1/29/2010 06:36:00 de.
függő
Páncélautók sofőrjeinek életére lehet nagyobb rálátásunk, bemutatják mindennapi életüket, munkájukat, viszont senkinek nem áll fényesen a családi kassza, ezért hoznak egy olyan döntést, miszerint meglovasítanak két ilyen kocsit, amin dolgoznak, és bő $40 milla üti markukat. Egyiküket elég nehezen sikerül rávenni a bulira, de benne van, mert tiszta melónak ígérkezik, és emberéletek nem kerülnek veszélybe, legalábbis ez volt a terv. De mi van akkor, ha valaki kilesi őket, ráadásul egyikük rablás közben meggondolja magát és visszaáll a törvény oldalára?
Antal Nimród Szállítmányához lehetett szerencsénk, amitől nem igazán vártam sokat, ugyanis előző filmje az Elhagyott szoba (Vacancy) nem adta nekem anno, és teljesen kiszámíthatóra sikerült, ez bizony már nem ilyen lett! Nagyon más történetet képzeltem el, de örülök, hogy végül nem az a tipikus lett, és itt saját magukat „rabolják ki”. Viszonylag akciódúsnak mondható mindvégig és egyes jelenetekhez a zene is nagyon hozta a hangulatot. Aminek örülök, hogy nem nyújtották kétórásra, ugyanis ez a másfél óra bőven elég volt, és többnyire sikerült nem unalomba fullasztani a dolgokat, de azért voltak mélypontok.
Stáblista ügyileg sem kell szégyenkeznie a filmnek, ugyanis rengeteg sorozatos arccal találkozunk. Laurence Fishburne-t egész más volt látni épp nem helyszínelni, de Amaury Nolasco-val (A szökés) már nem volt ilyen érzésem, nála már megszoktuk a rosszfiút, akit most is kiválóan alakított. Felismerhetjük még Skeet Ulrich-et, akit a Jerichoban láthattunk jeleskedni, vagy épp a Hősök Peter Petrellijét (Milo Ventimiglia), mint rendőrautós járőrt, illetve itt lesz még, Matt Dillon és Jean Reno, akiket ne hagyjunk figyelmen kívül, lényeg a lényeg, sztárokból nincs hiány és emiatt menekült meg a film a totális bukástól.
Összességében nem volt az a tipikus mindvégig akciófilm, viszont simán nézhető, kellemes csalódást kelt. Még egy kis drámát is próbálnak belecsempészni, aminek igazán örültem és illett a hangulathoz. 10/6 lett a végére, ami egyáltalán nem mondható rossznak egy hazánkbeli rendezőtől.
Antal Nimród Szállítmányához lehetett szerencsénk, amitől nem igazán vártam sokat, ugyanis előző filmje az Elhagyott szoba (Vacancy) nem adta nekem anno, és teljesen kiszámíthatóra sikerült, ez bizony már nem ilyen lett! Nagyon más történetet képzeltem el, de örülök, hogy végül nem az a tipikus lett, és itt saját magukat „rabolják ki”. Viszonylag akciódúsnak mondható mindvégig és egyes jelenetekhez a zene is nagyon hozta a hangulatot. Aminek örülök, hogy nem nyújtották kétórásra, ugyanis ez a másfél óra bőven elég volt, és többnyire sikerült nem unalomba fullasztani a dolgokat, de azért voltak mélypontok.
Stáblista ügyileg sem kell szégyenkeznie a filmnek, ugyanis rengeteg sorozatos arccal találkozunk. Laurence Fishburne-t egész más volt látni épp nem helyszínelni, de Amaury Nolasco-val (A szökés) már nem volt ilyen érzésem, nála már megszoktuk a rosszfiút, akit most is kiválóan alakított. Felismerhetjük még Skeet Ulrich-et, akit a Jerichoban láthattunk jeleskedni, vagy épp a Hősök Peter Petrellijét (Milo Ventimiglia), mint rendőrautós járőrt, illetve itt lesz még, Matt Dillon és Jean Reno, akiket ne hagyjunk figyelmen kívül, lényeg a lényeg, sztárokból nincs hiány és emiatt menekült meg a film a totális bukástól.
Összességében nem volt az a tipikus mindvégig akciófilm, viszont simán nézhető, kellemes csalódást kelt. Még egy kis drámát is próbálnak belecsempészni, aminek igazán örültem és illett a hangulathoz. 10/6 lett a végére, ami egyáltalán nem mondható rossznak egy hazánkbeli rendezőtől.
- IMDb
- Trailer:
Címkék: 6
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése