3/31/2012 07:05:00 de.
függő
A feleségét elvesztő, ifjú londoni ügyvéd, Arthur Kipps (Daniel Radcliffe) gyásza olyan mély, hogy már munkáját veszélyezteti. Kénytelen elhagyni hároméves kisfiát és a távoli Crythin Giffordba utazni egy nemrég elhunyt kliens ügyében. Ám amikor megérkezik, nyilvánvalóvá válik, hogy a helyiek sötét titkot őriznek. Baljós sejtelmei csak fokozódnak, amikor a néhai ügyfél félelmetes, öreg háza körül megpillant egy rejtélyes, fekete ruhás nőt.
James Watkins a Gyilkos kilátások (Eden Lake) után újra rendezői székben, és legújabb thrillerje ugyan nem váltja meg a világot, de mindenképpen emlékezetes élmény a maga kategóriájában. Egy dologban nagyon bíztam ennél a filmnél, az és az a hangulat, mert tudtam, hogy amennyiben azt megteremtik, összességében a színészekkel nem szabad gondnak lennie. A viktoriánus korban járunk, amely számomra nehéz terep, de szépen elhelyezték ezt a hátborzongató kísértettörténetet, amelyben Daniel Radcliffe megmutatja, milyen az élet a Roxfort falain kívül.
Kicsit olyan üresnek éreztem néhol, pedig a misztikum nyomait végig tapintani lehetett, és a zenéket is remekül összeválogatták, hogy fokozzák a kedélyeket. Egész jól felépítették, ha mindent összevetünk, bár néha úgy tűnt, hogy eltévedtek néhány pillanatra, és most főleg arra a pár holtpontra gondolok. A lezárása korrektnek mondható, mert valamennyire a magyarázat is megvan, le is van zárva, és egy kis rejtély is marad a végére - és itt istenigazából ezt a részét nagyon jól megoldották, pedig tartottam tőle, hogy az elkapkodás fog érvényesülni. Innen példát vehetne néhány alkotás, mert sokszor találkozok azzal, hogy nem tudják, hogy úgy igazán hogyan kell zári a képsorokat.
Nagyon röhögtem, mikor utólag láttam a PG-13-as korhatár besorolást, ami már-már vicces, pedig ez a film nagyon nem ebbe a kategóriába tartozik. Máskor mindig veri az asztalt a korhatár bizottság, most meg elnéztek hirtelen jobbra, vagy mi a fene történt, amikor kiszabták az ítéletet? Ez így meglehetősen érdekes mindenesetre.
Az előzetese alapján úgy tűnik, mintha már ezerszer láttuk volna ezt a történetet, azonban mégis hoz valami kis pluszt. Ez nagyban köszönhető Daniel Radcliffe játékának, akit Harry Potter eléggé megedzett, hogy egyedül is elvigyen egy egész filmet a hátán, hiszen ott is kellett bizonyítania színésztudását. Szépen visszaköszön a rá nehezedő teher, a nyomasztó múlt, melyet szintén sugároz a néző felé, bár ilyen faitalon mai szemmel nézve erős, hogy apát játszik, de abban a korban másképp mentek a dolgok. Amikor abban a bizonyos házban mászkál, kissé olyan érzést támasztott bennem, mintha a Roxfortban lenne. Ciarán Hinds itt is jelen van, méghozzá a tőle megszokott minőségben, aki mellé ezúttal Janet McTeer társult be, hogy eljátssza az egyik női főszerepet. Mindkettejüktől példás játékot láthatunk.
A forgatási helyszínek ugyan nem bonyolultak, mégis baromira hihető helyen vették fel a jeleneteket, amely teljes összhangban van a történettel és a baljós ruházatú szereplőkkel. Mindent összevetve néha eltévedt a szemem az órám irányába, de kellemesen gondolok rá vissza, úgyhogy pontokban valahol 7/10 körülinek mondanám. A horrorfilmek rajongói ne hagyják ki, de újra hangsúlyozom, hogy megváltást nem szabad tőle várni.
