Értékelés: Sötétségben - Star Trek (Star Trek Into Darkness)

Amikor az Enterprise legénységét hazahívják, kiderül, hogy egy a szervezeten belülről jövő megállíthatatlan erő felrobbantotta a flottát, és mindent, amit a flotta képviselt, és ezzel a világunkat válságba sodorta. Kirk kapitánynak személyes elszámolnivalója is van, elindítja az embervadászatot a háborús zónába, hogy elkapja az embert, aki maga egy tömegpusztító fegyver. Miközben hőseinket beszippantja az élet és halál világméretű sakkjátszmája, szerelmek kerülnek veszélybe, barátságok szakadnak szét, és áldozatokat kell hozni az egyetlen családért, ami Kirknek maradt, azaz a legénységért.

A teljes értékelés spoilermentes, azaz nem tartalmaz filmélményt rontó tényezőket. Csúnya lett volna az év sci-fijére egy hónapot várni, ugyanis a májusi filmek a kellő időben és helyen ütnek. J.J. Abrams nem végzett rossz munkát a folytatásnál sem, viszont nekem kevésbé jött be, mint az első rész. Arról szó sincs, hogy valamit elbaltázott volna, csak négy évvel ezelőtt, 2009-ben az új Star Trek film sokkal eredetibb tudott lenni. Kicsit azt gondolom, hogy túl nagy nyomás lehetett a rajta, és bevallom őszintén, hogy mint kedvenc rendezőim egyike, elvárásaim is jócskán voltak. Mielőtt letérnék a negatív gondolatok útjáról, mindenképpen írnék még a kékfényekről, amelyek ezúttal, ahogy haladt előre a játékidő, egyre inkább zavartak. Olyan ez, mintha a pontatlanságot és a részleteket akarták volna elfedni vele.

A sci-fik mindig színesek, Abrams pedig kimondottan ért a nagyszerű közeg- és hangulatteremtéshez, de A nagy Gatsby után az első percek fakó vacaknak tűntek. Ezen semmi csodálkoznivaló nincs, és nem is lehúzásképpen írtam. Ugorjunk az első jelenethez, amely egy idegen bolygón játszódik, ahol egy idegen faj, egy vadonatúj civilizáció a honos. Remek nyitány, viszont rögtön befigyelt részemről egy kis Star Wars feeling, és valamiért erősen úgy gondolom, hogy Abramsnek sokkal jobban fog feküdni a Star Wars téma, mint a Star Trek. Hülye összehasonlítási alap, és nem is akarok párhuzamot vonni a két franchise között, de ezektől a gondolatoktól nem tudtam megszabadulni.

Azt hiszem, Chris Pine a tökéletes Kirk a mai nézőközönség számára, mint ahogyan Zachary Quinto Spockja is ide tartozik. De mi van akkor, amikor befigyel egy olyan arc a képbe, mint Benedict Cumberbatch? Sehol nincs senki, mindenki mögé szorul, hiába nagyszerű színész Quinto és Pine egyaránt, a sorrend maximum az lehet, hogy Quintónak muszáj beérnie a második, míg Pine-nak a harmadik hellyel. Merthogy Cumberbatch jött, és kábé a jelenlétével, a kisugárzásával lejátszott mindenkit a vászonról. Abba már bele se menjünk, hogy kit játszik, bár az IMDb sajnos ellövi ezt, de számomra szerencsére csak utólag, nekünk ide elég annyi, hogy John Harrisonnak hívják, és egy igen veszélyes figura. Minden szempontból hasznos tagja még a legénységnek Zoe Saldana és Simon Pegg, de Karl Urbant és John Cho-t se feledjük, na meg az újonnan jövő Alice Eve-et se. Peter Wellerről már az első alkalommal levágtam, hogy melyik oldalra fog állni, neki nem igen jut más szerep, és ez nem skatulya, egyszerűen tapasztalat.

A látvány olyan, mint amit Abramstől már megszokhattunk, és hiába van tele űrkalandok hadával, mégsem gondolom, hogy annyira gigászi magaslatokra tör. Persze ettől még jó sci-fi, de az első résztől egy árnyalattal halványabb, na meg ugye ott a második dolog, hogy hasonló témában idén nem igen lesz ettől nagyobb, jobb. Korrektül össze van rakva, és viszonylag gyorsan lepereg a kétórás játékidő, de a végére a szokványos Hollywoodi klisétől nem tudtak megszabadulni. Most ide nem írok semmit, mert nem szeretném elspoilerezni a végét. Ha most nagyon szőrösszívű akarnék lenni, már csak ezért lehúzhatnék egy pontot a végéről, de nem akarom, mert méltó a folytatás.

Az Enterprise valami csodálatosan festett a nagyvásznon, amelynek megalkotása nem lehetett egyszerű feladat, de minden egyes apró részlete rendben volt - már amennyire ismerem felszínesen a Star Trek franhchise-t. A szereplők közeli fényképezéséről abszolút lesütött, hogy IMAX-re hangolták, hiszen ott raknak mindent az arcodba. Biztosan nagyobb élmény egy ilyen sci-fit ott nézni, de nem gondolom, hogy bármelyik filmnek is ettől kéne jobbnak lennie, ráadásul a Hobbit után kicsit kiábrándultam a technológiából. Nyilván ott más játszott közre, de inkább nem is gondolnék erre.

Az akciójelenetek kellőképpen odapörkölnek, ahová kell, lehet tolni a popcornt, bár mégis úgy gondolom, hogy az első részben többet kaptunk belőle, itt inkább Cumberbatch vitte az egész filmet a hátán. Nélküle viszont igen nagy bajban lettek volna, bár ezt a legtöbben nem fogjátok belátni. Szerencsére inkább űrbéli kalandból van több, de egészséges időintervallumot ölelnek fel az űrhajón töltött jelenetek is. A látvány adott, hiszen egy Abrams-filmről beszélünk, mégis az van, hogy Cumberbatch úgymond felturbózza az egészet, kiemeli a buta blockbusterek sorából. Magától értetődően Kirk leleményes gondolkodásmódja felett sem szabad szemet hunyni, a vulkánit pedig már csak halkan említem meg, akik Kirkkel nagyszerű kis eszmecserés szócsatákat toltak. Ennyi poén éppen elfért még benne, és minden szempontból kellett egy kis felüdülés, mert ez az, ami szokott hiányozni a terrorral fenyegetőző fő gonoszos filmekből.

Egyelőre szerintem pár év pihenőre kellene küldeni a franchise-t, aztán jöhet majd a harmadik felvonás, bár ettől sem vagyok 100%-osan elragadtatva, avagy ha ingyen ajánlanának egy mozijegyet, hogy nézzem újra, nemleges választ adnék. A 8/10 meglett, viszont közel sem maradéktalan a sikerélményem. Ami már hazai téma, hogy jó lenne eldönteni, hogy mi is egy film valódi magyar címe, mert ez úgy kezdődött, hogy Star Trek - Sötétségben, szóval… Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Vagy hogy is van ez?! A 3D-t is a végére hagytam, mert az is az inkább hagyjuk kategória.

Címkék: 8, Star Trek 2