Csendet a mozikba!

Nem, nem arról van szó, hogy visszasírom a némafilmeket, hanem a közönségről - ismét. Bizonyára nektek is feltűnt, hogy az utóbbi időben kevesebbet járok moziba, amelynek egyéb okai is vannak, de az sem mellékes, hogy amikor havi szinten 3-4x eljutok, akkor is csak a feketeleves jut.

Még mindig amondó vagyok, hogy nincs kultúránk, nem tudunk viselkedni, de a legnagyobb bajt az váltja ki, hogy nem figyelünk egymásra, csak a saját érdekeinket helyezzük előtérbe. Ez pedig szomorú, mint ahogyan az is, hogy a Jégvarázson egy apa és a kislánya ültek mellettem, és a lábremegtetés annyira természetes volt az apának, hogy észre sem vette, hogy ringatja a fél sort. Amikor pedig átszólok hozzá, hogy megkérjem, hagyja abba, a "mi??" reakciót kapom. Pedig türelmes voltam, vártam pár percet, hátha rájön magától is, hogy nem oké a dolog.

Ugyanezen a vetítésen akadt még mögöttünk pár beszélgető ember, akiknek legalább tíz perc kellett ahhoz, hogy felfogják csöppnyi agyukkal, hogy moziban ülnek, és jó lenne a filmre figyelni. Nyilván erre is csak két jelentőségteljes hátranézés után került sor, persze még erre is érkezett komment a hármas egyik tagjától, de szerencséjükre csapaton belül. Szóval az van, hogy nem tudunk viselkedni, és tojunk a másik fejére.

Számtalan példát tudnék még írni, hogy mit szabad és mit, nem valamint, hogy mit hogyan illene, és most érzem szükségességét annak, hogy leírjam, jómagam soha nem jártam sem illemtanra, és az etikett sem szerepelt a tantárgyaim között. Mégis tudom, hol hogyan illik viselkedni.

Amit idáig taglaltam, az még csak a dolog idegesítő része volt, de tudok ettől jóval nagyobb problémát is felhozni. Tegyük fel, hogy adott egy atomütős film, és ebbe könnyen belerondíthat a kedves kis közönség. A Jégvarázs esetében annyi volt a szerencse, hogy piszkosul jól teljesített a film, és egy idő után már nem tudtam a barmokkal, meg a hangosan beszélgetőkkel foglalkozni, bár a felcsendülő MAYA-hii, MAYA-haa, MAYA-hoo, MAYA HA-HA csengőhang nélkül tudtam volna élni.

Áh, a fenének karistolok itt, úgyse érdekel ez senkit. De ha esetleg tévednék, akkor legyetek kedvesek, változtassunk az itthoni mozizás élményén, hogy ne vágjunk a film közben hasonló fejet indokolatlanul, mint a képen szereplő James Gandolfini és Julia Louis-Dreyfus. Mert gondolom, nekik sem a popcornjuk vagy a kólájuk nem ízlett.

Ha már így szóba került a kóla, a Coca-Cola Lightos-Zerós reklám mekkora már? Tudjátok, amikor nem elég, hogy átvágnak, mint azt a bizonyosat a palánkon, de emellé még meg is rövidítenek 2 deci kólával. Az eredeti verzió itt nézhető.

A magyar címekről manapság

Régen elmélkedtem már, szóval itt az ideje. Nem, egyébként nem erről van szó, hanem a magyar címváltoztatások ösztökéltek, hogy billentyűzetet ragadjak.

Eleve nehéz téma a magyar címadás, hiszen megannyi esetben sületlenség, amit kap, vagy lefordítják fölöslegesen, illetve nagy divat még az eredeti cím mögé kötőjel után odabiggyeszteni valami oltári nagy baromságot. Ezeket gondolom szükségtelen bemutatni.

Szóval, amiért nekiestem ennek a posztnak, nem más az oka, mint néhány film, amelyeket a tavalyi CineFesten mutattak be. Az első áldozat a Részegen volt, amelynek eredeti címe a Smashed, és a témájához még illett is a magyar cím. Ezzel az égvilágon semmi gond nem volt, aztán mire ideért a film DVD-n, már Szárazon magyar címmel jelent meg. Erre az a válasz jött az illetékestől, hogy 'címmódosulás történt'. Hát köszönöm szépen.

Lapozzunk: következőnek ismét egy CineFestes film esett áldozatul, a Teddy Bear, amely a Játékmackó magyar címet viselte majd kilenc hónapon keresztül, végül pedig a teljesen közönséges tükörfordítás után a Teddy mackó lett a magyar cím. Értem én, hogy amikor az ember fia ránéz egy ilyen címre, sok mindenre lehet gondolni, de egyik sem hozza közelebb a filmhez. Avagy történetesen csöbörből vödörbe. Gratulálok!

A legfrissebb préda az Egyéjszakás kaland lett, amelynek eredeti címe a Nuit #1, angolra fordítva pedig a Night #1 címet kapta teljesen korrektül. Most, hogy közeledik a moziba érkezés napja, átkeresztelték a filmet 'Első éjszaka'-ra. Nem rossz ez, viszont a kérdésem a következő: a címet adó illető vajon látta a filmet? Mérlegelve a két címet, tényleg szükség volt másik magyar címre? Annyira találó volt a CineFestes magyar cím, az Egyéjszakás kaland, hogy ihaj. Erre most jönnek egy teljesen nagy, áh.

Bele sem merek gondolni, hogy mi történne, ha az a laza 20 cím hirtelenjében valamilyen formában a nép elé kerülne. Mindegyik kapna új címet? Legyen szó itt akár CineFestes filmekről, vagy Cannes-i versenyfilmekről, vagy bármely más fesztiválon bemutatott alkotásokról.

Mindössze jó lenne megérteni, a dolgok mögé látni, hogy mi ösztökéli a hazai forgalmazókat a sok-sok - fölösleges - módosítgatásra. Mert az nem válasz, hogy 'címmódosulás történt'. Még jó, hogy a szüleim soha nem mondták kiskoromban, amikor visszakérdeztem valamiről, hogy "azért, mert csak", vagy "mert én azt mondtam", és hasonlók.

Látatlanban Az irgalmatlanról

Igen, kissé félreértelmezhető a cím, de nem is ez a lényeg. Az irgalmatlan (Only God Forgives) hazai forgalmazója közzétett egy magyar feliratos filmrészletet a filmből. Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling legújabb kollaborációját ma láthatta a Cannes-i Film Fesztivál közönsége, ahonnan természetesen megérkeztek az első vélemények.

Nem is ez a lényeg, a legtöbb hazai kritikus twitteren és egyéb helyeken gyorsan lehúzta a filmet, hogy nyomába sem ér a Drive-nak, és hasonlók. Továbbra sem értem ezt az összehasonlítgatás-mániát, helyette amondó vagyok, hogy inkább eldöntöm én magam, hogy mennyire tetszik, mert ahány ember, annyiféle vélemény lehet. Nem vagyunk egyformák ugye. Hogy egy kis pro is legyen a kontrákkal szemben, a BuFi tweetjét érdemes elolvasni.

Hány férfit tudsz elszórakoztatni a cuki kis száddal?

A manapság forgalomba kerülő Disney DVD-kről

Igen, történetesen a Frankenweenie - Ebcsont beforr DVD megjelenés kapcsán zúdítottam magamra néhány DVD-s infót, de most ettől vonatkoztassunk el, hiszen ez mit sem számít.

Rákérdeztem a hazai illetékesnél, hogy az előbb említett kiadványnak lesz-e belső borítója, esetleg slipcase-e. A válasz mindkettőre nem volt, ami valószínűleg azzal egyenlő, hogy mostantól a Disney DVD-k színessége megszűnik, ugyanis átlátszó tok+belső borító helyett fekete tokban, puritán módon fognak megjelenni.

Biztosan lesz kivétel, hiszen a nagyobb megjelenések továbbra is jöhetnek kétlemezes verzióban, plusz a slipcase sem sci-fi ilyen esetekben, de leginkább az fáj, hogy egy ilyen stúdióóriás, mint a Disney hagyja azt, hogy a filmjei átlagon aluli színvonalú kiadványként költözhessenek be a kedves mozizni vágyó otthonába.

Tudom, a "DVD a múlté" - jönnétek hasonló mondatokkal, ami részben igaz is, viszont ott a másik oldal, hogy jelenleg hazánkban még mindig nagyon sok olyan film kerül a boltok polcaira, amelyet nem érhetünk el DVD-n és Blu-rayen egyaránt, hanem csak és kizárólag előbbi formátumban. Nyilván később jöhet kék köntösben is, de az a megjelenés mindig bizonytalan dátummal bír.

A kérdésem tehát az, hogy mi a cél? Az, hogy az emberek még kevesebb DVD-t vegyenek megjelenéskor? Hogy még kevesebb DVD-t vegyenek általánosságban? Hogy növekedjen az illegális letöltések száma? Esetleg nincs szüksége a forgalmazónak bevételre?

Merthogy mivel nagy kedvenc a Frankenweenie - amely az angoloktól már rég ideért -, amit terveim szerint megjelenés környékén zsákoltam is volna teljes vételáron, de ezek után majd a 990.-es kosárból is jó lesz, mert a kiadvány annyit ér magyar forintban kifejezve. Azt már csak halkan említem meg, hogy egy animációs filmet - még ha 12-es karikás is - magyar szinkron nélkül kiadni…

Tisztában vagyok vele, hogy nem a tokot nézi az ember, hanem a filmet, de egy gyűjtőnek, mint jómagam is, igen fontosak az ilyen apróságok is, amelyek szépségében lehet még manapság gyönyörködni. Egy gyűjtő az gyűjtő, aki szereti a szépet, de ha csak fekete-fehér vackot - most itt pont rossz példa a Frankenweenie - kap, akkor mi értelme az egésznek?

Túl sok lett a kérdőjel, de főleg költői kérdések voltak ezek, és abszolúte személyes véleményként íródtak ezek a sorok, nem pedig azért, hogy bárkinek is kárt okozzak.

Mondjuk, páran említették az ismerősi körben, hogy egészen furcsa, hogy a Sony kiadványok egyszer csak elkezdtek újra belső borítót kapni egy-másfél éve. A többit összeköthetik azok, akik már nem tegnaptól olvassák az oldalt, és mit ne mondjak, lehet benne ráció, de inkább nem is gondolnék ilyesmire.

függő, egy gyűjtő

Önző stúdiók? Büntetett moziba járók?

A Disney hazai forgalmazója, a Forum Hungary megerősítette, hogy az amerikai premier előtt netre került Vasember 3 kalózverziója miatt a stúdió ezentúl csak minimum egy hét késéssel mutathatja be leghamarabb itthon a filmeket, és természetesen ide tartoznak a Marveles filmek is!

A Szörny Egyetem (Monsters University) premierdátumát már tegnap módosították is, így június 20. helyett csak június 27-től kapjuk Wazowskiék következő kalandját. Érintett továbbá az ügyben A magányos lovas (The Lone Ranger), amely világpremier helyett egy hetet szintén késik.

Ha kicsit az 'őszbe nézünk', akkor ott pihen még a Thor: Sötét világ (Thor: The Dark World) is, amelyet az amcsik november 8-ájával szemben már október 31-én megkaptunk volna. Köszönjük, kedves hazai kalózok! Csak így tovább!

