1/31/2012 07:27:00 de.
függő
A hajdani kémet, az elképesztő intelligenciájú George Smileyt (Gary Oldman) visszahívják az angol hírszerzéshez. Úgy tűnik, kettős ügynök, ún. vakond vette be magát a Körönd kódnevű székhelyük falai közé. Lassan az is kiderül, hogy az illető a Körönd felső vezetésének öt, megingathatatlannak tűnő tagjaiból kerül ki. Ők az ambiciózus Percy Alleline (Toby Jones)– Suszter kódnévvel; a nagyformátumú, közkedvelt Bill Haydon (Colin Firth) Szabó kódnévvel; a kőkemény Roy Bland (Ciarán Hinds) Baka kódnévvel; a „kis magyar” Toby Esterhase (David Dencik) Szegényemberként; és Smiley maga. Hogy közülük ki a Kém, még rejtély…
Hetvenes évek, kommunizmus, hidegháború. Leginkább ezekkel a szavakkal tudnám összefoglalni Thomas Alfredson lassú kémfilmjét, ami nem rossz, de azért akad rés a pajzson. Az elején egész konkrétan Budapesten vagyunk olyan helyszíneket bejárva, mint a Halászbástya, a Párizsi udvar, a Keleti és Nyugati pályaudvar, vagy a régi kenyérgyár - bár ez utóbbiban nem vagyok teljesen biztos. Azért bevallom, jól esett ilyen helyszíneken Hollywoodi nagyságokat nézni, nem mellesleg nagyon is illettek ezek a helyszínek a film hangulatához. A rendezéssel szerintem nem volt gond, mert gondolatom szerint a könyvet követték, ami elvileg ugyanilyen lassú, ezért az itteni történetmenettel sem lehetett mit kezdeni. Végig érződött a profizmus, és sokszor kaptam magam azon, hogy találgatok, vajon ki a kém. Aki túl sokat van jelen, vagy aki túl keveset, esetleg aki megagyanúsan viselkedik? Ezt a spoilert természetesen senki nem várhatja el, hogy ellőjem, de a végeredmény mindenképpen ínycsiklandó.
Borzasztó lassan bontakozik ki a fő szál, és közben úgy érződik, hogy csomó olyan kis dologgal foglalkoznak, aminek látszólag nincs jelentősége, de a végéhez közeledve szép lassan körvonalazódik minden és a konklúzió, hogy még sincs telepakolva fölösleges dolgokkal. Sokaknak próbára teszi majd a tűrőképességét, és egyszer én is majdnem ránéztem az órámra, de csak majdnem. Visszatérve a díszletekre, kicsit csalódott vagyok, hogy ezek nem győzték meg az Akadémia tagjait, mondjuk a Legjobb adaptált forgatókönyvvel, a zenével és a férfi főszereplő jelöléssel büszkélkedhet. Elég csak megnézni már magukat a helyszíneket, de mélyebbre ásva én főleg azokra a régies hangulatú céges összejövetelekre gondolok - pontosabban azok hangulatára és úgy az összképre.
Gary Oldman filmjének mondanám, nem hiába kapott az itt nyújtott alakításáért Oscar-jelölést. Bizony akárhogy is nézzük, megérdemelte, mert annyira részletekbe menő alakítással rukkolt elő, hogy csak néztem. Természetesen nem fiatal rókáról van szó, de akkor is durván jól játszott végig, és adott egy fura sejtelmes hangulatot az egésznek. Nála még amit megjegyeznék, hogy rengetegszer láthatjuk a vásznon az arcát baromi közelről, és mivel DCI vetítés volt, így a részletek is marha jól kivehetőek voltak. Egyébként ez nem csak vele játszotta el a rendező, hanem az összes többi főszereplővel is, úgyhogy ezt akár a film jellegzetességének is fel lehet fogni. Colin Firth-t kicsit-nagyon kisemmizettnek érzem, mert marha keveset van jelen, viszont a színészi játékáról fölösleges lenne akár egy szót is írni, mert ő nem tud nem jól alakítani. Elég nagy lehetőséget kapott Benedict Cumberbatch ezzel a szereppel, és úgy gondolom, szépen élt is vele, és immáron hivatalosan is tehetségesnek mondhatja magát. Mark Strong sem a legtöbbet van jelen, de legalább Colin-t felülmúlja, viszont tőle sem hétköznapi alakítást láthatunk. Ciarán Hinds miatt kicsit Az adósság érzetem támadt, viszont a többi nagynevű vén rókát csak addig emelném ki, míg mindenkire rá nem húznám a profi minőségjelzőt. Mucsi Zoltánt, Kálloy Molnár Pétert, Kassai Ilonát és Csuja Imrét viszont vétek lenne kihagyni, már csak azért is, mert ritka, mikor négy magyar színész is felbukkan egy ilyen nagyobb kaliberű alkotásban.
A szinkront sajnos keményen benéztük, és még rossz is volt a maga módján. Úgy értem, nagyon nehezen tudtam párosítani a hangokat a színészekkel, plusz szerintem több helyen adott volna némi pluszt hozzá az eredeti hang. Ezt most így filmen kívül írom érdekességképp, és a dolog iróniája, hogy lett volna lehetőségünk a feliratos változatra is beülni.
Hasonló érzések keringenek bennem, mint a Rumnapló után, de azért attól jóval összeszedettebbnek érzem, viszont sokkal többet nem tudott nála. Az utolsó tíz perc már felettébb izgalmas, bár hogyne lenne az, hiszen akkor ugrik a majom a vízbe, plusz picit felpörög a fordulatszám és nő az adrenalin szint. Hetes szagot árasztott végig, viszont a végére tudott egy csipetnyi pluszt, amivel elérte a halvány 8/10-et, viszont eléggé rezeg a léc, és még egyszer írom, hogy csak az összeszedettségének köszönhetően kapta végül a jobb pontszámot. Azért nagyon sok apró momentumra kellett koncentrálniuk a készítőknek, és ők bizony jól vették ezeket az akadályokat.
