1/08/2010 12:06:00 de.
függő
1981-ben vagyunk, a helyszín természetesen Anglia, ahol Sherlock Holmest (Robert Downey Jr.), a legendás mesterdetektívet ismerhetjük meg közelebbről, aki közelharcban ugyanolyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban. Munkája unalmassá válik, alig talál olyan ügyet, amit ne oldana meg se perc alatt, ám most hirtelen feltűnik egy új kihívás. Ő és hű társa, Dr. Watson (Jude Law) nyomába erednek a Brit Birodalom legnagyobb ellenségének, Lord Blackwoodnak, akit ha nem lepleznek le időben, akár az egész birodalom rosszútra tévedését is okozhatja.
Guy Ritchie egy olyan filmet hozott el nekünk, amire szerintem sokan nem számítottak, nyugodtan kijelenthető, hogy ez lett az egyik legjobb filmje, amit szorosan követ a Blöff (Snatch), ami a másik nagy kedvencem a rendezőtől. Először is, nem elhanyagolható a látvány, amit a szemünk elé raknak, vizuális orgia volt teljes egészében. Tetszett, amit a díszletekkel, kosztümökkel el tudtak érni, ez pedig a korabeli hangulat, ami elengedhetetlen volt, hogy kellően bele tudjuk magunkat élni a filmbe. Igaz az Oscaron nem lesz ott a film, ugyanis a Vizuális kategória legjobb 15-je közé bekerült, de utána kiszóródott, amit nem értek miért, mert bennem mindenképpen jó nyomot hagyott! Muszáj beleszőnöm az elemzésbe, hogy a boksz jelenet az nagyon Blöffös hatású volt. A verekedések, és a kamerabelassítások, hogy elemezzék, Holmes hogyan bénítja meg pár ütéssel ellenségét, fantasztikusak voltak! Kiváló ötlet, hibátlan kivitelezés! Láthatunk a filmben egy nagy jelentőséggel bíró robbantást, aminél ki kell emelni, hogy most nem a hangeffektre helyezték a hangsúlyt, hogy hú, milyet fog szólni, hanem tettek alá egy megfelelő hangvitelű zenét, ami elég sajátos volt, és egyértelműen a film javára szolgál.
Viszont, amin nem csodálkoznék, ha Robert Downey Jr. ott lenne az Oscar-díj jelöltjei között, mint legjobb férfi színész, ugyanis hatalmasat alakított, és hihetetlenül jól hozta a bogaras, ám mégis mindent tudó mesterdetektívet! Imádtam őt ebben a szerepben, és biztos, hogy még rengetegszer fogom újranézni a filmet DVD-n. Nagyon nagy volt a szipogása, a pipázás és az arcok, amiket bevágott, és amivel rohadt hangulatossá és egyben kicsit viccessé is tudta tenni az egész filmet. Jude Law alakítása most annyira nem fogott meg, hiába nagyon jó színész ő is, de Downey Jr. teljesen elterelte róla a figyelmem. A fő gonoszunkat sem illik ám elfeledni, tekintélyes hitelességgel játszotta szerepét, örülök, hogy megtalálták a karakterére megfelelő színészt Mark Strong személyében.
Végére pedig: azt sejtettem, hogy a feljebb kielemzett két nagy színésszel nem lesz nagy mellényúlás, és hogy jó filmet hoznak össze, na de ennyire? Nálam nagyon feljött a film a kedvencek lista elejére, úgyhogy a pontozásához kétség nem fér, 10/9-es szórakozást legalább nyújtott! Aki szereti a kalandfilmeket rejtéllyel és jó humorral, annak hajrá! Indulás moziba!
Guy Ritchie egy olyan filmet hozott el nekünk, amire szerintem sokan nem számítottak, nyugodtan kijelenthető, hogy ez lett az egyik legjobb filmje, amit szorosan követ a Blöff (Snatch), ami a másik nagy kedvencem a rendezőtől. Először is, nem elhanyagolható a látvány, amit a szemünk elé raknak, vizuális orgia volt teljes egészében. Tetszett, amit a díszletekkel, kosztümökkel el tudtak érni, ez pedig a korabeli hangulat, ami elengedhetetlen volt, hogy kellően bele tudjuk magunkat élni a filmbe. Igaz az Oscaron nem lesz ott a film, ugyanis a Vizuális kategória legjobb 15-je közé bekerült, de utána kiszóródott, amit nem értek miért, mert bennem mindenképpen jó nyomot hagyott! Muszáj beleszőnöm az elemzésbe, hogy a boksz jelenet az nagyon Blöffös hatású volt. A verekedések, és a kamerabelassítások, hogy elemezzék, Holmes hogyan bénítja meg pár ütéssel ellenségét, fantasztikusak voltak! Kiváló ötlet, hibátlan kivitelezés! Láthatunk a filmben egy nagy jelentőséggel bíró robbantást, aminél ki kell emelni, hogy most nem a hangeffektre helyezték a hangsúlyt, hogy hú, milyet fog szólni, hanem tettek alá egy megfelelő hangvitelű zenét, ami elég sajátos volt, és egyértelműen a film javára szolgál.
Viszont, amin nem csodálkoznék, ha Robert Downey Jr. ott lenne az Oscar-díj jelöltjei között, mint legjobb férfi színész, ugyanis hatalmasat alakított, és hihetetlenül jól hozta a bogaras, ám mégis mindent tudó mesterdetektívet! Imádtam őt ebben a szerepben, és biztos, hogy még rengetegszer fogom újranézni a filmet DVD-n. Nagyon nagy volt a szipogása, a pipázás és az arcok, amiket bevágott, és amivel rohadt hangulatossá és egyben kicsit viccessé is tudta tenni az egész filmet. Jude Law alakítása most annyira nem fogott meg, hiába nagyon jó színész ő is, de Downey Jr. teljesen elterelte róla a figyelmem. A fő gonoszunkat sem illik ám elfeledni, tekintélyes hitelességgel játszotta szerepét, örülök, hogy megtalálták a karakterére megfelelő színészt Mark Strong személyében.
Végére pedig: azt sejtettem, hogy a feljebb kielemzett két nagy színésszel nem lesz nagy mellényúlás, és hogy jó filmet hoznak össze, na de ennyire? Nálam nagyon feljött a film a kedvencek lista elejére, úgyhogy a pontozásához kétség nem fér, 10/9-es szórakozást legalább nyújtott! Aki szereti a kalandfilmeket rejtéllyel és jó humorral, annak hajrá! Indulás moziba!
- IMDb
- Trailer:
Címkék: 
2 megjegyzés:
Hát, ez zsenge volt. Nem rossz, de Downey játéka csupa manír, tervezőasztalon megtervezett mozdulat volt, semmi természetesség. A gonosz abszolút nem emlékezetes (nem a színész miatt, hanem bénán írták meg) és az, hogy RItchie legjobb filmje lenne...? Hááát, lehet, ízlések és pofonok, de ez nem Ritchie-film. Ezt bármelyik rendező megcsinálja, ha ráülnek a kezére, ha lekorlátozzák a szabad akaratát - ez Joel Silver filmje volt. Ritchie leforgatta azt, amit mondtak neki, de kár összehasonlítani a Blöffel, ahol szabad kezet kapott, ahol azt csinált, amit akart. Lehet ez a legjobb filmje, de itt tényleg csak báb volt a rendező, mindent a stúdió és a producer diktált neki, nulla mozgásszabadságot hagytak, mert tudták, ha ezt teszik, siker lehet a film. Az lett, neked is bejött, én sem bántam meg, hogy megnéztem, de valahol kiábrándító az ilyen patikamérlegen összehozott, fertőtlenített produkció.
Amit írsz a rendezőről az meg is látszik, mert egyáltalán nem az a szabad stílus mint a Blöffnél vagy a Spílernél vagy bármely más Ritchie filmnél, lehet hogy ezért is csalódtam pozitívan, vagy épp "nem fáradtam le", de a lefáradást is jó értelemben kell érteni :)
Megjegyzés küldése