12/19/2010 07:56:00 de.
függő
Egy fogpiszkáló, egy lövés, egy megkeseredett orvos és egy jókor érkező luxuskocsi - ennyi elég, hogy Lali meghozza élete nagy döntését: mindent maga mögött hagy és lelép. Az Üvegtigris váratlan vendége, Feri, a budapesti sztárügyvéd - bár nem tervezte -, a büfénél marad, míg Lali - bár nem tervezte -, az ügyvéd Bentley kabriójában marad. Elindul egy őrült nap, az álomautóra azonnal felfigyel az álomnő, Lali játszani kezdi a nagymenőt, és elkezdődik élete legnagyobb kalandja, élete talán legjobb nőjével, sőt nőivel. De vajon mi történik, ha Laliról kiderül, hogy nem nagymenő és találkozik a feleség, a szerető, a majdnem szerető és a majdnem vízvezeték-szerelő? Mi történik, ha barátai Lali után mennek, hogy megmentsék Feritől, akit egy időre elnyelt a Tigris? Mire számíthatnak, ha Feri mégis kiszabadul és kiderül, hogy Lali - tudtán kívül - magával vitt valamit, ami sokkal fontosabb, mint a kocsija? Lali élete mindenképp nehéz lesz, akár a Tigrisen innen, akár a Tigrisen túl.
Tódulnak rá az emberek, vagyis mondhatni magyar kultuszfilmmé nőtte ki magát az Üvegtigris, ami immáron trilógia. Úgy tűnt, ez nekem moziban kimarad, de a sors úgy hozta, hogy megnéztük, méghozzá 13-an, ami nagyban hozzájárult a szórakozáshoz. Rudolf Péter megcsinálta, és harmadjára összekapta a csapatot a nagyon gyenge és végén unalomba fulladós második rész után, aminek kimondottan örülök, és ezen kívül magyar színészek között az egyik legjobbnak tartom. Meglepően jó történettel álltak elő, és végre nem egy helyszínen játszódnak az események, ami mindenképpen előny, és ha azt nézzük, hogy harmadik rész, akkor mindenképpen méltó folytatásról beszélhetünk.
A poénok ütöttek, mint az ipari áram, igazi magyaros marhaságok, és volt is belőle elég, bár a végére elfogyatkozott, de ezzel már nem rontottak az összképen. Rengeteg olyan beszólás helyet kapott benne, mint az első részben, amikből haveri társaságban lehet majd idézni és röhögni rajta. Lali barátai hozták a szokásos formájukat egy rakat poénnal természetesen, viszont igazán kellemes meglepetés volt Kamarás Iván, aki jó szerepet kapott, plusz nagyot alakított, ha magyar viszonylatban nézzük. Szabó Erikáról már szerintem a bemutató környékén lehullott a lepel, nekem a Barátok közt ugrott be egyből, - amit már öt éve nem nézek – és nagyjából azt a szintet hozta most is. Kamarás Iván karakterének feleségét és szeretőjét alakító két színésznő a maguk módján szórakoztató lett, bár nagy alakításra nem volt szükség.
Látszik, hogy ezt a részt már komolyabban gondolták, mint az előzőt, mert korrektebbül felépítették szerkezetileg, plusz egy kis lóvét is fektettek bele, aminek köszönhetően eljutunk több helyszínre, kapunk egy szép luxuskabriót, egy puccos kérót és hajót, ahol aprítanak a mi kis hőseink.
Ennyi pozitívum mellett mégis néha olyan laposnak éreztem a hangulatot, tipikus magyar filmes vonás, amitől itt sem tudtak elszakadni, de legalább a szórakozásfaktora kimenti ebből a mélyvízből valamennyire. Azt hiszem, hogy magyar filmhez mérten egy 10/7-et megelőlegezek neki, mert adta a maga módján, de biztos, hogy most sok lenne egy újranézés.
- IMDb
- Hivatalos weboldal
- Bemutató:
