A hatvanas évek Amerikájában járunk. Két különös, tehetséges fiatalember összebarátkozik. Az egyik angol arisztokrata, a másik Kelet-Európából menekült, Auschwitzot túlélt zsidó. Barátságuk alapja, hogy mindkettőjük különös tudást fedez fel magában: az egyik olvassa és irányítja az emberek gondolatait, a másik uralkodik a fémek fölött. Képességeik más hasonló mutánsok körébe sodorják őket, és ők állnak élére annak a közös harcnak, amelyet az emberiségre leselkedő óriási veszély elhárítására kezdenek. De a küzdelem őket magukat is eltávolítja egymástól: Magneto és Xavier egymás ellen fordítja földöntúli erejét.
Emberek, megérkezett az eddigi legjobb, legvalósághűbb X-Men film, amiről már több órája kijöttem, és még mindig a hatása alatt vagyok. Matthew Vaughn rendező előtt pedig nem tudok mást tenni, mint mélyen meghajolni, mert amit művelt, az nem emberi! Annyira hangulatos, szórakoztató, és egyszerűen minden megvan benne, hogy elérjék a csúcshatást ebben a témában. Gondolok itt rögtön a nyitójelenetre, amikor a '40-es évek Lengyelországában járunk, de a '60-as évek is ugyanennyire csodálatosak, lenyűgözőek, ami engem egy az egyben magával ragadt. Minden részlet aprólékosan kidolgozva, odafigyeléssel leforgatva, szépen kihasználták az akkori színek előnyeit, és pompás volt mindezt 2011-ben a nagyvásznon látni.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem voltak kétségeim, mert mondjuk abszolút nem gondoltam volna, hogy ennyi fiatalt be fognak tudni mutatni, és ez a sok karakter olyan gördülékenyen működött együtt, hogy öröm volt velük bő két órahosszát eltölteni.
Vizuális effektekben olyan szinten gazdag, hogy többször sikerült lenyűgöznie és kiváltania belőlem azt a reakciót, hogy "ez valami eszement jól néz ki". Például annyira kifinomult, amikor Mystique először megmutatta valódi énjét, vagy amikor a karakterek használták képességeiket, és még sorolhatnám. Látszik, hogy rengeteg munkát öltek bele, ami valószínűleg a gyártási költségén is meg fog látszani, de ez most már másodrangú. Az akciójelenetekkel szintén nincs gond, mert van belőlük elég, szépen megtervezettek, és emellett még meg tudtak magyarázni egy csomó dolgot, és már csak emiatt sem lehet rámondani, hogy egy buta film lenne.
A szereplőket nagyon ízlésesen válogatták össze, mert legtöbbjük félelmetesen hasonlít a későbbi énjükre, a két fő karakterrel pedig egyenesen telibe trafáltak. James McAvoynak nagyon jól állt a karakter és elég jó színész ahhoz, hogy méltó legyen Charles Xavier megelevenítésére, viszont Michael Fassbender játéka mellett azért csak a második hely jut neki. A lényeg, hogy mindkettejük nagyon jó választás, és egyikük sem okoz csalódást. Jennifer Lawrence neve is helyet kap a sorok között, aki egy baromi jó fiatal színésznő, bár ezt nem ebből a filmből tudtuk meg, de most legalább sikerült megkedveltetnie magát, amit főként a figurájának köszönhet, ha engem kérdeztek. A fő rosszfiút, vagyis Sebastian Shaw-t Kevin Bacon vitte vászonra, aki minden tekintetben megállja helyét, mert méltó ellenfele eme maréknyi mutánsnak, aki kis csapatával megdolgoztatja az ellenséget. Felsorolhatnék még ide jó sok nevet, de fölösleges lenne, mert mindenkiről csak annyit tudnék elmondani, amit ennél a pár embernél már megtettem. Ha kijelölöd a kettőspont utáni részt, egy kisebb meglepetésspoilerbe futhatsz bele: Hugh Jackman cameoszereplése, és egysoros dumája nagyon ott van a szeren!
Hogy legyen egy kis negatívum, a helyszínek kiírásával először csak simán az őrületbe kergettek, a későbbiekben viszont röhögtem rajtuk. Sokszor indokolatlan, és fölösleges dolog volt ezeket kiírni, és de örülök, hogy ilyen dolgokat kell taglalnom ezen az oldalon.
Mielőtt rátérnék a pontjaira, azt azért nem árt tudni, hogy az első promóképekkel, amin a karaktereket mutatták be, teljesen elvették a kedvem, így nulla elvárással ültem be rá. Mégis kellemes csalódás ért, és olyan ez mint, amikor simán csak ráengedik a kutyákat a fácánra, avagy akarom mondani, 10/10.
10/08/2011 10:10:00 de.
függő
