1/05/2011 07:01:00 de.
függő
1912-t írunk. Adéle Blanc-Sec, a rettenthetetlen ifjú riporter ég a tettvágytól. Képes bármeddig elmenni azért, hogy véghezvigye céljait. Ha a helyzet úgy kívánja, akár Egyiptomig is elhajózik, hogy különféle méretű és formájú múmiákkal mérje össze erejét. Mindeközben Párizs polgárain lassan eluralkodik a pánik! A Természettudományi Múzeum egyik emelvényén egy 136 millió éves Pterodaktilusz tojás rejtélyes körülmények között kikel, az óriási ősmadár pedig folyamatos rettegésben tartja az égből a francia főváros rettegő lakosait. Ám e szörnyeteg is kevés ahhoz, hogy Adéle Blanc-Sec kisasszony zavarba jöjjön, kinek eddigi kalandjai is számos meglepetéssel szolgáltak már az izgalmak kedvelőinek.
Luc Besson elhozta nekünk a női Indiana Jonest nagy fülű francia színészek társaságában. Besson saját kezűleg adaptálta a forgatókönyvet Jacques Tardi képregényéből, amiből egész izgalmas kis kalandfilm kerekedett. Az egész történet már csak a múmiák miatt is fantasztikus, nem beszélve a főhősnő nemes céljáról. Nem meglepő, hogy helyet kapott benne néhány képtelen jelenet, de a képregényes mivolta kompenzálja ezt.
A digitális trükkök, a múmiák és egyéb lények megalkotása abszolút fogyasztható lett, és tetszett a képi világ, az 1910-esévekbeli Franciaország megvalósítása, amelyhez olykor párosul egy kis vidámság, kaland, és csipetnyi dráma. Javára szolgál még hogy néhány háttértörténet sem marad felfedetlenül, szépen bemutatnak mindent, hogy alig maradjon vakfolt.
Louise Bourgoin játszotta a címszereplőt, aki több szempontból nagyon jól felépített női karakter. Igazi egyéniséggé teszi a viselkedése, a beszéde, a hajviselete, vagy épp a bájpöttye, ráadásul nem az a tipikus szépség, de mégis volt benne valami, amivel megfogott. A többieket nem tudom hová tenni, mert tipikusan ronda francia színészek, akik szeretnek hablatyolni és annyi eszük van, mint egy marék szárított lepkének, ami természetesen a szerepükkel jár. Emellett a legszebb az egészben, hogy a felügyelő és emberei teljesen úgy viselkednek, mint valami átszellemült képregény-karakterek.
Vérbeli sivatagban és kevésbé sivatagban játszódó alkotás mesés zenei aláfestéssel, és viszonylag sok élmény dús pillanattal. Az elején szárnyra kapott, aztán az érdekes cselekmény ellenére is kicsit ellaposodott a közepére, és végül egy 10/6-nál feljebb már nem tudott tápászkodni, ám mindezek ellenére egyszer simán nézhető. Vasárnap estére családi szórakozásnak első osztályú.
Végül, mekkora poén már, mikor egy ötezer éves fáraó elkezdi elemezgetni bajtársának az akkori francia épületeket, hogy mennyit fejlődött az építészet az ő koruk óta. De mikor Ramszesz fáraót Rammynak becézik, szintén súlyosan vicces.
- IMDb
- Magyar bemutató:
Címkék: 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése