Értékelés: Zambézia (Zambezia)

Egy fenséges vízesés peremén, Afrika szívében terül el Zambézia csodálatos madárvárosa, amit a bölcs és harcedzett Őszkarom vezet. Vijju, a fiatal sólyom hősünk apja Sudár akarata ellenére elhagyja a távoli otthonukat, hogy csatlakozzon a tekintélyes Hurrikán védelmi repülőosztaghoz, akiket Csőrnagy képez ki Zambézia egének védelmére. Vijju édesapja utánaered, de az áskálódó leguán, Budzo foglyul ejti, miközben a menedék megtámadására készül. Vijjunak és a lelki társának, Pihének össze kell szedniük minden repülési tudásukat és egy nagy adag diplomáciát, hogy megmentsék a városukat Budzo szörnyű összeesküvésétől.

Dél-Afrika bevetette magát, így készült el a Zambézia című kalandosnak beállított animációs film, ami bevallom őszintén, őrületesen jó hazai reklámot kapott. Sokkal jobbat, mint amilyen maga a film tudott lenni. A rendező neve ismeretlen, szóval betűkbe sem öntöm, de nem feltétlenül biztos, hogy rajta múlott az egész. Az első percekben a karaktereket sikerült megszeretnem, ami fontos, mert reményt ad, azonban a továbbiakban elég nagy a káosz, és a kiszámíthatóság. Rém egyszerű a sztori, bár ez még nem is feltétlenül lenne baj, ha pár furfangos csavart elhelyeztek volna benne.

Legalább a zenékkel sikerül némileg hangulatba hozniuk, és ugyan mindössze 83 perces játékidővel bír, mégis kétórásnak tűnik. Vártam a végét, mint a messiást, mert elég kevés dologban láttam meg a pozitívumot, pedig erősen próbálkoztam, hogy megtaláljam benne a kreatív dolgokat.

Magáról az animációról vegyes véleményeim vannak, mert nagyjából helytálló ez, persze nem szabad egy DreamWorksös, vagy Pixaros minőséghez hasonlítani, hiszen annak a közelébe sem ér, de ettől még legalább a karakterek megfelelő kidolgozást kaptak. A csalódást inkább a tájak okozták, főleg a messziről pásztázott lombkorona nézett ki úgy, mintha még kidolgozási fázisban lévő képsorokat látnánk.

A szinkron viszont ötletes, és legalább ebben megvoltak azok a nyelvi leleményességek, amelyeket főként a komolyabb animációs filmeknél szoktak alkalmazni, így ez valamennyire kárpótolt a többi hiányosságért. Példának tudom írni az egyik madár, Csőrnagy nevét, vagy a csőrlest.

Nem is nyújtanám hosszabbra eme irományomat, mert egyrészt sajnálom rá az időt, másrészt viszont már összefoglaltam a lényeget, szóval csak óvatosan, bár a kiskorú nézőközönségnél legalább bejövős lehet. 4/10.