Viszont! A nézőpontom továbbra sem változott a Warneres filmek késése óta. Ugyanis persze, nyilván kárt okoznak a stúdiónak a netre került kamerás kópiák, azonban van egy másik oldala is a dolognak. Aki ezeket a verziókat megnézi, magára vessen, mert ugyanúgy igénytelenségnek tartom, mint annak idején… És most sem kell azzal jönni, hogy 'nem mindenki teheti meg', és ehhez hasonlókkal, mert jön majd az a film DVD-n/Blu-rayen, csak épp várni kell rá pár hónapot.

Nem értem viszont, hogy ezzel így mit ér el a stúdió, mert lényegében magától veszi el a bevételt, ugyanis akik kamerás verzión élnek, azoknak jó lesz egy hét múlva is, ergo nem történt semmi. Önzőség még a stúdió részéről, hogy csak és kizárólag a saját érdekeiket nézik, nem pedig a nézőét, aki a bevételt hozza. Egyébként pont jó eset a Vasember 3 körüli mizéria, ami laza $174,1 milliós nyitányt produkált odakint, amelyez a világ többi része - köztük mi, magyarok is - hozzátett cirka félmilliárdot, és jelenleg a film bevételei $768,2 millióra rúgnak. Azért itt érdemes lenne elgondolkodni egyen, s máson, mindenesetre a röhejes szó nagyon találó volt az egyik twitteres ismerősöm szájából.

Na mindegy, újabb csalódás, pedig a Disney/Marvel mennyire jó fej volt már eddig velünk, és már évek óta idő előtt kaptunk meg jó pár képregényfilmet, miegymást. Sőt, tovább megyek, mert akár a Warner idejében, 1-2 évvel ezelőtt is megléphették volna ugyanezt a Disney góréi, de türelmesek voltak velünk…

Asszociációmentes marad múlthéttől a moziba járás?

Részemről semmiképpen nem. Múlt hét pénteken jöttek a sokkolóbbnál sokkolóbb hírek a The Dark Knight Rises Denver városában tartott éjféli vetítésén történt tragédia kapcsán, amelyből azóta 'sajnálatos módon' az egyik legolvasottabb cikk lett.

Nézők Jersey Cityben, a Liberty Science Center IMAX vetítőtermében a TDKR premierjén

Rövid pályafutásom során ez volt számomra az egyik legmegrázóbb hírösszeállítás. Konkrétan kínlódtam vele, több tízpercem ment rá, mire kerek mondatokat sikerült megfogalmazni. Már akkor is gyanakodtam, hogy ez arra vezethető vissza, hogy nem kevés időt töltök moziban, és ez hatással van rám. Gyanúm szombat este beigazolódni látszott, sőt, be is igazolódott, amikor A csodálatos pókembert újranéztük. Kis, egytermes mozi, természetesen vészkijárattal, és amikor arra tévedt a pillantásom, egyből elkezdtem agyalni, hogy a péntek éjjeli események nem egy film képsorai voltak, hanem a rideg valóság, ami nincs is olyan távol, még ha több ezer kilométerre is történt.

A félreértés elkerülése végett ez a poszt nem azért született meg, hogy kifejezzem félelmeimet, csupán régen volt már elmélkedős poszt, és ami még fontosabb, hogy kíváncsian várom kommentben, hogy rátok milyen hatást gyakorolt a szóban forgó eset. Már kevesebb, mint 48 óra van a TDKR éjféli premierjéig, és ha legtöbben nem is erre, de egy csütörtöki vagy hétvégi vetítésre biztosan be fogtok nevezni, szóval itt az alkalom, hogy frissen leírjátok ezzel kapcsolatos gondolataitokat.

Nyilvánvalóan megoszlik majd a témáról a vélemény, és lesznek olyanok is, akikre semmisen hat, de ennek ellenkezője is sanszos. Christopher Nolan rendező egy interjújában úgy nyilatkozott, hogy 'A mozi az én otthonom, és elképzelhetetlennek tartom a történteket.' - ez tőlem sem áll távol, bár közel sem tudok annyi filmet moziban nézni, mint amennyit szeretnék, de nagyon szép szavak ezek tőle. Részvétét is kifejezte az érintett családtagok felé, és a tegnapelőtti box office számok egy napos csúsztatása is nemes gesztus a nagyobb stúdióktól. Ezúton fejezném ki együttérzésem a tragédiát érintő családok felé! Az áldozatok pedig RIP!

Kezdődhet a kommentbombázás és mindenkinek jó szórakozást a filmhez!

Milyen film A csodálatos pókember másodjára?

Hétvégén egész véletlenül úgy hozta az élet, hogy a párommal újranéztem A csodálatos pókembert, melyről néhány nappal ezelőtt meglehetősen jó véleménnyel voltam. Kommentben kaptam is hideget-meleget, viszont számomra még mindig szórakoztató film a Marc Webb által rendezett Spidey-movie. Mellesleg a Raimi-félével sincs bajom, soha nem is volt.

Hogy miért üdítő élmény? Mert másodjára sem unatkoztam, ugyan kicsit lassabbnak tűnt, de közel sem annyira, hogy kínosan kotorjak a popcornom és a kólám után. Néhány apróság jobban összeállt bennem, mint elsőre, de ez teljesen normális újranézési mellékhatás. Andrew Garfieldot és Emma Stone még nagyobb tehetségnek tartom, nagyon élveztem azokat a jeleneteket, amikor kirajzolódott színészi tehetségük. Imádom mindkettejüket, de főleg Stone-t, akinek a jeleneteire állati kíváncsi leszek eredeti hanggal is. Biztos vagyok benne, hogy a szinkron elvesz, amit most így az újranézés alkalmával egész közelinek tartok az eredeti hangjához.

Hatalmas negatívum a 3D, ami pontlevonást még véletlenül sem igényel, mert nem a film hibája, hanem a mai világé, amiben ez egy szükséges rossz. Még mindig ezzel a véleménnyel vagyok róla, és tudom jól, hogy nagyon sokatok egyet is ért velem. Néhány beszélgetős és nem beszélgetős jelenetnél is levettem a szemüvegem, és lám-lám, szemem elé tárult egy sokkal világosabb, tisztább kép. Kérdezem én, kell ez a 3D? Ha igen, minek? Hogy legyen mivel foglalkozni a moziban? Értem én ezt a szemüveg, le-felveszegetésére. Nyilván ezt egy első nézés alkalmával nem játszottam volna el, de így megért egy tesztüzemet. Utoljára pedig annyi, hogy jómagam is megleptem, hogy másodjára is mennyire bejöttek a látottak.

Milyen film az Éjsötét árnyék másodjára?

Múltkorában a Bosszúállók került újranézésre, most pedig Tim Burton legújabb meséje, amely még másodjára is élvezhető és fantáziadús szórakozást nyújtott. Az elmúlt egy-két hét visszajelzései alapján ehhez a filmhez vérbeli Tim Burton rajongónak kell lenni, mert aki nincs szó szerint odáig érte, az kevésbé élvezi. No, ez végül most nem lényeges.

Másodjára sokkal több idő marad a látványra, és annak részleteinek alaposabb megfigyelésére. Sok kis apró részlet, amely adja az összképet, de elsőre néhány dolgon kissé sikerült átsiklani, aminek valószínűleg a hype volt az oka részemről, de a páromnak például másodjára sokkal jobban tetszett a film, amivel jól meglepett, mikor ezt elárulta a végén.

Engem egy picit kevésbé ragadott magával, mint elsőre, de az órám nézegetésére még így sem maradt időm, szóval a kilences osztályzatot nem bántam meg, és abban is biztos vagyok, hogy a DVD megjelenés napján azonnal beszerzős. Tim Burton zseniális, és a szereplőgárda is annyira jól összeválogatott, hogy minden egyes szereplőt öröm nézni szerepében - főként Michelle Pfeiffert és Johnny Deppet, akik ugye nagy rajongói az eredeti szériának is.

A hazai Sherlock Holmes 2 - Árnyjáték extra DVD kiadványról

Nos, mint írtam néhány hete, május 9-én Sherlock Holmes 2 - Árnyjáték többféle kiszerelésben. Sajnálatos módon egy ideje a DVD Steelbookok a feledés homályába merültek, mert hát kell a kéklemezeknek az előny. Jelen poszt esetében ez nem lényeges, annyi viszont igen, hogy választható volt a O-ringes lentikuláris borítós verzió is, amit alább láthattok. Az első gondolatom, mikor megláttam, hogy mi a jó fenének kellett oda felülre az a piros DVD-s csík? A jóember fia tudja, hogy a BD tok szabványmérete másabb, szóval összekeverni elég nehéz lenne. Jól mondom, vagy igazam van? Ezen kicsit kiakadtam első körben.

Aztán ha lapozunk egy kicsit, akkor ugye a O-ringes kiadványok nagyobb része eredeti nyelvű, és mikor lehúzza az ember a tokról, akkor az ottani borító már magyar nyelvű. Nos, nem ez az első eset, de itt is sikerült belekeveredni abba a hibába, hogy a gerincén magyar a cím, elől pedig angol… Oké, szőrözök, de hadd szőrözzek már, mikor 3.990.-et kiadok egy egylemezes kiadványért. A hátulja egyébként magyar - annyi történt, hogy legyártottak egy magyar O-ringet, aminek az elejére ráragasztották a lentikuláris lapkát, vagyis magyarul nem feltétlenül a hazai kiadó hibája a felső piros csík, de akkor is szúrja a szemem.

Amikor kinyitottam a tokot, az alábbi minimalista látvány fogadott, de idézhetném az épp szobába becseppenő húgomat is, hogy "mi ez a gagyi vacak?". Fájdalmas továbbá, hogy külföldön sem jelent meg kétlemezes verzióban.

A tovább mögött még két kép a kiadványról, amely egyébként én sem értem hogyan, de legalább az új korhatár besorolás karikát megúszta. Valamint sikerült 900.- forintos áron bezsákolnom Az oroszlánkirályt, amiről röviden annyit, hogy hiába nem első kiadvány, mégis megmaradt a belső borítója, ha már egy Disney DVD-ről beszélünk. Ez örömhír. Visszatérve a Holmes 2-re, hogy legalább a duplaréteget kihasználták majdnem teljes egészében, aminek köszönhetően elfogadható képet kapunk.

Milyen film a Bosszúállók másodjára?

Mikor első alkalommal kijöttem a moziból, nyilvánvaló volt, hogy újranézős filmről van szó, méghozzá moziban. Pontosan ugyanazt az élményt nyújtja, mint elsőre, csak ezúttal több apró részlet felfedezhető, jobban lehet készülni a poénokra, amik esetleg első alkalommal nem hallatszottak tisztán, és hasonlók. Semmiképp nem bántam meg, hogy ismét jegyet váltottam rá, viszont a 3D-t még mindig fölöslegesnek érzem, de hát mit is várhat az ember egy konvertált cucctól.

Megmaradt a feelgood hangulat, és igazából ugyanolyan jól éreztem magam, mint először. Tényleg elképesztő, hogy végre nagyvásznon tombolt ennyi szuperhős, egy csapatot alkotva. Mondhatnám, úgy is, hogy epic. Egyértelműen még mindig Hulk a nagy kedvenc, bár Tony Starkot csak megközelíti tudja, habár nem is fair dolog kettejüket egy lapon említeni. Az újranézés alkalmával kirajzolódott bennem egy olyan letisztult összkép, ami az első alkalom után picit zavaros volt.

Hát, ami azt illeti, nem is tudom, hogy lesz-e idén még egy ilyen remek popcornfilm, mint a Bosszúállók. Egyetlen halvány negatívumként annyit tudok felhozni, hogy amíg összeszedték a csapatot, aközben kicsit már kevésbé kötött le, mint először, és ezt tényleg amolyan minimálisan kell érteni.

Slattyogós zombi a Star Wars 3D-s premierjén - inspired by true story

Emlékeztek még arra a posztomra, amikor a Manapság moziba járó társadalomról fejtettem ki gondolataim? Azóta bő egy év szaladt el, de a helyzet nem lett jobb. Most konkrétan egy esetre térnék ki, amelyet a Star Wars I. rész - Baljós árnyak 3D-s élménye mellék kaptunk a Miskolci Cinema Cityben.

Épp a bemutatókat adták, amikor megérkeztünk az 1-es terembe, elfoglaltuk helyünket, ahogy azt illik. Lecsengettek az előzetesek, a fények elsötétedtek, és elkezdődött a film. Öt perc sem telt el, amikor zajongást hallottam a folyosóról, és másodpercekkel később felbukkant három fanboynak tűnő pofa. Sorry, de muszáj úgy fogalmaznom, ahogy megéltem az eseményt. Két srác elől, mögötte kullogott a fatboy, aki lényegében járni nem bírt, emellé még zajongott is. Csoda, hogy a lépcsőn felbírt kászálódni. Hm, mondom, megesik, hogy a kígyó elesik, hát ilyen az élet. Leülnek az előttünk lévő sor szélén három széket elfoglalva, aztán csak pofáznak szüntelenül, és pofáznak. Mondom jó fej leszek, nem hurrogok egyből, várok egy-két percet. Aztán mikor nem csillapodott a hangjuk, mondom, odaszólok már, hogy "légy szíves"… Észre sem vették magukat, még mindig dumáltak, aztán a haverhoz közelebb voltak, ő szólt rájuk, szegények meg nem értették, hogy mi a gond… Fogalmuk sem volt, milyen rendezvényen vannak. Nos, ez még mindig a kevésbé zavaró része a sztorinak, de jogosan vetődött fel bennem a kérdés, hogy a CC alkalmazottjai ilyenkor hol a fenében vannak? Máskor jönnek-mennek, ha kell, ha nem, most bezzeg egy 'járőr' sem jött.

Haver noszogatására csak csillapodtak, aztán 20 perccel később a fatboynak valami igen fontos lehetett, mert kisietett a teremből, popcornjának 80%-át a széke alá szórva… Majd mentek utána a többiek is. Megint eltelt 10-20 perc, és jöttek befelé a folyosón - zajongva természetesen, hogy máshogy. Leültek most a változatosság kedvéért a lejjebbi sorok valamelyikébe, és 'huzamosabb' időre csendet generáltak. Nem is értettem, hogy történhetett, de mit ad isten… a fatboynak megint fontos dolga akadt, és a vészkijáratot használva távozott a teremből, majd néhány perccel később megjelent a bejárat felől érkezve. Leült, majd megint vészkijárat. Aztán megérkezett a mozi egyik alkalmazottja, egy kedves leányzó, aki majd egy percen keresztül közölte velük (gondolom azt, hogy 'légyszi, legyetek csendbe') mondandóját. Utána fogjuk rá, hogy rend alakult ki itt a Galaktikus Köztársaságban, de azért a vészkijárat pár perc elteltével megint szimpatikussá vált. Film végeztével elindultunk a parkolóház felé, fogalmam sincs melyikük-mennyi alkoholt ivott, de elkezdtek beszélgetni szlovák rendszámos gépkocsijuk mellett. Kell még tovább írnom?

Kérek mindenkit, aki ezért jár moziba, ne tegye! Hogy miért? Mert ugyan nem voltunk sokan, de bármiben fogadni mernék, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, akit zavart ez az incidens. Sorry, ha kicsit sértő voltam helyenként, de ezek az őszinte gondolataim, amiket muszáj volt megosztanom veletek.

Átver az Amazon.co.uk? Véleményem az Angliából származó DVD-kről!

A minap kaptam készhez néhány Angliából származó DVD kiadványt, amiről gondoltam ejtek pár szót. Szóval, van az a hazai tény, hogy egyre gyatrább minőségűek a kiadványok, és azt kell, mondjam, hogy odakint szintén hasonló a helyzet. Bár nem elfelejtendő apró tényező, hogy a hazánkban forgalmazott DVD-k egy részét rajtuk keresztül kapjuk.

Igaz nem új filmekről van szó, hanem főleg klasszikus horrorokról, aminek még 2004 tájékán jutott belső borító, mostanra viszont fekete lett a tokja, de legalább a lapozható fül lehetőség megmaradt, és nem hullámos a tok fóliája.

Elég csúnya továbbá a borítóján a "3 disc boxset" kiírás, ami igazi igénytelenségre vall, bár tény, hogy a figyelemfelkeltés volt a cél, hogy "te bizony barátom, ha megveszel 4-5 fontért, három filmet is kapsz". A lemezek viszont legalább régimódiak, aminek kimondottan örülök, mivel ez így szerintem igényesen mutat.

Jött még az Entourage első évadja, ami szintén nem egy luxuspéldány, de azért a slipcase nagyot dob rajta, plusz szépek a lemezek, és igényes a borítója. Röviden ennyit tudok róluk írni, valamint azt tanácsolom magamnak, és más nagyobb gyűjtőknek, akiknek nincs nagy tapasztalatuk a külföldi DVD-kről, hogy 1-2 ínyenc kinti kiadványon kívül nem biztos, megéri tőlük venni. Már nem az ár miatt, mert potom pénz volt ennyi filmért ez a pár font, hanem azért, mert minőségben alig kapsz jobbat. Persze jelen esetben ott volt az a tény is, hogy sem a Farkasember film, sem a Frankenstein gyűjtemény, sem a Dracula gyűjtemény már nem kapható hazánkban joglejárat miatt, valamint hogy ennyi pénzért csodák nincsenek. Hogy elkerüljek egy kérdést, a Farkasemberből azért nem a 3 lemezes pakkot vettem, mert azért valami 15 font környékét kértek, ami irreálisan sok a 6-7 fontos Frankenstein és Dracula gyűjteményekhez képest.

Eddig leragadtam a külsőségeknél, de most jöjjön a fekete leves. Szóval, az Entourage adatlapján azt írják (Play.com dettó), hogy magyar és angol felirat, ehhez képest a borítón még az áll pluszban, hogy magyar hang is van rajta. Ez mind szép és jó, csakhogy nem igaz. Ugyan abszolút mentes minden magyar vonatkozástól. Annyira nem érdekel, de akkor minek írják ki? Akkor lennék csak igazán dühös, ha valakinek ajándékba vettem volna… A Farkasember DVD az kivételesen rendben van, a Frankenstein gyűjteményen elvileg nincs magyar vonatkozás, gyakorlatilag a három filmből kettőn van magyar felirat. Örülünk, de ez sem volt feltüntetve. Maradt még nekünk egy Dracula gyűjtemény, ami négy filmből áll, itt az elsőre van feltüntetve a magyar felirat, de van a másodikon is. Ezek pozitív csalódások, de akkor ennyire szavahihetőek a külföldi site-ok? Egy olyan oldal, mint az amazon.co.uk? Ez így nekem csalódás, és a jövőben valszeg csak olyat rendelek kintről, aminél nem érdekel a specifikáció és csak a kiadvány szépsége miatt veszem meg. Ezt csak így érdekességképp vezettem le, hogy az ilyenekre érdemes számítani. A tovább mögött még egy extra kép a horror klasszikusok belsejéről.

Egy kép a múltból, amikor még DVD volt a DVD és nem ipari…

Sajnos manapság egyre csak csökken a DVD-k kinézetének színvonala, és még miután EREDETI filmet vesz az ember, foglalkozni kell vele kicsit, hogy nézzen ki valahogy. Például vettem nemrégiben a Kick-Ass-et akciósan, ami ugye nem egyenesen arányos azzal, hogy már hullámosnak kell lennie az első és hátsó fóliának. Nem az 50 forintos tokon a hangsúly, hanem hogy foglalkozni kell vele.

Illetve nézzünk egy képet a múltból, amikor még jutott rá egy szép slipcase, és hiába nem kapott belső borítót ez sem, a minőség érezhető. Érezhető, amikor kezembe veszem a tokot, hogy "van benne anyag", és például olyan dolgokkal, mint ez a kiskönyv, simán feldobják a minőséget. Legalábbis az én szememben.

Természetesen az ára sem ugyanaz volt a két terméknek, úgyhogy nem biztos, hogy jó hasonlítgatás, de a mai Blu-ray lemezekre inkább nem térnék ki, mert azok is elég gyérül néznek ki az esetek 90%-ában.

Elmélkedés: Reboot, remake, még ha jó a széria, vagy a film, akkor is!

A egyik hétvégi Resident Evil: Begins hír hatására íródott meg eme röpke poszt. Szóval, röviden annyi a véleményem a dologról, hogy már a negyedik részben sem igazán tudtak mit kezdeni a történettel, így csinálnak némi előzményt. Ez most érthető konkrétan a RE szériára is, bár szerintem összességében épp ezzel nincsenek monumentális problémák.

Itt arra tudok újfent gondolni, hogy alig van eredeti ötlet, ezért Hollywood ontja magából a feldolgozásokat, vagy ha nem is dolgoznak fel, akkor simán csak kreatívhiányság miatt rábólintanak a rebootra. Vegyük például Pókember esetét, amivel nekem szintén az égvilágon semmi bajom nincs, bár a reboot ígéretesen hangzik, csak most az van, hogy megint mindent nulláról kezdeni. Tudom, ígérgetik, hogy olyan eseményeket láthatunk, amit eddig még nem, de valahol mégis ismerős lesz a fő karakter, ami miatt akár unalom is felütheti a fejét.

Szerintetek, mi történik Hollywoodban? Ennyire elkeseredettek a filmkészítők? Reboot, remake? Ne tudjátok meg, de annyira unalmas néha, hogy nap, mint nap olyan híreket kell tudósítanom, hogy ezt is, meg azt is feldolgozzák. Jó néhányszor hangoztattam már, hogy ötletszegénység van Hollywoodban és hónapok elteltével sem változott semmi a véleményem. Sőt!

Persze, egyértelműen lesz majd olyan széria, vagy csak simán egyedülálló film, aminek baromi nagy felüdülés lesz, hogy újrázzák, hiszen gondoljunk csak a Batman: Kezdődik!-re, ami egy nagyon jó példa erre, de én még mindig A kaptár reboot szükségtelenségénél vagyok leragadva. Kíváncsian várom véleményeiteket kommentben.

A manapság moziba járó társadalomról

Ez a téma is megérett, hogy egy rövidebb poszt szülessen belőle. Én személy szerint minden héten moziban nézem a premierfilmeket (van, hogy több filmet), és piszkosul idegesít néhány dolog. A mai fiatalok - én se vagyok öreg, csak tudom moderálni magam – minden ötödik percben kommentálnak valamit, amivel totál hazavágják a feelinget. Itt most ne vegye senki magára, akit nem érint, viszont, ha valakinek gondja akad a filmmel, nem értem, miért nem áll fel, és megy ki a teremből? Ez lenne a legegyszerűbb módja, és akkor nem rondítana bele több tucat ember filmélményébe.

