Értékelés: Tőzsdecápák (Wall Street)

A Wall Street nem csupán egy utca New Yorkban, a Wall Street fogalom: ez az a hely, ahol dollár milliárdok forognak, ez az a hely, ahol egyik percről a másikra megvalósulhat az amerikai álom és milliomosok születnek, de szintén ez az a hely, ahol életek százai mentek már tönkre egyetlen pillanat alatt. A fiatal Bud Fox (Charlie Sheen) példaképe Gordon Gekko (Michael Douglas), a nagypályás brókerkirály, aki nem mindenkit enged közel magához, de azok, akik köréhez tartozónak mondhatják magukat, mindig közel lehetnek a húsosfazékhoz. Bud apja szakszervezeti vezető egy légitársaságnál. Rajta keresztül Bud olyan információkra tesz szert a társaságról, amely dollármilliókat jelenthet a tőzsdén. Ezzel az információval végre megszerezheti első millióját és — ha beavatja Gekkót is az ügybe — talán bekerülhet a kiválasztottak klubjába, ha azonban kiderül a visszaélés, az akár a karrierjébe is kerülhet.

Nemsokára vásznakon a Tőzsdecápák második része, és mivel az elsőt baromi-régen láttam, így gondoltam, újranézem. Ez tényleg egy olyan film, amihez hangulat kell, hogy be tudd engedni a régies stílust, de ha ez megvan, garantált a jó szórakozás. Oliver Stone már 87-ben is tudta, mitől döglik a légy. Először is nézzük a forgatókönyvet, melyet maga Stone vetett papírra Stanley Weiserrel, és ahhoz képest, hogy csak egy „aktatologatós” drámáról beszélünk, bizony elég izgalmasra sikerült végig. Kisebb hullámvölgyeket leszámítva gyorsan eltelt a két órás játékidő. A zenei aláfestését viszont nem értettem, mert olykor felcsigázott, és árasztotta a korabeli hangulatot, de olyan percek is akadtak, ahol lehúzta a filmet.

A szereplők kiválasztásával szintén maradandót alkotott Stone, mert ugye 1988-ban Michael Douglas megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, amit így, hogy mostani látásmódommal néztem a filmet, nem is csodálkozok rajta. Tényleg jó karaktere volt, és hitelesen tükrözte érzelmeit, szinte minden percben. Charlie Sheent rég nem láttam ilyen fiatalon, és most is fura volt, mivel nem tartozik manapság a kedvenceim közé, de az akkori színészi énjét csipáztam, és nem zavart jelenléte. Charlie Sheen mellett láthattuk feltűnni a filmbeli apukáját, vagyis Martin Sheent, aki valóban Charlie édesapja, és ez a megoldás tetszett. Daryl Hannah eléggé meglepett, hogy milyen szerepben láthattuk, bár őt főleg a Kill Bill filmek óta szeretem, és természetesen itt teljesen másként hatott.

Kíváncsi leszek a második részre, hogy 23 év alatt mennyit és milyen mértékben változott a tőzsde, úgyhogy szeptember 30-a környékén érkezik írásom a második részről. Az első rész pedig pontjaiban 10/7-et ért el nálam, főként ama pár hullámvölgy miatt, mert egyébként még egy nyolcas is lehetett volna belőle.

A szinkron az szinte pipa, bár néhol kicsit átváltottam eredeti hangra, úgy azért hangulatosabb, ez tény! A DVD kiadás kicsit fapados, bár 990.- Ft-ért ne várjunk sokat, de legalább belső borítót kapott, és egy igényes kiadást tehettem fel a polcra.

• IMDb
• Trailer:

Az olasz munka (The Italian Job – 1969)

Charlie Crocker épp szabadul a börtönből, és már rögtön az azt követő órákban hajdani járgányában ül, amihez vissza kell szoknia. Egy régi kedves hölgy ismerőse, Lorna és egy halom lány várják őt, hogy megünnepelhessék szabadságát egy motelszobában. Megbízást kap egy nemrégiben elhunyt fickótól, hogy hajtson végre egy munkát, amihez emberekre lesz szüksége, akikkel akár a 20. század legnagyobb rablását vihetik véghez. A munkájuk, egy páncélautó értékeinek eltulajdonítása, amiben több mint 4 millió dollár szunnyad. Bonyolítja a helyzetet, hogy a konvoj minden méterét kamerák figyelik, és hogy fényes nappal kell mindezt végrehajtani.

Ugye nem mai filmről van szó, tavaly volt 40 éves az alkotás, viszont az ösztönzött a megnézésére, hogy a 2003-as feldolgozás, Az olasz meló (The Italian Job) mai napig a kedvencek közé tartozik. Attól, hogy nem korunkbeli a film, azért még az én szememben megállja a helyét. Nagyon szuper volt az egész film hangulata, viszonylag pörgős is volt, és nem fulladt unalomba, mint az akkori filmek egy része, valamint amit még meg kell említeni, hogy 100 perces, ami abban az időben hosszúnak számított, de kiválóan kezelte ezt az időtartamot. Ha hasonlítanom kellene, akkor az akkori James Bond filmeket hoznám fel, azok voltak még, amik hosszúak és jók is voltak, és persze mai napig kedvencek.

Maga a terv, amit végrehajtottak zseniális, hiába nem volt annyi elektronikus kütyü, mint manapság, mégis megvoltak a maga problémáik, amiket kiválóan kezeltek. A szinkronhangok is említést érdemelnek, amibe nem tudok, és nem is akarok belekötni, minőségi volt! Természetesen a 2003-as feldolgozásban látott legtöbb elem ebből származik pl. a Mini Cooperek, és maga a cselekmény. A kor szinte összes autóját viszontláthatjuk a vásznakon.

A szereplők kiválasztása nem meglepő, akkoriban is nagy sztár volt Michael Caine, aki borzasztó fiatal a filmben, szinte mondhatni, hogy még nem is láttam ilyen fiatalon, és kiválóan alakítja a magabiztos karaktert. A filmbeli kedvese még nem elhanyagolható, ugyanis a 70-es évek küszöbén, olyan szépséggel rendelkezni, mint Margaret Blye nem volt kis dolog.

Amivel még megfogtak, és szeretnék több mai filmben is ilyeneket látni, az az, hogy egyes jeleneteknek maffiásabb hatása volt, maga az öltözet, az alatta megszólaló zenék, stb. ezt már a feldolgozás nem adja vissza. Végül, ha pontokat kellene szórnom, akkor 10/9-es kategóriába sorolnám.

• IMDb
• Trailer: