1/26/2014 10:38:00 de.
függő
Az amerikai elnök hagyományához híven megment egy pulykát Hálaadás előtt. Reggie-re, a szerencsés kiválasztottra rátalál Jake, aki elkötelezetten tiltakozik a pulykavacsora ellen. Együtt visszamennek a múltba, hogy megváltoztassák a történelmet, és megakadályozzák, hogy a pulyka legyen az ünnepi menü.
Kimondottan csekély elvárásaim voltak a Pulykalanddal szemben, hiszen az eddigi anyagaiból világosan látszott, hogy nem egy világ várományos, de hogy a közepes színvonalat is nyögvenyelősen szállítja, arra nem számítottam. Eleve nem is értem, hogy mi ez az időutazási láz, amit majd kapunk a Mr. Peabody és Sherman kalandjaiban (Mr. Peabody and Sherman) is, bár ott remélhetőleg jobban lesz elhelyezve.
Mondjuk, nem konkrétan az időutazáson bukik meg, hanem azon, hogy nagyon buta, egyszerű, de ettől még működhetne, hiszen nem egy példát láttunk már erre. Lényegében dögunalom az első félórát leszámítva, amikor a bevezetés élvezi a főszerepet, és ekkor még bíztam benne, hogy csak kihoznak belőle valamit, de szomorúan kellett rájönnöm, hogy ebben bizony nincs több kraft. A pulykáknak sülniük kell hálaadáskor!
A slussz poén, hogy nem keveset, $55 milliót ölt bele a Relativity Media, és hiába próbálkoztak nagyon, néhány poént leszámítva elveszítettem az érdeklődésem a film iránt. Az egyik főszereplő, Reggie szerethető karakter is lenne, de Jake nagyon fárasztó figura még rongálósabb viccekkel, ami ugye nem vet túl jó fényt erre a történetre. Talán, ha a karaktereket jobban megírják, vihette volna többre is, de így szomorú a végeredmény.
A pulykák megmenekültek, de ezt már a film előtt is tudtuk, viszont ahogy láttam, a kicsiket sem feltétlenül kötötte le, mert ment a fészkelődés. Nem is pocsékolnék rá több időt, gyorsan kiosztom rá a 4/10-et, és nem, több ilyet nem kérünk, kedves Relativity.
