2/11/2011 06:54:00 de.
függő
Ebben a vígjátékban Emma (Natalie Portman) és Adam (Ashton Kutcher) ősrégi barátok, akik egy reggel majdnem mindent elrontanak azzal, hogy lefekszenek egymással. A barátságuk megóvása érdekében egyezséget kötnek, mely szerint a kapcsolatuk kötöttségek nélküli. A kötöttségek nélküliség azt jelenti, hogy nincs féltékenység, nincsenek elvárások, nincs veszekedés, nincs virág, nincs gyereksírás. Azt jelenti, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak, amikor csak akarják, olyan nyilvános helyen, ahol csak akarják, de egymásba szeretniük nem szabad. És jönnek a kérdések. Lehet úgy szexelni, hogy nem szól közbe a szerelem? És vajon nem megy erre rá a barátságuk?
Mivel a héten pangás van, így sort kerítettünk Natalie Portman legújabb filmjére, melyről egész vegyes érzésekkel távoztam. Ivan Reitman (Szellemirtók 1-2-3) rendezte nekünk ezt a közepestől valamivel jobb romantikus vígjátékot, ami tök hullámvölgyes végig, viszont egyértelműen a színészek és azok marhulásai, poénkodásai viszik előre a filmet. A hullámvölgy sem lett volna veszélyes, csak szerintem nem sikerült teljes mértékben vegyíteni a romantikus vígjátékot a színészek drámázásaival, így felborult a kettő közti egyensúly. Még amit piszok nagy hibának tartok, hogy a történet egész konkrétan pang az ürességtől, vagyis nem tudtak vele igazán lekötni, és akkor érik csak el a mélypontot, mikor Kutcher apja elkezd énekelni. Az valami borzalmas, úgyhogy lapozzunk is. Így, hogy a sztori nulla, ki ne tudná előre, hogy mivel zárják a képsorokat? Meg amúgy is.
Natalie Portman most nem balettozott, helyette meztelenkedett egy sort, és próbálta elnyomni nem létező érzéseit, amiről a végén kiderül, hogy vannak neki olyanok. Egyébként aranyos, és fura mód most tűnt fel csak igazán, hogy milyen pici – de értékes – személyiség. Utóbbiban nagy szerepe volt Ashton Kutchernek, aki jóval nagyobb termetű tőle, így Portman eltörpült mellette. Kutcher igazából hozta a szerelmes pasi figurát, nem mondom, hogy jól, azt se, hogy rosszul, egyszerűen csak eljátszogatott, de jó párost alkottak. Kutchernek bírtam a fel-felbukkanó ex-nőit, mert mindegyik szórakoztató jelenség volt. A mellékszereplők szintén szimpatikusak voltak, és kicsit elrugaszkodva a megszokottaktól, újfajta karaktereket kaptunk, akik szerethetők és okoznak vidám perceket.
Tetszett még a szabadszájúság, és nem féltek kimondani, amit gondolnak, ráadásul többször úgy tűnt, mintha önfeledten játszanának. Végül röhögtem egy csomót, ugyanakkor untam is néha a fejem, így 10/6 lett belőle.
Még így utószóként a javára szól, hogy egy rakat új beszólásnak adtak teret, amikből párat muszáj elsajátítani, és a szinkron is fokozta a poénfaktort.
- IMDb
- Magyar bemutató:
Címkék: 
4 megjegyzés:
Jókat hallottam a filmről, meg hát Natalie nem szokott gagyiban szerepelni, úgyhogy ritka alkalmak egyikeként beültem a moziba. Nagyon jól szórakoztam, és most Kutchert sem találtam olyan visszataszítónak, mint eddig, egészen aranyos volt. A filmnek semmi sztorija, ezt be kell látnom, de a szereplők összefogják és élvezetessé teszik. Ami szerintem gáz volt, hogy szinkronizálták a születésnapi köszöntőt ill. volt pár rész, amikor Natalie énekelt pár sort valamiből, ott aztán tök mindegy volt, hogy az eredeti színésznő vagy a szinkronszínésznő virnyákol :) Jó volt, sokat nevettem.
Én sem mondom, hogy rossz film, de többet nem biztos, hogy leülök elé. Max a háttérben elindítom, és ha valami jó beszólást lőnek, akkor azt rögzítem :D
Ja, én sem nézném meg másodszor, de pl. a Király beszédét sem, pedig az nagyon jó volt. Nagyon ritkán nézek meg filmet többször is:)
Ált én is ritkán, de mondjuk, amiről úgy gondolom, hogy többször nézős, azt megveszem, mert úgy szép :D
Megjegyzés küldése