Amerikában holnap kerül bemutatásra szélesebb körben Terry Gilliam új filmje, a Doctor Parnassus ésa képzelet birodalma (The Imaginarium of Doctor Parnassus), melynek sajnálatos szegmense, hogy ez volt Heath Ledger utolsó filmje, melyet már befejezni nem sikerült, és három remek színészt kértek fel, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrel, hogy pótolják Ledgert. Mindhárom színész közzétett egy rövid nyilatkozatot a forgatás során tapasztalt élményeikről, melyet alább most megosztunk veletek.
Johnny Depp: „Gilliam mester egy roppant magasztos filmet készített. Csodálatosan bájos, elbűvölő és szellemes alkotás a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma. Magával ragadó, ahogy elvadulnak a dolgok, félelmetes és vicces jelenetek váltják egymást, és pont ennek az őrületnek köszönheti magasztosságát. Színtiszta Gilliam varázslat!!!
Megtiszteltetés volt átvenni Heath helyét. Ő volt az a játékos, aki ott lihegett a megcsinált színészek nyakában, elképesztő, ösztönös tehetségével, melyet azonnal átérez a néző is, amint megvillantja pimasz mosolyát, és csintalanul suttogja, hogy „hé… félre az utamból srácok, itt jövök…” és mindig meg is csinálta! Heath egy csoda, Christopher Plummer zseniálisabb, mint valaha, Tom Waits isteni az ördög szerepében, Lily Cole és Andrew Garfield játéka nagyon látványos, Verne Troyer egyszerűen baromi jó, másik két társam, Colin Farrell és Jud Law pedig egész biztosan nagyon büszkévé tették Ledger mestert, ezúton is üdvözlöm őket.
Nagyon megrázóak és hihetetlenül szomorúak voltak azon körülmények, melyek ahhoz vezettek, hogy szerepet kaptam a filmben, de hatalmas kiváltságnak érzem, hogy a drága Heath helyett szerepelhettem.”
Jude Law: „Mindig is nagyon szerettem Terry Gilliam filmjeit. A belőlük áradó szív, lélek és szellemiség mindig nagyon találó, szívhez szóló, vicces és időszerű. Kétszeresen is megtisztelő volt, hogy megkaptam a felkérést, mert magánemberként és színészként is nagyon kedveltem Heatht. Megtiszteltetés volt, hogy segíthettem befejezni utolsó művét, még akkor is, ha ezt kényszerből kellett megtennem. Az, hogy Terrynek segíthettem, szintén megtisztelő volt, mert ő egy olyan ember, akiért rajongok.
Mindnyájunkban ott lobogott az emlékezés lángja, és Heath szíve volt az, amely fénysugárként világított a cél felé vezető úton.”
Colin Farrell: „Nem nehéz elképzelnem, hogy ha valaha visszanézném azokat a filmeket, melyekben szerepeltem, valamelyik kitűnne a többiek közül, mert semmihez sem fogható, különleges élményt nyújtott. A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma ilyen volt. Ennek a különlegességnek sajnos egy szomorú tény adta az alapját, melyről bizonyára mindenki tud, aki ezeket a sorokat olvassa.
Arra kértek fel hármunkat, hogy fejezzük be egy olyan ember munkáját, akit mindnyájan tiszteltünk és kedveltünk magánemberként és színészként is. Az, hogy részt vettünk a filmben, nem azt jelentette, hogy megpróbáltunk belelépni Heath cipőjébe, melyekből a célvonal előtt lépett ki. Azt kívánom, bárcsak ő maga tudta volna befejezni ezt a filmet! Természetesen Jude és Johnny is ugyanígy gondolta, és a stáb is, akikhez csatlakoztunk. Ott lebegett a levegőben a Heath elvesztése után kialakult gyász, mikor mi hárman csatlakoztunk a csapathoz. De ugyanígy ott lebegett a töretlen akaraterő lángja is, annak az akaraté, hogy semmi se homályosíthassa el Heath utolsó filmjét.
Mindennél jobban- a szomorúságnál, a döbbenetnél, a sebezhetőségnél, a bizonytalanságnál, hogy helyesen tesszük-e, hogy befejezzük a filmet- a szeretet hitetetlen ereje érvényesült. Emberek egy csoportja, szállítók, színészek, technikusok és sminkesek, felismerték a szeretet, és az összetartozás erejét, egymás, és a mozis világ legjobb színészei, és legremekebb emberei iránt. A szomorúság mellett erre a szeretetre emlékszem a leginkább. Ajándék és megtiszteltetés volt Heathtől, hogy részt vehettem valamiben, amit ő kezdett el.
Nyugodj békében, Heath Ledger!”
Arra kértek fel hármunkat, hogy fejezzük be egy olyan ember munkáját, akit mindnyájan tiszteltünk és kedveltünk magánemberként és színészként is. Az, hogy részt vettünk a filmben, nem azt jelentette, hogy megpróbáltunk belelépni Heath cipőjébe, melyekből a célvonal előtt lépett ki. Azt kívánom, bárcsak ő maga tudta volna befejezni ezt a filmet! Természetesen Jude és Johnny is ugyanígy gondolta, és a stáb is, akikhez csatlakoztunk. Ott lebegett a levegőben a Heath elvesztése után kialakult gyász, mikor mi hárman csatlakoztunk a csapathoz. De ugyanígy ott lebegett a töretlen akaraterő lángja is, annak az akaraté, hogy semmi se homályosíthassa el Heath utolsó filmjét.
Mindennél jobban- a szomorúságnál, a döbbenetnél, a sebezhetőségnél, a bizonytalanságnál, hogy helyesen tesszük-e, hogy befejezzük a filmet- a szeretet hitetetlen ereje érvényesült. Emberek egy csoportja, szállítók, színészek, technikusok és sminkesek, felismerték a szeretet, és az összetartozás erejét, egymás, és a mozis világ legjobb színészei, és legremekebb emberei iránt. A szomorúság mellett erre a szeretetre emlékszem a leginkább. Ajándék és megtiszteltetés volt Heathtől, hogy részt vehettem valamiben, amit ő kezdett el.
Nyugodj békében, Heath Ledger!”
Véleményem: le a kalappal mindegyik feljebb megszólaló színész előtt, a 2008-as év elején egy hatalmas színészt veszítettünk el, A sötét lovagbeli (The Dark Knight) alakítása Heath-nek semmihez sem volt fogható, annyira eggyé tudott válni a karakterrel, hogy szinte nem lehet szavakba önteni! 2008 augusztusában éjféli bemutatóra való elmenetellel tisztelegtem a színész előtt! Tudom nem valami nagy dolog, de ennyire futotta. Nyugodjon Békében!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése