzel most végleg kiverték a biztosítékot, hogy ennyire éltetik. Daniel Day-Lewis esetében is a papírforma érvényesült, pedig voltak mellette jobb alakítást nyújtó színészek is.
Véleményem szerint Jennifer Lawrence tényleg nagyon jól játszott a Napos oldalban, Jessica Chastain alakítását ezúttal méltatlanul mellőzték, de ha nem is neki, akkor legalább már Quvenzhané Wallist jutalmazták volna meg. Legalább az igazán különleges lett volna. Anne Hathaway díjával egyetértek, ténylegesen megdolgozott érte.
Az animációs film kategória kapcsán igaza volt az egyik kommentelőnek, azt írta, hogy mindegy mit tol ki magából a Pixar, ők zsebelik be a díjat. Teljesen igaza van, ráadásul ugye kategórián belül is volt jobb - mondom ezt úgy, hogy bírtam a Merida, a bátort. Lincoln kapta a Legjobb látványtervet, és kérdezem én, hogy látták ezek a Pi élete-t vagy A nyomorultakat?
Az operatőr díjával egyetértek, a kosztümnél az Anna Karenina is sejthető volt, viszont a rendezővel megleptek, ott nyert értelmet az egész este, amikor kihúzták Ang Lee nevét, aki abszolút megérdemelten sétált színpadra az aranyszoborért! Ekkor mondtam, hogy bravó, és ekkor még élt a remény, hogy nem Az Argo-akció kapja a film díját. Végül pedig a Legjobb hangvágás kategóriában kihirdetett két győztesen is csak pislogtam, hogy tényleg ennyire fáradt vagyok, vagy ejtenek a hagyományokra? Ejtettek.
A többi kategóriába nem mennék bele bővebben, de a sminknél is érdekesen jártak el, és a két forgatókönyv kategória is sablonos döntés volt az Akadémia részéről. Ha a díjátadót összegeznem kéne, és pontoznom, nagyjából 4/10-et tudnék rá kiosztani, amit a rendezésért/szervezésért kapnak.
