2010. január 5., kedd

Az olasz munka (The Italian Job – 1969)


Charlie Crocker épp szabadul a börtönből, és már rögtön az azt követő órákban hajdani járgányában ül, amihez vissza kell szoknia. Egy régi kedves hölgy ismerőse, Lorna és egy halom lány várják őt, hogy megünnepelhessék szabadságát egy motelszobában. Megbízást kap egy nemrégiben elhunyt fickótól, hogy hajtson végre egy munkát, amihez emberekre lesz szüksége, akikkel akár a 20. század legnagyobb rablását vihetik véghez. A munkájuk, egy páncélautó értékeinek eltulajdonítása, amiben több mint 4 millió dollár szunnyad. Bonyolítja a helyzetet, hogy a konvoj minden méterét kamerák figyelik, és hogy fényes nappal kell mindezt végrehajtani.

Ugye nem mai filmről van szó, tavaly volt 40 éves az alkotás, viszont az ösztönzött a megnézésére, hogy a 2003-as feldolgozás, Az olasz meló (The Italian Job) mai napig a kedvencek közé tartozik. Attól, hogy nem korunkbeli a film, azért még az én szememben megállja a helyét. Nagyon szuper volt az egész film hangulata, viszonylag pörgős is volt, és nem fulladt unalomba, mint az akkori filmek egy része, valamint amit még meg kell említeni, hogy 100 perces, ami abban az időben hosszúnak számított, de kiválóan kezelte ezt az időtartamot. Ha hasonlítanom kellene, akkor az akkori James Bond filmeket hoznám fel, azok voltak még, amik hosszúak és jók is voltak, és persze mai napig kedvencek.

Maga a terv, amit végrehajtottak zseniális, hiába nem volt annyi elektronikus kütyü, mint manapság, mégis megvoltak a maga problémáik, amiket kiválóan kezeltek. A szinkronhangok is említést érdemelnek, amibe nem tudok, és nem is akarok belekötni, minőségi volt! Természetesen a 2003-as feldolgozásban látott legtöbb elem ebből származik pl. a Mini Cooperek, és maga a cselekmény. A kor szinte összes autóját viszontláthatjuk a vásznakon.

A szereplők kiválasztása nem meglepő, akkoriban is nagy sztár volt Michael Caine, aki borzasztó fiatal a filmben, szinte mondhatni, hogy még nem is láttam ilyen fiatalon, és kiválóan alakítja a magabiztos karaktert. A filmbeli kedvese még nem elhanyagolható, ugyanis a 70-es évek küszöbén, olyan szépséggel rendelkezni, mint Margaret Blye nem volt kis dolog.

Amivel még megfogtak, és szeretnék több mai filmben is ilyeneket látni, az az, hogy egyes jeleneteknek maffiásabb hatása volt, maga az öltözet, az alatta megszólaló zenék, stb. ezt már a feldolgozás nem adja vissza. Végül, ha pontokat kellene szórnom, akkor 10/9-es kategóriába sorolnám.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Filmnews.hu - Hírek egyenesen Hollywoodból