Egy családi hagyomány arra kötelezeti a Gates-família valamennyi férfitagját, hogy régész legyen. Benjamin Franklin Gates (Nicolas Cage) is az, és – mint ősei – ő is igazi kincskereső. Elődjeihez hasonlóan arra tette fel életét, hogy megtalálja azt a hatalmas vagyont, amelyet eredetileg az Amerikai Függetlenségi Háború idején a nemzet alapító atyái szereztek meg és rejtettek el. Benjamin most rátalál az utolsó, eddig még hiányzó nyomra: a térkép az Egyesült Államok legnagyobb nemzeti kincse, a Függetlenségi Nyilatkozat hátán rejtőzik. És mert egy másik banda is meg akarja szerezni a jól őrzött muzeális emléket, tudóstól váratlan ravaszsággal és elszántsággal veti magát a kincs nyomába: mindent elkövet, hogy ő érjen oda előbb. Lop, betör, menekül, verekszik. Sőt…
Jon Turteltaub rendező ismét kitett magáért, ám ezt még 2004-re kell érteni, ugyanis Jerry Bruckheimer (A szikla, Con Air – A fegyencjárat, Armageddon, Tolvajtempó) hollywoodi producer-hírességgel karöltve letettek a Disney berkein belül egy olyan alkotást az asztalra, ami azóta már nagy közönség-kedvenc, és a legjobb kincskeresős filmek közé sorolható. Már régen szerettem volna írni a filmről, ám mivel ma van Amerikában a Függetlenség Napja, így a témája miatt meg is ragadtam az alkalmat. John Turteltaub direktort aligha kell bárkinek is bemutatni, hiszen már nem először dolgozott együtt a Disneyvel, és augusztusban érkezik a hazai vásznakra is A varázslótanonc (The Sorcerer's Apprentice) című filmje, amiről már rengetegszer volt szó. Jerry Bruckheimernek pedig olyan IMDb listája van, hogy jó ideig tart csak végigböngészni. Szinte mindenhol ott van, és „hagyja szét” jobbnál jobb munkáit.
Egy másik oldalát is nézhetjük, ha a szórakozást félretesszük, egy felsőfokú történelemleckének is megteszi, aminek minden perce kalandokkal teli, és egyszerűen még sokadjára sem lehet unatkozni közben. Hatalmasat nyom az összképen a zene, melyet Trevor Rabin zeneszerzőnek köszönhetünk. További, unalommentes perceket okoznak az autós üldözések, robbanások, és különféle hajszák. Szó mi szó, egy ízig-vérig kiváló akció-kalandfilm.
Az Oscar-díjas Nicolas Cage napjainkban igen változó szerepeket vállal el, de erre semmiképp nem mondhatjuk, hogy rossz döntést hozott volna, mikor leszerződött. Hihetetlen mind a karakter, mind pedig a színészi játéka, bár kicsit elfogult vagyok vele szemben, mivel régi nagy kedvenc nálam. A női főszereplőnk a német származású Diane Kruger, aki ezúttal szépsége mellett hozta a makacs irodába szorult hölgyemény karaktert, és a folytonos civakodásuk Cage-dzsel mindvégig csak jobb kedvre deríti a nézőt. Justin Bartha marha jó szerepet kapott, ő volt Cage segédje, és az egyik poéngyáras is, de amin még én is meglepődtem, hogy kedveltem, pedig nem szoktam. Sean Bean szintén nem tartozik a favoritjaim közé, viszont méltó ellenfélként viselkedett egész végig, aki folyton ott van, és mindig jól meggyűlik vele a baj. A gonoszsága, és a pénzre hajtása abszolúte visszajött, mert más célja nem volt, az tuti. Rajtuk kívül még felfedezhetünk jó néhány, inkább sorozatokból ismert arcot, de senkire nem mondanám, hogy kilógott volna a sorból.
Összességében természetesen sokadjára már nem tudott meglepetést okozni, amit mégis tudott, az egy 10/8-as színvonal. Kérünk még ilyesfajta alkotásokat a Disneytől!
A hazai DVD kiadványról is ejtenék pár szót. Külsőleg, és belsőleg sem lehet kifogásunk, szép belső borító (legalábbis az első kiadványnál tuti), kulturált lemez, amire még viszonylag sok extra is zsúfolódott: alternatív befejezés, kimaradt jelenetek, werkfilm, kisfilmek, és nem utolsósorban egy játék, mely hagyományos DVD-készüléken is játszható. Szinkron, tudjátok, erre kicsit érzékeny vagyok, de az égvilágon senkinek a hangjában nem kellett csalódnom, és Cage is a legjobb magyar hangját kapta.
2/01/2011 05:57:00 du.
függő
