A cím magáért beszél: a film valóban egy egyéjszakás kaland története. Clara és Nikolai egy partin találkoznak és végül a férfi lakásán kötnek ki. A film első része gyakorlatilag a szenvedélyes szex nyílt ábrázolásából áll. Másnap reggel, mikor Clara megpróbál köszönés nélkül lelépni, beszélgetni kezdenek - ettől kezdve már nem csupán egyszeri kaland.
Két idegen ember találkozása, őszinte vallomása egymásnak, akik nem találják a helyüket a világban, lényegében nincstelenek, viszont arról részletesen tudnak beszélni, hogy "mijük nincs", és az is tény, hogy átlagon felüli érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Anne Édmond filmje tavaly a Torontói Nemzetközi Film Fesztiválon debütált, és az egész cselekmény egyetlen éjszaka néhány óráját öleli fel, és szinte valós időben látjuk a főszereplőpáros között lezajló eseménysorozatot.
Néhány kép kedvcsinálónak, de előre szólok, hogy óvatosan vele, és még azt sem tudom mondani, érdemes megnézni az előzetesét, mert én sem láttam, szóval nem kizárt, hogy csökkentheti a filmélményt. Az elején vad, elszabadult partival indítunk, egy olyan éjszakán, amely később talán meghatározó lesz mindkettejük számára. Ezt követően a főszereplőpáros szeretkezését láthatjuk naturalista, életszerű ábrázolásban, és elég részletekbe menően, ami már-már úgy hatott, mintha egy felnőtt film előtt ülnék.
Nehéz témát boncolgat ez a kanadai alkotás, a magányt, amely a két főszereplőben már olyan mértékben van jelen, hogy majdnem teljesen kicsúszott a lábuk alól a talaj. Odáig jutottak mindketten, hogy már az sem jó, ha van valakijük, és az sem, ha nincs, de talán a társas magány a legrosszabb, bár idáig nem jutunk el, így nem megy át szentimentálisba. A hitük egyértelműen odaveszett, és már nem bíznak semmiben, csak sodródnak az élet árjával.
A Clara-t alakító Catherine de Léan meseszép arccal megáldott hölgyemény, de más témában sem kell szégyenkeznie. Egyértelműen ad egy plusz löketet a szépsége, a kisugárzása, pedig nem épp arról van szó, hogy mennyire fessen néz ki az adott helyzetben, és pont a hitelességével győzött meg. Dimitri Storoge méltó főszereplő Léan mellett, és kiváló alakítást produkál ő is.
A további részleteket hanyagolnám, mert ezt a filmet látni kell, amennyiben az előbb elmondottak felkeltették az érdeklődésed, de előre szólok, hogy a beszélgetés elég fontos összetevője, és nem feltétlenül mindig a szavak adnak ennek hangot. A maga kis nyers formájában tálalt alkotásról van szó, amely számomra egy halványabb 8/10-es élményt hozott tegnap éjszakára.
2 megjegyzés:
Fura, h ezt mondom\írom már csak a rövidsége miatt is de szerintem eddig ez az egyik legjobb kritikád :D.
Whoooáá! Nem hittem, hogy valaha hallok ilyet tőled, de jól esik, thx! :) Gondolom azt nem kell bemutatnom, hogy miért sikerült így, ahogy.
Megjegyzés küldése