12/10/2013 07:09:00 de.
függő
Nem, nem arról van szó, hogy visszasírom a némafilmeket, hanem a közönségről - ismét. Bizonyára nektek is feltűnt, hogy az utóbbi időben kevesebbet járok moziba, amelynek egyéb okai is vannak, de az sem mellékes, hogy amikor havi szinten 3-4x eljutok, akkor is csak a feketeleves jut.
Még mindig amondó vagyok, hogy nincs kultúránk, nem tudunk viselkedni, de a legnagyobb bajt az váltja ki, hogy nem figyelünk egymásra, csak a saját érdekeinket helyezzük előtérbe. Ez pedig szomorú, mint ahogyan az is, hogy a Jégvarázson egy apa és a kislánya ültek mellettem, és a lábremegtetés annyira természetes volt az apának, hogy észre sem vette, hogy ringatja a fél sort. Amikor pedig átszólok hozzá, hogy megkérjem, hagyja abba, a "mi??" reakciót kapom. Pedig türelmes voltam, vártam pár percet, hátha rájön magától is, hogy nem oké a dolog.
Ugyanezen a vetítésen akadt még mögöttünk pár beszélgető ember, akiknek legalább tíz perc kellett ahhoz, hogy felfogják csöppnyi agyukkal, hogy moziban ülnek, és jó lenne a filmre figyelni. Nyilván erre is csak két jelentőségteljes hátranézés után került sor, persze még erre is érkezett komment a hármas egyik tagjától, de szerencséjükre csapaton belül. Szóval az van, hogy nem tudunk viselkedni, és tojunk a másik fejére.
Számtalan példát tudnék még írni, hogy mit szabad és mit, nem valamint, hogy mit hogyan illene, és most érzem szükségességét annak, hogy leírjam, jómagam soha nem jártam sem illemtanra, és az etikett sem szerepelt a tantárgyaim között. Mégis tudom, hol hogyan illik viselkedni.
Amit idáig taglaltam, az még csak a dolog idegesítő része volt, de tudok ettől jóval nagyobb problémát is felhozni. Tegyük fel, hogy adott egy atomütős film, és ebbe könnyen belerondíthat a kedves kis közönség. A Jégvarázs esetében annyi volt a szerencse, hogy piszkosul jól teljesített a film, és egy idő után már nem tudtam a barmokkal, meg a hangosan beszélgetőkkel foglalkozni, bár a felcsendülő MAYA-hii, MAYA-haa, MAYA-hoo, MAYA HA-HA csengőhang nélkül tudtam volna élni.
Áh, a fenének karistolok itt, úgyse érdekel ez senkit. De ha esetleg tévednék, akkor legyetek kedvesek, változtassunk az itthoni mozizás élményén, hogy ne vágjunk a film közben hasonló fejet indokolatlanul, mint a képen szereplő James Gandolfini és Julia Louis-Dreyfus. Mert gondolom, nekik sem a popcornjuk vagy a kólájuk nem ízlett.
Ha már így szóba került a kóla, a Coca-Cola Lightos-Zerós reklám mekkora már? Tudjátok, amikor nem elég, hogy átvágnak, mint azt a bizonyosat a palánkon, de emellé még meg is rövidítenek 2 deci kólával. Az eredeti verzió itt nézhető.
Címkék: elmélkedés
3 megjegyzés:
Szerintem ez nem csak nálunk létező jelenség, hanem más országokba is. Sosem fognak úgy viselkedni az emberek egy moziba, mint pl egy színházi közönség. A meséken meg főleg nem, hiszen nem a legnyugodtabb\csendesebb célközönségnek készültek :).
Mindez sajnos\nem sajnos de vele jár. Ezzel együtt is még mindig azt mondom , h érdemes moziba járni mert otthon sosem kapod vissza azt a hangulatot!
Yep, a Jégvarázs esetében igazad van, de még gyerekek követték volna el ezeket a dolgokat, azt mondom, oké, hiszen gyerek... na de felnőttek, meg huszonévesek?! Azért ez így ciki és szégyenteljes.
Nyilván nem, lehet bármekkora tévéd, hangrendszered, a mozifeeling sohasem jön vissza. Kivéve ha van egy saját mozitermed. :P
Engem az idegesít nagyon amikor hangosan esznek körülöttem a moziban, ha rajtam múlna a mozikban betiltatnám az étkezést, csak hát ez hatalmas bevétel kiesést jelentene.
Egyébként a minap voltam színházban és ott is sokan beszélgettek a színdarab alatt teljesen más témákról, tehát attól mert öltönyt viselnek egyesek attól még ugyanúgy megmarad a "jó" szokásuk.
Megjegyzés küldése