A történet egyszerű, egy fiatal pár új házba költözik, ám hétköznapjaikat mindig megzavarja valami, talán egy szellem, vagy démon. Többnyire éjszaka, alvás közben történnek fura események. Egy betörés alkalmával bekameráztatják házukat, hogy ha ismét visszatérnének a vandálok, akkor ne ússzák meg büntetlenül, csakhogy ettől jóval veszélyesebb dologgal állnak szemben.
Tegnapi napom szerencsére úgy alakult, meg tudtam nézni moziban a folytatást, és mit ne mondjak, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki jóban volt az első résszel. Sokkal összetettebb, izgalmasabb, és nem utolsósorban csomó meglepetést tartogat. Tényleg csak azok menjenek rá, akik bele tudják élni magukat a helyzetbe, mert amennyiben ez nincs meg, akkor kínlódásos beszólogatás lesz a vége. Az első rész rendezője, Oren Peli ezúttal producerként tevékenykedett, és helyette Tod ’Kip’ Williams vezényelte le a sokkal durvább és hátborzongatóbb második részt. Pár hónnappal ezelőtt a történetét olvasva nem hittem, hogy ennyire fel fognak tudni csigázni vele, de sikerült, mert végig csavarokkal teli, és kiszámíthatatlan eseménysorok követik egymást.
Érdemes még tudni, hogy a film kicsit nehezen indul be, és az elején olyan, mintha valami családi videót néztem volna, ami nem túl izgalmas része, és egyben kisebb negatívumként fogom fel, de legalább utána behozzák a lemaradást. Méghozzá olyan szinten, hogy tényleg garantáltan nem lesz időd unatkozni. Nem vagyok egy ijedős fajta, viszont ez így most moziban telibe talált. Félni nem féltem, inkább pszichésen hatnak ezek.
Elvileg megtörtént eseményeken alapul, ami már önmagában elég durva, viszont itt a szereplők előtt le a kalappal, mert mindegyikük marha erős karakter, akiket nagyon jó színészek vittek vászonra. Kiemelkedően tetszett Molly Ephraim (Ali), Sprague Grayden (Kristi) és William Juan Prieto (Hunter) teljesítménye, mindegyikük hiteles tudott maradni, amivel engem bazira megvettek. A férjet alakító Brian Boland annyira nem fogott meg sem karakterileg, színészileg meg pláne semmi extrát nem nyújtott.
WTF: igen, kerültek bele ilyen részek is, tényleg marhára nem számítottam rá, hogy egyes szálakat mennyire el tudnak vinni, de bevált a módszer.
Néhány viccesebb jelenetnek is szorítottak helyet, például kimondottan tetszett a "pussyhunter" rész, egyértelműen awesome! A kézi kamerás megoldás továbbra se zavart egy pillanatra sem, és ahhoz képest, hogy 90 percre rúgott a játékidő, az utolsó szűk egy óra kifejezetten jól felépített lett. Ha ezt otthon nézem, lehet nem ér el ilyen hatást, de ez így most nekem egy 10/8-at megér, mert kétszer-háromszor éreztem olyat is, amit még soha! Tehát, aki teheti, moziba nézze, mert ott adja vissza azt, amit valójában képvisel, így nem csoda, hogy horrorok terén ez nekem No.1 lesz az idén.
2/15/2011 07:47:00 du.
függő
