Értékelés: Családi üzelmek (We're the Millers)

A dílereknek is vannak elveik. David (Jason Sudeikis) csak rászoruló családanyáknak vagy szorgos éttermi alkalmazottaknak árul, de gyerekeknek soha. És bízik benne, hogy ha mindig kispályás marad, nem érheti baj. De persze téved. Méghozzá nagyon nagyot. Miután pár suhanc kirabolja, kénytelen elvállalni egy rizikós melót a főnökének (Ed Helms). A feladat nem egyszerű, hiszen egy hatalmas szállítmányt kell Mexikóból átcsempésznie. Szerencsére a szomszédja, egy cinikus sztriptíztáncosnő (Jennifer Aniston) és két züllött fiatal (Emma Roberts, Will Poulter) segít neki: úgy tesznek, mintha családi túrán járnának, de a lakókocsi csempészáruval van tele. Az ötlet jó - a kivitelezés viszont elképesztő következményekkel jár…

Ezzel a nyár végi vígjátékkal még adós voltam magamnak, és azt hiszem, bátran jelenthetem ki, hogy nem bántam meg semmit, főleg azt, hogy nem rohantam rá a premier idején. Marshall Rawson Thurber még mindig nem tanult meg rendesen rendezni, és sajnos ez rá is nyomja bélyegét a Családi üzelmekre, ami egyébként nem lenne rossz. Snassz, de nem rossz. Az is tény, hogy nem könnyű vígjátékot rendezni, főleg, ha Hollywoodról beszélünk, ugyanis a megszokott klisék ezt a történetet is végigkísérték. Tehát aki nem a tízedik hollywoodi vígjátékot nézi, ne sok meglepetésre számítson, és a legtöbb jelenet végkifejlete is lazán kitalálható.

A poénokkal olyan módon szálltak el, mintha Judd Apatow és csatlósai, Evan Goldberg, Seth Rogen, stb. keze is benne lenne a dologba. Ergo a legtöbb alkalommal szex-centrikusak, amivel még nem is lenne baj, de amikor az alsófertályi humorral vegyül, az már gázosabb vidék. Ugyanakkor nem fogom elfelejteni, hogy jó néhány alkalommal nagyon nevettem. Persze nem feltétlenül konkrétan azon a poénon, vagy vicces jeleneten, amit láttam, hanem annak kínosságán. Egy kicsit működik, de hiányzik belőle valami.

Ez a valami pedig nem más lesz, mint a pörgés. Hiába adott a főszereplőnk őrültsége, és a másik három családtag sem ma született bárány, de csak a végére kerültek igazán összhangba. Nyilván ez így jó, hiszen karakterfejlődés, bla, bla, de a néző megnevettetése nem csak a vége környékére lett volna aktuális, hanem az elejétől kezdve. Akarom írni, az íróknak jobban össze kellett volna hangolniuk ezt a négy karaktert, és ezután útjukra engedni. Na, meg amivel még lehetett volna emelni a tétet, hogyha kicsit több életet visznek a karakterekbe. Itt sem azt mondom, hogy nem volt bennük élet, csak nem jól fogták meg, így pedig borult a bili.

Jason Sudeikis rutinszerepet játszott, Jennifer Aniston pedig de megöregedett, te jó ég! Viszont a plasztikai sebészeinek szemmel láthatóan jó életet biztosít. Visszakanyarodva Sudeikisre, aki hozta a formáját, és legalább hiteles tudott maradni, vagy mi a szösz. Anistont is jól eladták rúdtáncosnőnek, és az előbbieket inkább poénból írtam, mintsem komolyan gondolom. Az Emma Roberts-Will Poulter páros is működött, de amikor forró vizekre eveztek, ott durrant csak el minden. Na meg amikor megérkezik Aniston anyuka. Borultam le a székről! Ed Helms figurájával nagyjából az volt a cél, mint a Trópusi viharban Tom Cruise-zal, és haloványan sikerült is ezt megkörnyékezni. Talán még Nick Offerman alakítása ér meg pár szót, aki mellékszerepben alkotott vígjáték szinten nagyot. Luis Guzmánt pedig mindig szívesen látjuk, hiszen egy őrült mexikói mindig kell, főleg egy ilyen sztori mellé.

Nem korszakalkotó vígjáték, és nem is lesz belőle az idei év legjobbja, de mivel nem igazán készülnek manapság jó vígjátékok, így a helyzet elég siralmas. De legalább nem a pontjait illetően. Nagyságrendileg 6/10 mariskát csempészett át Mexikóból.

Címkék: 6, We're the Millers