Vagy vannak a klasszikus székrugdosók, akinél nem elég, hogy kétszer-háromszor hátranézel csúnyán, ugyanúgy rugdossák tovább. Az ilyen embereket sem bírom megérteni, de megvan róluk a véleményem. Szerencsére nagyon kevésszer ülök az utolsó soron kívül máshol, szóval ez a része aggaszt legkevésbé, de lennének itt alapvető „szabályok”, amikkel kellemesebbé lehetne tenni a mozizás élményét, ha már egyszer jegyet vált valaki az adott filmre. Akadnak olyanok is, akik bizonygatják igazukat, hogy én ülök itt, te a helyemen ülsz. Mondja ezt egy olyan ember, akinek fogalma sincs a székkiosztásról, ahelyett, hogy megkérdezné a terem bejáratánál ácsorgó mozi-dolgozót, aki szívesen megmutatja, hogy hová üljön. Vegyetek példát a képről, és legyen ilyen élmény nálunk is a mozizás!

Ne értsetek félre, senkit nem akarok ezzel kioktatni, mindössze felvetődött bennem a gondolat, hogy kaphat egy pár sort az oldalon. Sok reményt nem fűzök hozzá, de idővel hátha lehetne változtatni ezen a bugyuta szokáson (hú, de szépen írtam), szóval mindenkinek jó mozizást, és sok-sok effajta élményektől mentes filmnézést!

Utóhatások: Social Network – A közösségi háló

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen posztot fogok írni, de ennek is eljött az ideje. Arról van szó, hogy több nap eltelt a film megnézése óta, és komolyan itt van előttem az egész, a párbeszédek, a jelenetek, a zene, minden. Olyan ritka az ilyen filmélmény, hogy jó pár éve nem találkoztam hasonlóval. Ezen kívül bő egy napig gondolkodtam a cselekményen, visszajátszottam magamban a jeleneteket, és fantasztikus.

Különösen megragadt bennem a bemutatóban is elhangzó „which part?” mondatrész, ami már akkoriban is tetszett, de így egybe üt csak igazán. Moziban ülve egy kicsit más hatása volt az egésznek, ott csak ültem, igaz magába szippantott, de a fene se hitte volna, hogy pár órával, vagy jelen poszt esetéből kiindulva pár nappal később alattomosan fog hatni. Van még olyan, akit érdekel, és nem látta a filmet?

Manapság mindent folytatásosra gyúrnak

Múltkorában a feldolgozásról fejtettem ki véleményem, a következő téma pedig a folytatások. Manapság ha bejelentik, hogy egy folytatás ekkor, vagy ekkor érkezik, biztosan lesz valaki, aki bekérdez, hogy miért nem korábban? Vagyis elértük azt, hogy az emberek úgy kezelik a mozifilmeket, mintha egy bazi nagy TV lenne. Tényleg ott járunk, hogy megnézünk egy filmet, és a végén felmerül a kérdés: mikor jön a folytatás? És akkor most nem említettem konkrétan a Fűrész szériát, aminél már megszokott, hogy vágás és aktuális epizód vége, egy év múlva pedig jön a folytatás.

Sok esetben előnyös, ha folytatnak egy filmet, de a legtöbbször ennek ellenkezője bizonyosodik be. A Crank 2. - Magasfeszültség (Crank: High Voltage) az egyik legrosszabb folytatás a közelmúltból, de a 30 Day of Night folytatása, a 30 nap éjszaka – Sötét napok (30 Days of Night: Dark Days) sem ígérkezik a legjobbnak. Sőt! Eddig senkitől nem hallottam róla jót, pedig az első rész mekkora kis hangulatos vámpíros cucc.

Ellenpélda A Karib-tenger kalózai (Pirates of the Cariebban) franchise, melynél kimondottan fejlődő tendenciát mutattak, ami a második résznél tetőzött, de nálam még a harmadik rész is felülmúlta az elsőt. Szóval nem, egyáltalán nem baj, hogy készülnek folytatások, de azt kimondottan nem vágom, hogy az Eredettel (Inception) mit akarnak kezdeni a folytatásban? Merthogy a legújabb hírek szerint ezt is folytatni szeretnék, itt annyi előnyünk van, ha az igényességet nézzük, hogy Nolan nem megy bele minden szarba, így ha nem megfelelő a folytatás alapanyaga, nem készül semmiféle folytatás. Legalábbis az ő kezéből.

Szerintem a folytatásokat egyáltalán nem lenne szabad többrészesként kezelni, mert ha valaki csak az aktuális x-edik részt látja, akkor a legtöbb esetben fogalma sincs, hogy mi-miért történik, és ez a jövőben csak durvább lesz. Ugyanis Stephen King Setét tornyával (The Dark Tower) azt tervezik, hogy csinálnak egy mozifilmet, amit egy TV sorozat követ, majd egy újabb mozifilm, ismét TV sorozat és befejezésnek szintén mozifilm, és az ígéretek szerint, aki nem követi majd a TV szériát, az nem fogja érteni az aktuális mozis részt. Korrekt? Nem éppen, főleg, mivel Amerikáról beszélünk, és a mozifilmet még csak-csak megkapjuk, de a TV sorozatok esetében ritka a világpremier. No, röviden ennyi. Jöhetnek a vélemények, példák, ellenpéldák.

Az ár marad, a kiadvány viszont egyre butább

Aki régebb óta olvassa az oldalt, bizonyra tudja, hogy kedvelem az eredeti DVD-ket, ebből adódóan van pozitív és negatív tapasztalatom a mai kiadványokkal kapcsolatban. Most erről ejtenék néhány mondatot, mert piszkosul idegesít, hogy a megjelenő kiadványok egyre igénytelenebbek, az áruk viszont marad. Ez utóbbiba nem mennék bele, mindenki tudja, mi a dörgés. Most itt nem fogok kiadóneveket írni, de nagyon sok új megjelenésnél tapasztalom, hogy elmarad néhány eddig jól megszokott, esztétikai tényező. Gondolok itt rögtön a nemrégiben megjelent Robin Hood fémdobozos verzióra, amiért bizony kicsengettem öt rongyot, kinyitom a tokot, és belül a nagy üresség-szürkeség fogad. Itt egy nemzetközi steelbookról van szó, tehát Londonban is ezt kapják az ottaniak, és gondolom, ők sem kultiválják ezt. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem sokan vesznek eredeti lemezeket, emiatt szükséges a butítás, hogy megérje egyáltalán kiadni az adott filmet. Persze sajnálni sem kell a kiadókat, félreértés ne essék, nem dolgozok semmilyen forgalmazónak, mindössze magánemberként írom ezeket.

Már megszokhattuk, hogy néhány hazai kiadvány belső borító nélkül érkezik, és sajnos, mostantól a Paramount és DreamWorks kiadványoknál is a fehér belső fog fogadni. Pedig mennyivel esztétikusabb egy animációs film, ha kap belső borítót, és egyszerűen jó ránézni, amiből következik, hogy én ez esetben szívesebben adok érte pénzt. Viszont így, hogy ezek elmaradnak, majd megveszem a 990.-es kosárból, mert többet nem érnek. Holott, ha egy nagy kedvenc megjelenik, van, hogy azonnal megvásárolom, mert tudom, hogy minőségi cuccot kapok. Csak hogy ne menjek messze, nyáron kijött elég szép változatban az Alice Csodaországban, amiért bizony szívesen adtam 3.000.-ret.

Extrák: egyik ismerőstől hallottam, hogy megvette a Vasember 2 (Iron Man 2) duplalemezes változatát, direkt az extrák miatt, és mikor végignézte, rájött, hogy igazából ezek már nem is extrák, hanem űrkitöltő valamik, amik nem értek plusz kiadást. Ha magamból indulok ki, a legtöbb DVD esetében, ha létezett duplalemezes az adott filmből, és nem sokkal került többe, akkor azt szereztem be, mert valahogy úgy teljes a dolog. Bár azt tudni kell, hogy soha nem nézek extrákat, és mégis. Viszont, aki néz, és azért ad több pénzt, és nem kapja meg, az már necces kissé. Olyan jókat röhögök, mikor mostanság jön egy-egy film és extráknak berakják az eredeti bemutatót, vagy TV Spotokat. Kétlem, hogy ennek bárki is örülni fog.

A spórolás: igen, spórolni is kell, de nem úgy, hogy például a Jóbarátok DVD-i úgy néznek ki, hogy kétoldalas, mint a régi magnókazetta, van A és B oldal. Ehhez inkább nem fűznék semmit, de szomorú, hogy aki 8.000.-ért vette, ilyennel szúrták ki a szemét, holott, megfizette az árat. Én marha csalódott lennék egy ilyen vétel után, és persze piszkosul dühös. Szóval manapság bárki bármit vesz, nézzen előbb körbe, főleg az akciós kiadványok terén, mert van, hogy bizonyos helyeken jóval olcsóbban adják az adott filmet, mint máshol. Ha esetleg kérdés van valakinek bármelyik filmmel/kiadvánnyal kapcsolatban, írja meg mailben, és megpróbálok segíteni.

Manapság mindent feldolgoznak

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne érkezne hír valamilyen feldolgozásról, mivel manapság igen nagy divat lett Hollywoodban, hogy remake-et kap ez, vagy az a film. Ezzel alapjáraton nincs is semmi baj, de például tegnap érkezett a hír, hogy fel szeretnék dolgozni az 1975-ös The Rocky Horror Picture Show-t, ami a legszebb szóval kifejezve is elcseszett egy ötlet.

Illetve szoktuk még beszélni haverokkal, hogy manapság minden csak remake, nem így van? De. És miért? Hollywood kifogyott volna az ötletekből? Kétlem, ötlet az biztos van dögivel, csak épp mélyre kéne hozzá ásni, de inkább a bizniszben rejlik a titok nyitja, és emiatt szívunk olykor. Apropó, ötlet, vegyük példának a Buried-et, igaz még a filmhez nem volt szerencsém, de maga az egész, úgy ahogy van egyszerűen zseniális.

Például abba gondolok bele elég sokszor egy remake hír hallatán, hogy mi történne, ha A keresztapa (The Godfather) feldolgozást kapna? Kb. a hajam égnek állna, mert 100%-ig biztos vagyok, hogy soha nem tudnák azt a színvonalat tartani, amit az akkor hozott, de itt egy hoppá! Mert nem csak a 70-es, 80-as, 90-es években állta meg a helyét, hanem napjainkban is lazán odapirít bármelyik filmnek! Most itt hagyjuk a látványra rámenős filmeket, ennek a cikknek nem ez a lényege, ezért nem is példálózok vele.

Az már megint egy másik téma így a végére, hogy van, amikor hasznára válik egy-egy alkotásnak, ha feldolgozzák. Hogy ne is menjek messzire, itt lesz rögtön A karate kölyök (The Karate Kid), aminél bizony kimondottan kellemeset csalódtam, és egyáltalán nem gáz, hogy újrázták. Vagy akad még a semleges terület, a Farkasember (The Wolfman), aminek imádom az 1941-es változatát, ugyanakkor ezzel a feldolgozással sem volt bajom. Szóval nehéz kérdés, de szerintetek inkább hasznosak a feldolgozások, avagy sem?