Értékelés: Erőnek erejével (The Last Stand)

Miután Ray Owens (Schwarzenegger) egy balsikerű művelet miatt érzett elkeseredésében elhagyja a Los Angeles-i rendőrség kábítószerosztályát, seriffként vigyáz egy álmos határvároska, Sommerton Junction rendjére. A békés időknek azonban egyik pillanatról a másikra vége szakad, amikor a hírhedt drogbáró, Gabriel Cortez (Eduardo Noriega) elképesztő vakmerőséggel megszökik az FBI rabkonvojából. Kíméletlen zsoldosok segítségével, akiket a jégszívű Burrell (Peter Stormare) vezet, Cortez az amerikai–mexikói határ felé száguld egy felspécizett kocsiban, egy tússzal az oldalán…

Iskolabusz, b+?! Ki hitte volna, hogy pont a koreai származású Jee-woon Kim szállítja majd az elmúlt évek egyik legfeelgoodabb old school akciófilmjét? Senki, köztük jómagam is. Eleve Johnny Knoxville a plakáton már sok jót nem sejtetett, de ezt szépen félre kell tenni, és a lényegre koncentrálni, az egykori kormányzóra, Arnie-ra, aki nyugdíjba vonult, hogy sheriffnek álljon egy poros kisvárosban. Komolyra fordítva… álljunk csak meg. Nem kell komolyra fordítani, hiszen épp ettől működik olyan jól maga a film is, mert nem veszi önmagát komolyan, helyette brutálisan rákapcsol a szórakoztatásra. Hosszú-hosszú ideje nem kapcsolódtam ki ennyire felhőtlenül, mint a The Last Standen. Piros pont, pacsi, miegymás.

Helló, Hollywood, ébredj! Van még potenciál az akciófilmekben, bár egyre kevesebb, azonban Kim bizonyítja, hogy nem halt még ki ez a műfaj. Idejére sem emlékszem, mikor jöttünk ki úgy a moziból, hogy utána több percen keresztül nevettünk a felidézett vicces jeleneteken, beszólásokon. Nem értem, hogy az amcsik miért nem ették, hogy mitől féltek, és hogy miért voltak töketlenek bepróbálni? Aztán a második hetére meg már késő volt, mert a kinti kritikusok szépen lehúzták, bár konkrétumot nem tudok, hogy minek okán, de hogy őszinte legyek, pont nem érdekel.

Stílusos, jól elhelyezett káromkodások, brutálisra vett vérmegjelenítés, magas fordulatszámon pörgő akciójelenetek, és a jelenet, amikor meghatnak. Ez így összeáll? Sikerült meghatniuk az egyik szereplő halálakor, méghozzá jobban, mint ahogyan az egész Anna Karenina alatt. Szép munka, komolyan mondom! Néhol kiszámítható, és befigyelnek ugyan a szokásosan bejáratott akciójelenetek is, mégsem zavar, mégsem azzal foglaltam el magam, hogy ezeken bosszankodjak. És nem, nem kedv kérdése. Meglehetősen ritka, amikor kedvtelenül ülök neki bárminek is.

A kisvárosi életforma és az FBI-os szál tökéletesen, összehangoltan működtek együtt, bár utóbbiak hozzáállása annyira tipikus volt, hogy netovább, aztán meg majd lesnek a végén. Hozzáteszem, a történetről nagyvonalakban voltam tájékozott, és nem kizárt, hogy ez előny.

Arnold Schwarzenegger visszatért a nagyvásznakra, és nem is akárhogyan, hiszen nála nagyobb, rátermettebb akciófilmszínész aligha született e bolygóra. Az 1947-es születésű színészen látszik a kor, ám a tekintélye nem veszett oda, és még "összeszakadva" is akkora válla van, mint néhány testén jelenleg is dolgozó más színésznek. Durva. Kegyetlenül jól állt neki a sheriff szerepe, akit rezzenéstelen arccal tolt végig, így az elszánt tekintet mögött is volt háttér. Johnny Knoxville kicsit erős a plakáton, de ne ijesszen el senkit a filmtől, ugyanis nem szerepel valami sokat, és amikor feltűnik, akkor is garantáltan röhögésre bír. Teljesen ideális szerepet találtak neki, minden tekintetben, és az egyik mozzanata abszolút a Jackass-es időszakát idézte, de nincs ezzel gond.

A rosszak élén a különösen veszélyes drogbáró, Eduardo Noriega, aki Need for Speedesre vette a figurát, merthogy az autós jelenetekről leginkább ez ugrott be. Peter Stormare-t nagyon bírtam még, bár eleve nagy kedvenc, főként rossz szerepben, és itt sem hazudtolta meg magát, sem tetteivel, sem pedig az alázós dumájával. Luis Guzmán és Jaimie Alexander rendőr fronton érvényesült, mindkettejüket komáltam. Forest Whitaker pedig mintha nem is tudna mást alakítani, csak vérszagot fogó FBI ügynököt, azonban ezt így elhittem neki.

Az eltúlzott dolgok is korrektül működtek, és a filmben felvonultatott járműveket is öröm volt nézni. Egy pillanatig nem unatkoztam, és ha újra leadták volna, simán maradok, mert ütött ez, mint az ipari áram. Méghozzá nem várt meglepetésként. Schwarzi rákapcsolhat részemről, és alig várom a következő filmjét, ez pedig egyértelműen polcra tevős, na meg a 10/10 is jár érte.

Címkék: 10, Last Stand