12/24/2012 06:54:00 du.
függő
Hogyan tud a Télapó egyetlen éjjelen olyan nagyon-nagyon sok ajándékot elvinni a gyerekeknek? Hát az Északi-sark jégpáncélja alatt rejtőző szuper főhadiszálláson dolgozó hű manósereg segítségével. Ám hiába tökéletes a szervezés, egy gyerek mégis kimarad. A Télapó kisebbik fia, a kétballábas, kinyúlt pulcsis Artúr úgy érzi, hogy ha nem javítja ki a hibát, oda az ünnep csodája. Elcsórja a régi szánt, rábeszéli a nyugdíjas Téltatát, hogy szökjön vele, és nekivág a nagy útnak. Az őrült utazás során számtalan kalandban és meglepetésben lesz részük. A nézőt pedig csupa nevetés és izgalom várja ebben a mesés fantáziájú, játékos és szellemes filmben.
Tavaly moziban kimaradt, nyáron meg nem volt hangulat, de így karácsony előtt nem sokkal éppen jól jött a Sony animációs filmje, amely arra a színvonalra pályázott tavaly, amit nemrég Az öt legendának sikerült becserkésznie. Mondhatni eredeti ötlet adta a történet alapjait, és emellett semmiképpen nem szabad elsuhanni a mai felhozatalt elnézve. A karakterek viccesek, és felettébb vidáman telt el az a másfél óra, amit a játékidő ölel fel. Egyetlen nagyobb problémám van vele, mégpedig, hogy itt inkább a gyerekek voltak a célközönség, míg az előbb említettnél a felnőttek sem maradtak vacsora nélkül. Nyilván nem teljes mértékben értendő, hiszen elég jó humora van, amelyeken nem egyszer derültem. Igazándiból ezek éltetik főként, merthogy a történet pofon egyszerű, így gondolkodásra nincs szükség, lehet lazulni.
Már rögtön az első jeleneteinél akkora a sürgölődés a képernyőn, hogy alig bírtam követni az eseményeket, de ehhez idővel hozzászoktam, és amikor kicsit nyugisra fordult a helyzet, olyankor volt időm agyalni, hogy miért nincs benne egy-két csavar. Magától értetődik, hogy többet nem várhattam el, a Karácsony Artúrnál ezzel kellett beérnem, de legalább aranyos kis animációs szórakozás lett. Ezen felül a túl modern technológiával is csak részben értettem egyet, de hát kellett az újítás, hogy újat tudjanak mutatni, végül viszont mégis a klasszikus megoldás menti meg a karácsonyt.
A főszereplők mindegyike jópofa, ám a legtöbb vicces jelenetet és beszólást Téltata szállította, aki régimódi humorával bírt nevetésre. Bár fura, hogy nem a címszereplő váltotta ki ezt az érzést belőlem, de nem egyszer volt már ilyenre példa.
Fontos még, hogy hangulatát tekintve is rendben van, és ahogyan már megszokhattuk, egyre több animációs filmben vannak kis 'poénforrások', mint itt például a manók, akik pörögnek-forognak, élénk kis lények, akik bármire képesek küldetésük véghezvitele érdekében. Az elején az űrhajó, amikor a sok kis manó leereszkedik fentről, ott majdnem kiverték a biztosítékot, de a még nem káros határon belül tudtak maradni szerencsére. Ugye a fő probléma okát nem önteném szavakba, de hogy egy ilyen berendezéssel bíró északi sarkon erre nincs alternatív megoldás, kissé különös számomra, de tényleg nem akarok kötekedni, mert akkor nem lett volna mit nézni.
Lenyűgöznie ugyan nem sikerült teljes mértékben, viszont ez nem zárja ki azt, hogy egy nagyon aranyos karácsonyi animációs filmnek tartsam, amelyet biztos nem most láttam utoljára. Pontok tekintetében stabilan hozta a 7/10-es színvonalat.
