Értékelés: The Flowers of War (Jin líng shí san chai)

A történet szerint 1937-et írunk, amikor néhány nő egy templomban talál menedéket a Nankingi mészárlás idején. Reményük egy pap, aki megpróbálja biztonságos helyre vezetni ezt a néhány igencsak rossz helyre keveredett hölgyet.

Dilemmáztam rajta egy ideig, hogy nekiessek, vagy sem, de végül megnézésre került Yimou Zhang háborús drámája. Kemény, mit ne mondjak. Nem hiába van ott az R-es korhatár besorolás. Az igazán jó háborús alkotások kihalófélben vannak, de hogy pont Yimou Zhang hozta az elmúlt évek egyik legjobbját, azért ez valamennyire ciki az amcsikra nézve. A rendező a lehető legnagyobb kegyetlenséggel vezet be minket a kínaiak és japánok közt zajló háborúba, melyet egész végig naturalista módon ábrázol, szóval a finomkodást el lehet felejteni, hiszen a háború sose volt kegyes sem a nőkkel, sem a gyerekekkel szemben - de ami a lényeg, hogy ez itt elég részletesen be is van mutatva.

Fontos tudni, hogy nem végig háborúznak benne, de elég tekintélyes időt felemésztenek az ilyen jelenetek is, és ezeknél több alkalommal nem mindennapos megoldásokat alkalmaznak az katonák hősi halálának ábrázolására. Például nagyon jó lett a szétlövős, robbanós rész, és nem azért jó, mert a mindezt a levegőben, hanem mert korrektül rá is közelítenek, és úgy mutatják be. Tényleg nagyon realista, és végre nem a Hollywoodi katyvasz és megszépítés köszön vissza, ezért tud több lenni amcsi társaival szemben. A közelharcoknál is törekedtek a részletességre, közben pedig sokkoló élményt nyújt, és véleményem szerint nagysebességű kamerát használtak, mert például, amikor az elején lövik őket, és ahogyan a vért mutatja a rendező, ott egyértelműen kiderül - bár először gagyiztam, és csak utána döbbentem rá, hogy mennyire jó módszerrel állított minket szembe.

A képi világa egyszerűen vizuális orgia, amivel rengetegszer találkozunk, és nagyon szép szűrőkön keresztül köszönnek vissza a romokban heverő rideg helyszínek. Maga a katedrális hozza a másik szépségét a filmnek. Annyira gyönyörű helyszíne a történetnek, hogy rögtön levettek a lábamról vele, bár önmagában nem lett volna nagy szám, viszont nagyon jól eljuttatnak minket a legtöbb szegletébe, és olyan szépen, részletesen ráközelítenek sok-sok helyiségére. Egy másik dolog: induljunk ki abból, hogy számomra elég nehéz megkülönböztetni a kínaiakat a japánoktól, viszont némi idő elteltével mégsem okozott problémát - ez pedig remek pont nálam. Hohó, a szereplők ruhakölteményeit majdnem elfelejtettem szóvá tenni. Csodálatosan szépek. Szinte kivétel nélkül minden egyes darab.

Mint írtam, csak egy része áll háborús jelenetekből, a másik oldal a kegyetlenség, a drámai vonal, amit elég rendesen beletolnak az arcunkba. Sokszor meg is hatódtam a látottakon, és a szereplők egyes mozdulatain, de rájuk mindjárt visszatérek. Ezek a részek kicsit lassú folyásúak, viszont mindig találtam benne egy-egy olyan dolgot, ami miatt nem unatkoztam. Sőt, a végén lepett meg a legjobban, és ehhez tudni kell, hogy két és fél óra környéki a játékidő, de a vége hamar eljött. Simán néztem volna még tovább, annyira beleéltem magam.

Christian Bale figuráját először nem értettem, és elég sok idő elteltével kezdtem csak kedvelni, bár az íróknak is ez lehetett a céljuk. Igazán remek dolognak tartom, hogy elvállalt egy ilyesmi nem Hollywoodi szerepet is. Emlékezeteset ugyan nem alakított, de azért néhány cselekedetére hosszú ideig emlékezni fogok - legyen ez jó, vagy akár rossz. Mint minden történetnek, ennek is van egy női fő-főszereplője, aki nem más, mint Ni Ni. Elég sok női szereplővel operál a film, viszont Ni Ni egyértelműen kitűnik, és számomra az első felbukkanásától kezdve tapintható volt, hogy Bale karakterének majdani szerelme érkezett meg épp. A diáklányok elég jelentőségteljes szereppel bírnak, mint ahogyan a vörös negyedből érkező lányok is. Az ázsiai lányokat kedvelőknek külön érdemes bepróbálni a filmet, mert elég sok szépséget felvonultatnak benne, bár ez huszadrangú dolog. A feszült helyzetek nagyon jól átérezhetővé válnak a szereplőnek hála, és én úgy gondolom, hogy nem kell több egy nagyszerű sztorihoz. Az angolul beszélő kisfiúval is szimpatizáltam, amire főleg akkor döbbentem rá, amikor veszélybe került az élete. Egyszerűen nem akartam, hogy meghaljon, plusz ő az egyik legérettebben viselkedő szereplő, aki egyben az egyik legfiatalabb is. Tianyuan Huangnak hívják, és első szereplésével helyenként felnőtt nőket és Bale karakterét utasította maga mögé.

Meglehetősen kegyetlen, rideg, és külön kihangsúlyoznám, hogy akik rosszul tűrik a nőkkel szemben elkövetett erőszakot, messzire kerüljék el a filmet. Hagytam egy pár napot állni, és mivel negatív dolog nem jut eszembe, így nem leszek szégyenlős kiosztani rá a 10/10-et.

Címkék: 10, The 13 Women of Nanjing