Értékelés: Doctor Who 50th Anniversary Special: The Day of the Doctor

2013-ban valami borzalmas dolog történik a Londoni Nemzeti Galériában. 1562-ben egy gyilkosságot terveztek Angliában, az űrben pedig egy ősi háború közelít pusztító végéhez.

Nem kis fába vágtam a fejszémet, amikor a minap eldöntöttem, hogy írok a Ki vagy, doki? 50. évfordulós különleges kiadásról, ami szűken egy duplarész játékidejével birkózik meg. Nos, mint ahogyan olvashattátok a történetet is, ezúttal három idősíkot kapunk, ami egészen új vonalat ad minden idők leggeekebb szériájának.

Azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy ez az egyik legösszetettebb széria, ami valaha is adásba került e bolygón, és azt már csak halkan említem meg, hogy ennyi idősen ilyen népszerűségnek örvendeni mekkora kivétel. Úgy gondolom, a rajongótábor sem szűkölködik tagjaiban, de ehhez szükséges a megfelelő univerzum is, ami adott esetben minden részletében kidolgozott.

A szereplők természetesen ezúttal is fenomenálisak, legyen szó akár Matt Smithről, akár a legutóbbi Dokiról, David Tennantről, aki már kissé eltávolodott ettől a szereptől. Rengeteg elmés megoldással is találkozhatunk, nem utolsó például az, ahogyan pedzegetik az új Doktor érkezését, és az sem mindennapos, ahogyan összegyúrták a korábbi Dokikat egy epizódba. A visszatérő karakterek közül Rose Tylert (Billie Piper) bírtam a legjobban, de a régi Dokik sem mellékesek. A 'rejtett' utalások, a sál, a sok TARDIS egy időben, egy helyen, na meg a vizuális effektek. Geektasztikus.

Hú, nyomtam is egy entert, hiszen ez utóbbi külön bekezdést érdemel. Egész egyszerűen gyönyörű képeket kapunk, fantasztikus fényképezéssel vegyítve. Hová kívánhatnánk ettől többet? A speciális effekteken dolgozó szakemberek kitettek magukért, és valami olyasmit tettek elénk, ami átlagon felüli, ami kellőképpen tiszteleg a sorozat kora előtt, az öt évtized előtt, ami testvérek közt sem kis idő.

Minden egyes képkockája pompásan néz ki, sehol egy hiba, és mennyi kedvenc karakterrel van dolgunk. A főbb szereplők arcát gyakran láthattuk makróban, és eszméletlenül festett, ahogyan mögéjük rakták azokat a bizonyos képsorokat. Nem csak egy sima univerzumról beszélünk, hanem egy legalább olyan nagyról, mint mondjuk a Star Warsé.

Ezúttal még a TARDIS is másképp repül, úgy, mint ahogyan emlékezetem szerint soha. Az sem elhanyagolható jelenet, amikor Tennant és Smith egymással szemben próbálgatják szónikus csavarhúzóikat. És ahogyan ez a két karakter megjelenik egy helyen, egy időben… egyszerűen pazar. Részemről a Dalekoktól nincs jobb ellenfél, és örömmel tölt el, hogy ebből a részből sem hagyták ki az egyik legnagyobb ellenséget.

Még egy mondat erejéig elmerengnék azon a világon, amit itt láthatunk, amivel itt találkozunk. Olyan csodás, ahogyan felülnézetből mutatják, na és a 3D-s festmény… Hát, tudjátok, hogy állok a 3D-vel, de ez a 3D epic. Nem vártam ennyit ettől az epizódtól, de mivel tombolnak benne a jóságok, bátran szórom ki rá a 9/10-et. Karácsonyi különkiadás, jöhetsz!

Címkék: 9, Doctor Who