Kristen és Dakota a The Runawaysről

A The Runaways múlt vasárnap debütált a Sundance Fesztiválon, és igen kedvező kritikákat kapott, melyekben külön kiemelték Kristen Stewart és Dakota Fanning remek alakítását. A bemutató napján több weboldal és újság szerkesztőjének lehetősége nyílt beszélni a lányokkal a filmről. Az alábbiakban ezekből olvashatunk egy összeállítást. Felhívom az arra érzékenyebbek figyelmét, hogy esetenként trágár kifejezések is előfordulnak benne.

Hogy kerültetek a Runaways stábjába? A karakter vagy a szerep fogott meg titeket elsősorban? Ismertétek a banda zenéjét? Mi volt az elsődleges, amiért elvállaltátok ezt a filmet?

Kristen: A forgatókönyv. Mint az emberek többsége, én is ismertem Joan Jettet. De a Runawaysről nem sokat tudtam, és nagyon klassznak találtam, hogy megismerhetjük a fiatalkori énjét, aki teljesen más volt a mostanihoz képest., aki nagyon magabiztos, és teljes mértékig tisztában van önmagával. Szóval, szerintem érdekes volt ezt látni, hogy hogyan vált ilyenné, illetve, hogy milyen volt a kapcsolatuk Cherie-vel. Egyszerűen érdekes volt a történet.

Dakota: Igen, én is így voltam vele. Elolvastam a forgatókönyvet, és én sem tudtam túl sokat a Runawaysről, de megtetszett a Joan és Cherry közti kapcsolat, illetve azok a dolgok, amiket Cherry megformálása közben kellett csinálnom.

Hogyan készültetek erre a szerepre? Mennyiben volt más, mint a korábbi karaktereitek?

Dakota: Hát, nekem először is ott volt az éneklés, amire készülnöm kellett, és ez egyáltalán nem ment könnyen, de sokat adott hozzá a filmhez, hogy végigcsináltam. De nem csak a hangjáról volt szó. Mindenben olyanná kellett válnom, amilyen ő, és ez elég ijesztő volt.

Kristen: Hát igen. Nagyon oda kellet figyelnünk, hogy megfelelően nézzünk ki, és megfelelően mozogjunk. Mikor találkoztunk velük, nagyon élénken emlékeztek arra, hogy milyenek voltak fiatalkorukban. Nagyon különleges tulajdonságaik vannak. Nagyon… olyan, mintha sok kis részletből állna össze az egyéniségük… mint mindnyájunknak, persze, de az övékké különösen érdekesek, nagyon dinamikus jelenségek. Nem is tudom. Egyszerűen klasszak. De egy filmre való felkészülés mindig ugyanolyan. Nincsenek különbségek. Csak itt nagyobb volt a felelősség, mivel nem egy kitalált karaktert kellett eljátszani.

Beszélgettünk Cherie-vel, és azt mondta, olyan, mintha egy álomvilágban élne, mert te játszottad őt a filmben, Dakota. Joan pedig azt mondta rólad, Kristen, hogy nagyon sokban hasonlítotok egymásra. Mennyi időt töltöttetek velük a forgatás előtt és alatt?

Dakota: Sokat. Szinte minden nap ott voltak, így nagyon sok időt töltöttek Cherie-vel a forgatás előtt. És, igen, szerintem sokat jelentett, hogy ott voltak… mivel ez az ő életük.

Kristen: Nem volt valami sok időnk, mert az előkészületek és a próbák után volt egy jó… egy szűk két hetünk. Előtte együtt töltöttem egy hetet Joannel, ami nagyjából arról szólt, hogy mennyire tudjuk beleélni magunkat az ő életükbe úgy, hogy közben önmagunkat is beleadjuk a karakterbe. De nagyon jó volt, mert nem nyíltak meg csak úgy minden színész előtt, aki eljátszotta őket. De mi nagyon kedveltük egymást. Olyan volt, mintha azonnal… mintha mi négyen már, tudjátok… nagyon különleges volt és nagyon klassz.

Korábban is játszottál gitáron, vagy most kellett megtanulnod?

Kristen: Igen.

Milyen volt, mikor felvetted? Mármint ez mégis csak egy elektromos gitár, ami azért egy elég komoly szimbólum. Milyen érzés volt, mikor a nyakadba vetted?

Kristen: Nem tudom, ezt elmondhatom-e… na, mindegy, majd legfeljebb kitörlitek, ha gondoljátok.

Mondd csak.

Kristen: Amikor nem jókor léptem be, Joan mindig azt mondta, hogy „Kristen! Dugd fel a pinádba azt a fadarabot! Baszd meg a gitárt!” Mire, én „oké”. [nevet]

Most képzeld ezt el, mikor Joan Jett azt mondja neked, hogy baszd meg a gitárt… király volt.

Felhatalmazott rá?

Kristen: Igen.

Szerinted nagy változást okozott a Runaways? Mennyivel másabb most a női zenekarok helyzete? Mármint, része volt ez is a szerephez való vonzódásodhoz, hogy ez a téma, mármint, hogy a nők is azt csinálják, amit a férfiak egy kicsit még mindig tabunak számít?

Kristen: Igen, nagy dolog volt, különösen Joan számára. És még mindig elég nagy dolog… Dakota mondott erről valamit korábban. Mindketten úgy nőttük fel, hogy úgy éreztük, bármit csinálhatunk, amit csak szeretnénk, nagyon sok ilyen nő van. De ez nem erről szólt. És szerintem az emberek nem is fogják fel, hogy a Runaways volt az első olyan banda, amiben lányok ilyen stílusú zenét játszottak. Lehetett volna más is, de mégis ők voltak. Szerintem ez érdekes történet egy mozifilmhez.

A Twilight saga nagyon népszerű, rengeteg fiatal rajongód van. Ez a film nagyon tényfeltáró, és sok mindent megmutat. Nem voltak kételyeid azzal kapcsolatban, hogy ezt hogy fogadják a rajongóid?

Kristen: A rajongóim szerintem nem úgy vannak vele, hogy felnéznek rám. Csak ha eljátszol egy karaktert, akit kedvelnek, akkor kedvelnek téged is, Bellát pedig nagyon sokan szeretik. Én is szeretem, de nem vagyok olyan, mint ő. Nem hiszem, hogy bárki is azt várná tőlem, hogy karrierem hátralévő részében arra törekedjek, hogy próbáljak megfelelni azoknak, akik szerették a Twilightot. Tudjátok, mire gondolok? Szerintem ez őrültség. Sosem úgy vágok bele egy filmben, hogy „jaj, mit fognak ehhez szólni a Twilight rajongók”. Nem mások véleménye miatt csinálom, hanem az élmény miatt.

Gyakorlatilag azt akarom ezzel mondani, hogy én nem vállalok felelősséget. Szerintem Joan története és a Welcome to the Rileys-é is olyan, amiből sokat lehet tanulni. Nem hiszek a cenzúrában. Mindkét film a legkeményebb besorolást kapta, szóval, ha ezek a srácok úgy érzik, hogy ez túl sok nekik, akkor ne nézzék meg.

Cherie azt mondta, hogy „a ’70-es években nagyon zavaros volt a szexualitás kérdése. Ilyen volt az élet.” Sokan arról a jelentről beszélnek, mikor megcsókoljátok egymást Dakotával. Szerintetek ez szerencsétlen dolog?

Kristen: Az emberek mindig találnak valami furcsát a filmekben, amin csámcsoghatnak. Szerintem ez nem egy lényeges dolog. Nem romantikus kapcsolat volt köztük. A legjobb barátok voltak, és ez egy szerelmi történet… Egy múló szerelem története. És mindketten tisztában voltak ezzel, úgy voltak vele, hogy „oké, pillanatnyilag nincs ezzel semmi gond”. De ez nem azt jelenti, hogy a csókolózós jelenet olyan… ők csak… ez csak valami, amit…

Dakota: Főleg, amikor a forgatókönyvben olvastad, nem volt nagy jelentősége…

Kristen: Csak úgy megtörténik!

Dakota: Nem egy nagy dolog.

Kristen: Utána még beszélnek is róla, hogy „Mi volt ez? Én nem is… Mi történt?”. Szerintem nincs ezzel semmi gond. Semmi több nem volt köztük.

Milyen volt maga a forgatás? Voltak köztetek nézeteltérések?

Kristen: Az egyik nap egy görkori pályán forgattunk, és ott adtuk elő az I Loe Playin’  With Fire című számot. Szóval sokkal, sokkal iegesebb voltam a kelleténél, ezért különösen kiakadtam, mikor megpróbáltak mobilokkal fotózni.

Dakota: Hát igen. [nevet]

További videóinterjúk itt nézhetők.

Címkék: interjú, The Runaways