Értékelés: The Expendables - A feláldozhatók 2 (The Expendables 2)

A feláldozhatók visszatértek, és ezúttal személyes ügyről van szó... Barney Ross (Sylvester Stallone), Lee Christmas (Jason Statham), Yin Yang (Jet Li), Gunnar Jensen (Dolph Lundgren), Dézsma (Randy Couture) és Hale Caesar (Terry Crews) újra együtt vannak, sőt két taggal, Billyvel, a kölyökkel (Liam Hemsworth) és Maggie-vel (Yu Nan) még bővülnek is, amikor Mr. Church (Bruce Willis) összetrombitálja a csapatot egy látszólag egyszerű melóra. Barney és régi vágású zsoldosai könnyen jövő dohányban reménykednek, ám amikor csúnyán félremennek a dolgok, és egyiküket brutálisan meggyilkolják, a feláldozhatók bosszút esküsznek. Hiába járnak idegen területen, ahol minden ellenük dolgozik, a revánsvágytól fűtött társaság elszántan zúzza-tizedeli az ellenséget, és közben az idővel versenyt futva egy váratlan veszélyt is el kell hárítaniuk, hiszen 2,7 kg tiszta plutóniummal már a világ egyensúlyát is meg lehet borítani. Mindez azonban semmi ahhoz képest, amire az az aljas figura számíthat, aki lemészárolta a testvérüket. Mert ekkor vetik be csak igazán magukat a feláldozhatók…

Nocsak, nocsak, Simon West újra önmagára talált? Merthogy régebben nagyszerű filmeket rendezett, de az utóbbi éveket inkább nem hántogatnám fel. És ha már itt tartunk: A klasszikus mindent visz. Úgy gondolom, ezzel sok mindent elmondtam, és mindenkit megnyugtatok, akik féltek a folytatás okozta csalódástól, hogy nem kell, mert épp annyira tökös akciófilm, mint az első rész. Sylvester Stallone ugyan a rendezői székbe nem csücsült vissza, de a forgatókönyvírásban részt vett társ-tollforgatóként, ami azért nem kevés, valljuk be. Kicsit olyan érzésem van, hogy Simon West csak a nevét adta ehhez a filmhez, és igazából Stallone-é a dicsőség, vagy csak megtanította Westet rendezni. Haha. Iszonyatosan tartottam tőle, hogy csak egy fölösleges folytatásfilm születik, de nagy szerencsénkre nem így lett, és folyamatosan éreztem a nyolcas színvonalat, de a második felére olyannyira beindult az akciógépezet, hogy a határ a csillagos ég. No de ne szaladjunk ennyire előre, mert bőven akadt benne olyan jelenet, aminél komolyan elkezdtem aggódni. Enter.

Nem lett volna ennyire ütős, ha egy agyatlan, 'mindig lőnek, de sohasem töltenek' akciófilmmel állnak elő, mert ez már manapság kevés - legalábbis számomra -, amitől jó az EX2, az nem más, mint a szereplőgárda, persze nyilván a sztorit is jó irányba vitték el. Még mindig olyan érzés fogott el, mintha egy nyugdíjas találkozóra került volna sor, csak épp az a vicces, hogy ezek a fáradt vénemberek a fiatalabb korosztályt földbe döngölik folyton. Muszáj, Chuck Norris-szal kezdenem, mert ha nem, végeláthatatlan következményei lehetnek, amit ti sem akarhattok. Chuck Norris egy igazi legenda, de amivel a legjobban telibe trafáltak a készítők, hogy emellé még volt humorérzékük, és ugyan komolyan tálalták, mégis szarkasztikusan viccesnek hatott. Akivel még kőkeményen megleptek, az nem más, mint Jean-Claude Van Damme, aki hihetetlenül jó rosszfiú. Méghozzá a rosszfiúk vezére, és annyira hitelesnek bizonyult szerepében, hogy mondhatni lenyűgözött. Ősidők óta nem láttam filmben szerepelni, de nagyon kellemesen hatott ezúttal, és hát a végén a verekedős jelenete, végleg megkoronázza az egészet. Liam Hemsworthről hasonlóan jó véleménnyel vagyok, és illett a sok vén csóka közé, pontosan azt a figurát életre keltve, akik a csapat többi tagjai is lehettek egyszer hajdanán. Bár egy kicsit kiszúrtak vele, de ebbe nem mennék bele jobban, fogjátok érteni, mire gondoltam. Arnold Schwarzenegger is végre nagyobb szerepet kapott, és halálosan vicces, amit művel, amit ezúttal pozitív értelemben értsetek. Főleg, amikor a végén belöki a Rambós, Die Hardos szöveget, ott szakadtam a röhögéstől, pedig… Bruce Willis lényegében dettó, és komolyra fordítva a szót, jól áll neki az öregedés, de azért néha neki is sikerült mostanság belenyúlnia egy-egy gyengébb szerepbe. Nan Yu női fronton képviseli a feláldozhatókat, de valahogyan benne sem kételkedtem. Scott Adkins-t viszont annyira nem komáltam, valahogy olyan kis pattogó semmirekellő alaknak tűnt, akitől ugyan mindenki fél, és harcban is kemény, de nála valami nem smakkolt.

Ami pedig az akció részét illeti, nagyon tudták, mitől döglik a légy, és nem az ész nélküli képsorokat erőltették, hanem azért súlyra mentek, főleg miután bekövetkezett egy kisebb tragédia. Ekkor viszont nagyon megleptek, hogy egy ilyen filmbe belefért, hogy így adják vissza valakinek az elvesztését. Le a kalappal a készítők előtt. El tudnék még kalandozni a humoros részeken, és tényleg remek ötlet, hogy nem szárazon tálalták, hanem módszeresen, ahogyan sok más filmnek nem sikerül. Nos, úgy istenigazából, amiért tisztelem a látottakat, nem más, minthogy megtalálták a középutat a még nem sok, de nem is húzzuk túl akció között.

A szinkront nem igazán akarom bántani, egyedül Schwarzenegger hangja aggasztott kicsit, mivel Robert De Niro megszokott magyar hangját kapta, és így kicsit furán jött ki a lépés, de legalább hozzá lehet szokni, ha nem zárkózik el előle a néző. Ha már furaság, akkor eleinte a vér használatához, és a brutálisabb megmozdulásokhoz hozzá kellett szoknom. Lényegében nálam egészen jól tartotta a nyolcas szintet, aztán a második felére felcsúszott kilencig, végül a végével pedig annyira odavertek, hogy nem félek erre is kiszórni a 10/10-et, még ha valamivel halványabb is, mint elődje, de ez több mint jó egy folytatástól.

Címkék: 10, The Expendables 2